Könnyű, kicsi, karakteres

Előző tesztünkben a mindössze néhány karoszériaelemben és beltéri összetevőben eltérő Škoda Citigót vettük górcső alá, ilyenkor pedig értelemszerűen ott mocorog az emberben az összehasonlítási kényszer. Melyik a jobb, az élvezetesebben vezethető? Mennyit spórolt ki a VW a csehből, nehogy a fejére nőve átvegye a hatalmat? Nonszensz összeesküvés-elméleteket feltételező kérdés, ugyanis a választ már akkor megkaptam, amikor az első gázfröccsel kiporoztam a kereskedésből (bővebben lenti anyagunkban).

Tényleg ekkora?

A kérdés két oldalról is megközelíthető. Tény, hogy a tervezőknek sok álmatlan éjszakát okozott a három és fél méteres összhossz, ekkora területre élhető környezetet építeni több mint művészet, ám a sok pluszmunka gyümölcse itt van előttünk, a maga egyszerű valóságában: a kicsi test elképesztően könnyen manőverezhető, a parkolás minden stressztől mentes, laza feladat, miközben az utastér – minihez mérten – ámulatba ejtően tágas. Új etalon a városi autók között – akár ez is lehetett volna az up! – cseppet sem nagyképű – szlogenje.

Tükröm, tükröm…

Dark Pearl – ez a hivatalos neve az anyósülés előtti résztől egészen a műszerfalig futó fényes porfogó felületnek, amely akár egy gigantikus tükörként is megállná a helyét. A lakkozott elemmel pusztán esztétikailag nem is lenne gond, csakhogy minden apróbb fény felerősödve csillog rajta. A beltér egyébiránt kifogástalan, az apró kormánykerék lecsapott alja pedig sportosságot sejtet, akárcsak az alig másfél arasznyira „kilógó” sebességváltó kar – bár ezeknek ellentmond a műszeregység bal oldalára száműzött apró fordulatszámmérő.

A motortérbe ugyanaz a háromhengeres, hengerenként négyszelepes, változó szelepvezérlésű benzinmotor kerül, mint a cseh kivitelbe, amely még a szigetelésmentes motorháztető ellenére is vajmi kevés zajt juttat a beltérbe. Az up! mellé igényelhető az energiatakarékos jövőbe vezető út hírnökeként is értelmezhető fékenergia-visszanyerő és start-stop rendszer, a másfél centivel lentebb eresztett kasztnival járó fogyasztáscsökkentő háromszázhetven euróba kerül.

Finom vágtatás

A mérsékelten morgó egy literes aggregát a városi araszoláson kívül akár száznegyven kilométeres óránkénti sebességgel való haladáshoz is alkalmas, miközben szégyenlősen szípókázik a harmincöt literes üzemanyagtartályból – a tesztút után rá is kérdeztek a képviseletnél, hogy miért vittük el az autót, ha úgysem használtuk (holott toltuk rendesen, 4,5 literes átlaggal). Egyedül az erőátviteli egység gangoláskor hallható dobbanása nem illik a képbe – ez a probléma egyébként a Citigónál is létezik.

Maps + More – az extrafelszereltség fénypontja

A háromszáz eurót kóstáló, középkonzol tetejére illeszthető szórakoztató és navigációs rendszer információk egész tárházát képes megjeleníteni, a fordulatszámtól a külső hőmérsékleten át a pillanatnyi és átlagfogyasztásig, de az érintőkijelzőről kezelhető a zene, a telefonkihangosító és a helymeghatározó is.

Megéri az árát?

A lej gyengülésének tudatában is korrekt ajánlattal próbál vevőt fogni a VW, hiába korlátozott – méretéből adódóan – a használati értéke.

A Take up! mellé színre fújt lökhárítókat, hővédő üvegezést, állandó menetfényt, kéthangszórós rádió-CD-t, szervokormányt, hátsó ködlámpát, valamint ablaktörlőt, hat légzsákot és blokkolásgátlót párosítottak. A tesztelt Move up! felszereltségi listája mindezek mellett menetstabilizálót, visszagurulásgátlót, légkondit, elektromos ablakemelőket, osztottan dönthető hátsó üléssort, távirányítós központi zárat és fordulatszámmérőt is tartalmaz – igaz, 9600 euróért. Még így sem sok az Év Autójáért.

Technikai adatok:

Választás előtt

Kikerülhetetlen az a kérdés, hogy a két, egymás után mustrált mini közül melyik az ésszerűbb választás. Ha az alapverziókat nézzük, kidolgozás és formavilág terén elenyésző a különbség, talán az up! egy kevéssel karakteresebb a fényszórói, valamint a nagy, egybefogsorra emlékeztető lökhárítója miatt, a Citigo sokaknak viszont épp a szolid eleganciája révén tetszetősebb.

Az egyetlen, jelentősnek nem mondható – de észrevehető – eltérés az indulóárakban mutatkozik meg, mivel a német bő háromszázhetven euróval többért gurítható ki a márkakereskedésből. Ez már „perdöntő” lehet, csakhogy az Active felszereltségű Škoda és a Take up! szintű fauvé között van egy releváns differencia: előbbihez nem jár rádió-CD – ha pedig hozzáadjuk a cseh opciós listájához ezt a manapság aligha nélkülözhető tételt, máris parányira csökken az árkülönbség. Itt már nem az autó, hanem a presztízs számít, és tudjuk, hogy a hatalmas, krómozott márkajelzésnek felára van – ami jelen esetben alig százhetven euró. Egyébként nem hiszem, hogy egyik a másiktól elhappolná az ügyfelet, ugyanis Wolfsburgban még azt is megoldották – ismerjük el, csodával határos módon –, hogy két, gyakorlatilag egyforma autó két különböző réteget szólítson meg.

A tesztautót (Volkswagen Move up! 1.0 MPI 60 LE) az Autohar, a Volkswagen csíkszeredai márkaképviselete bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 103., tel.: 0266 372 297, www.autohar.ro).