Nyár eleji filmszemle

Korlátlan képességek kelepcéje – Limitless (Csúcshatás)

Ha a thriller izgalmával kevert fantasztikumot jelenkori közegbe illesztik, abból rossz dolog nem sülhet ki – ezt igazolja a Bradley Cooper (Eddie Morra) főszereplésével játszott Csúcshatás is.

Egy pirula mind fölött, egy pirula kegyetlen

Mindössze egy eredetiségre törekvő alapkoncepció és a köréje épített cselekmény azonban kevés a megfékezhetetlen sikerhez, hiszen sugallattól megfosztott írók billentyűzet fölötti nyűglődésben telő mindennapjaival még volt alkalmunk találkozni. A kezdetleges kiindulópont aztán az emberi psziché mély vágyálmainak felszínre hozatalával, valamint kiváló fordulatok tucatjaival int búcsút az unalomnak, ügyesen tapintva rá egy embereket szerfelett érdeklő témára: mi lenne, ha lehetőség adódna az agy teljes kapacitásának kihasználására?

Lerobbant firkászból tőzsdei guru – ezt nyilván a maffia sem hagyhatja figyelmen kívül

A megoldás egyszerű: hozzá kell jutni egy olyan agyserkentő kísérleti gyógyszerhez, melynek közvetlenül a testre gyakorolt mellékhatásai mellett egyéb nemkívánatos tünetei is vannak – de aki egyszer belekóstol a kimeríthetetlen lehetőségek édes ízkavalkádjába, az örökre a drog rabszolgájává válik.

Narkotikum hatása alatt – tisztább színekkel, örömtelibb közérzettel ábrázolva

Egy-egy bogyó bedobása után valóságos megvilágosodás fut végig az emberen, megváltoznak, kiéleződnek az érzékek, a környezetben minden felgyorsul, az elme eszeveszett lendülettel hidal át és old meg minden problémát. Majd elérkezik a másnap...

Azt enyhén sajnálhatjuk, hogy a filmben rejlő kolosszális potenciált a történetre, és nem a szereplőkre összpontosító forgatókönyv néhány furán kapcsolódó elemmel kíméletlenül kivégzi, de a végeredmény még így is elismerésre méltó.

Esetlen Twilight-mese – Red Riding Hood (A lány és a farkas)

Eddig szentül hittük, hogy mozivászonra vitt mesét az Alice Csodaországban alá lehetetlen degradálni – most viszont itt a trónkövetelő.

Nagymama „bűzlik” – talán a kezdetektől ő a félelmetes (vér)farkas?

Ez történik, ha az Alkonyat rendezője a tinihisztéria világsikerének kulcsát saját magában látva „piacra dob” egy teljesen érthetetlen, abszurd, karakterfejlődést és történetet hanyagoló, nevetséges díszletek közé bújtatott filmet – A lány és a farkas hosszú idő óta az első olyan kreáció, amely még minimálisan sem képes a nézősereg figyelmének lekötésére.

Fények, környezet, szereplők - tipikus Twilight

Teszi ezt annak ellenére, hogy összetevőkben nincs hiány: rejtély, félelem, ronda vérfarkas, gyönyörű női főszereplő (Amanda Seyfried) és tiltott szerelem. Ám a klasszikus mese elemeinek felhasználásával, a felnőttes légkör megalkotásával és detektívregénybe illő komponensekkel egyszerre túl sok követelménynek igyekszik megfelelni, ezért az ötvözet már kezdettől szétesik. Száz percnyi agonizáció ez, semmi több.

Vérfarkas-csapda készül a valaha épített legsilányabb díszletek között

Egyetlen, apró vigaszt Gary Oldman (Solomon bíboros) játéka hoz, az ő elszántságán és bosszúszomján túl minden megjátszottnak, hiteltelennek tűnik. Persze ez ne vegye el senki kedvét az alkotástól, elvégre komédiaként tökéletesen megállja a helyét.

Felelőtlen felfordulás felnőtt fejjel –  The Hangover Part II (Másnaposok 2)

Két év után végre visszatért a Falka. Újat ugyan nem hoztak, de az idei nyár egyik legnagyobb durranását még így is a három rokonszenves kreténnek köszönhetjük. Aki a garantált röhögőgörcs-túladagolás első felvonásából valamilyen okból kimaradt, annak sincs oka a bánatra: a második rész enyhe túlzással egy egyszerű remake, csak a helyszín változott.

Mindhárom félnótás karakter frankón kidolgozott

Bangkok, Ázsia, közelgő esküvő, laza legénybúcsúnak induló esti sörözés a tengerparton – már a kómás ébredés előtti, bevezetőnek szánt suta poénok próbára teszik a néző húgyhólyagját, melyekre nem sokkal később elsöprő erővel zúdulnak a lényegében triviális, mégis mesterien összeválogatott (szó)viccek. A Másnaposok egyáltalán nem a csípős, szarkasztikus, netalán fekete humor, hanem a különböző egyéniségek helyzetkomikumai és sajátos reakciói miatt képes ilyen mértékű hódításra, és még a megjósolható végkifejlet sem képes számottevően levonni az értékéből.

Telefonba zárt emlékek – valamiért mindig ez a film legszórakoztatóbb része

Az viszont tény, hogy két rész elég volt a téma alapos kifullasztásához – ennek ellenére a pletykák szerint már tervben van a harmadik. Kár, mivel már a bangkoki bulin is érződött, hogy ez bizony a vegasi tivornyázást képtelen lesz űberelni.

Családi összejövetel – Fast Five (Halálos iramban: Ötödik sebesség)

Amennyire felfokozott izgalmi állapotban követtük tíz éve a jó csajokkal, tuti verdákkal és látványos mutatványokkal teletömött akció-mozit, annyira késztet ásításra az ilyen-olyan töltelékrészek után újra régi csapattal nyomuló Ötödik sebesség.

Régi ismerősök újra együtt

Mexikó és Tokyo után autós hőseink ezúttal Rio de Janeiro végtelen nyomornegyedeiben húzzák meg magukat, miközben a teljes szabadságuk visszanyerése érdekében a helyi drogbáró korrupt zsarukkal (is) őriztetett, milliókat rejtő széfjének megdézsmálását tervezik. Ez azonban pusztán mesteri gumicsikorgatással nem megvalósítható, egy olyan tökös csapatra van szükség, amelyet nem riaszt el néhány nagykaliberű puskagolyó. A brigád összeáll, de a kivitelezés sikere kétséges...

The Rock és Diesel filmtörténeti pillanata

A sorozat korábbi attraktív hozzávalóiból jelentős mértékben visszavettek, cserébe több fegyverropogás és ökölharc jut, de szerencsére a tetőpont eléréséhez okos módon – autók százainak roncstelepre küldésével és virtuóz vezetési manőverekkel – a már bevett és bevált impozáns közúti üldözést húzták ismét elő.

Elő-előbukkannak korábbi fejezetekből összebütykölt részek

Öt rész és egy évtized után az alkotók még mindig nem bíznak semmit a véletlenre: ha már a franchise sztárjainak összekaparása nem elég, az újabb rend lehúzható bőrért képesek lesznek akár a holtakat is feltámasztani.

Unalom kizárva - Kung Fu Panda 2

Félelem és bizakodás – ilyen érzésekkel vártuk a kínai melák panda friss kalandjait, remélve, hogy nem jut a zöld ogre, Shrek bágyadó sorsára. Az aggodalom alaptalannak bizonyult, Po és csapata a csalódáson kívül minden jóval megajándékoz.

Valamennyi korosztály imádja

Elsősorban a készítők kockázatvállalását dicsérjük, hogy mertek reszkírozni az árnyalattal sötétebb, érettebb, kissé görög tragédiák hőseire is emlékeztető sztorival – ami ennek dacára még jobbnak tűnik, mint az előző, Po étvágyával és testsúlyával rendszeresen heccelődő epizód. Shifu mester tanítványa Sárkányharcossá növi ki magát, valós egyéniséget növeszt, az elnyomott nép megmentése hétköznapi feladattá válik, bajtársai rajonganak érte – ám az ideális világ egy nap kártyavárként omlik össze.

Jack Black nélkül Po nem lehetne az igazi

A gömbölyű kung fu bunyós mázlinkra nem vedli le teljesen az együgyű oldalát sem, Jack Black szórakoztató szövege pedig minden szituációban a helyzet magaslatán áll. A hangot kölcsönzők sorából Po fő ellenségét, Pávát megszólaltaó, ördögi dumájú Gary Oldman is kiemelkedik.

Pixaréknak vigyázniuk kell, a hasonló Dreamworks mesterművek lassan utolérik a koronázatlan királyt – ez a fantasztikus animációval megjelenített meglepő és megérintő történet egyértelműen a műfaj valaha készült egyik legjobbja.

Félelmetes fantázia – Sucker Punch (Álomháború)

Új uralkodót köszönthetünk a képernyőre átültetett tiszta, hibátlan CGI grafikával felturbózott mesék között, ugyanis még Zack Snyder rendező korábbi grandiózus művei – Watchmen, 300 – is szinte eltörpülnek az Álomháború szenzációs jelenetei mellett –  noha látványvilág szempontjából egyik sem nevezhető kispályásnak.

Miniszoknyás, harisnyatartós női főszereplők – tagadhatatlan, hogy a film főként a férfi publikumhoz szól

A lélegzetelállítóan ábrázolt fantáziavilágok mellé beszúrt cselekményt viszonylag szűkmarkúan mérték, remélve, hogy a sokkoló harcjelenetek ellensúlyozni tudják a tulajdonképpeni semmitmondást. Ez részben be is jött, a folyamatosan hömpölygő balhés képsorok miatt alig jut idő a hatalmas hiányosságok észrevételére.

Vízió vagy valóság? Szerencsés, aki képes a kettő összemosására

Fejcsóválást a még lassított felvételekkel is túlzottan hamar lezavart bevezetőn kívül a gondok rettentően banális megoldása, no meg főszereplőnk, Baby Doll (Emily Browning) igazi tánctudásának meg nem ismertetése vált ki. De aki képes átlendülni ezen „apróságokon”, az garantáltan élvezni fogja a középkori Japánon, sárkányok fészkein és lövészárkokban megbúvó zombi nácikon keresztül vezető fergeteges utazást.