Lovaggá ütötték a Gizi Csárda háziasszonyait

Már szombaton délelőtt teljes gőzzel zajlott a főzés Ambrus Gizella konyhájában, ezúttal azonban nem a csárda háziasszonya, hanem olimpiai és világbajnok szakácsok sürgölődtek a kályha mellett, élükön az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend Nagymesterével, Benke Laci bácsival. Estére már fenséges illatok lengték körül az ünnepi terítékbe öltöztetett asztalokat, hiszen megtudtuk, a Gizi Csárda kereken húsz éve nyitotta meg először kapuit. A lakomára felkészült vendégeket Hunyadvári János vőfély üdvözölte, aki előbb kalandos kerékpáros utazásáról számolt be, majd a 14 tagú világbajnoki csapatot méltatta néhány szóval. A menüt, amely a bajnokságon feltálalt ételeknek egy kicsit átdolgozott sorozata volt, Ambrus György ismertette ínycsiklandó leírásokkal, majd rendkívül kegyetlen módon újból a vőfély kegyeire bízta a már nyeldeklő vendégeket.

A továbbiakban a Fehérasztal Lovagrend egy-egy köpenyével tüntették ki a csárda háziasszonyait, Ambrus Gizellát és lányát, illetve a zenekarnak is alkalma nyílt bemutatkozni. A szakácstársaság hamarosan megkönyörült a kárpótlásként ásványvizet nyelő vendégseregen, és minden fogással újból elkápráztatták az egybegyűlteket. A füstölt mangalicasonka, borjúpörkölt és tarhonya közé áfonya- és szilvapárlatot iktathatott az, aki emésztésén ily módon kívánt könnyíteni.

„Ezt a húsz évet még kimondani is sok, pedig ha visszagondolok, akkor tegnap volt” – fogalmazott portálunknak Gizi néni. Azt is megtudtuk, hogy Benke László nem az a szájtátós fajta, ha valami olyat látott Ambrus Gizella konyhájában, ami megtetszett neki, rögtön kölcsönvette a receptet. „Laci bácsit nem kellett tanítani a székely konyha fortélyaira, ha valami tetszett neki, azt egyszerűen elleste” – mesélte a háziasszony.

Az est megkoronázásaként kacsasültet szolgáltak fel a pincérek, melyet kandírozott gyümölcs, körte és fűszeres „pityóka” kísért. A világbajnokságon elkészített menüben krumpli helyett sütőtökpuding szerepelt, de a fogásokat felkonferáló Ambrus György szerint a krumplit mégis szívesebben fogyasztja minden magyar ember. Ambrus történetesen 44. születésnapját ünnepelte a hétvégén. A köszöntők mellett „háziszőttes” szilvapálinkát is kapott az ünnepelt.

„Az erdélyi konyha fantasztikus ízvilággal van megáldva, végtelenül kedvesek az emberek, és nagyon esztétikusan, kulturáltan szolgálják fel ételeiket, még a legegyszerűbb fogásokat is. Hiszen az ember szemével táplálkozik először, olyan, mint a szép asszony, meglátni és megszeretni” – mondta el Benke László, miközben a desszertre várakoztunk. Megtudtuk, Laci bácsi „el van ájulva” a pityókás kenyerektől, gombócoktól, sőt, számtalan trükköt ellesett már a székely konyhából. „Sokszor fogok jönni még ebbe az iskolába főzni tanulni” – tette hozzá a mesterszakács.

Időközben a konyhába is belestünk, ahol a desszertnek szánt vargabéles már lustán gőzölgött. „Hazai és erdélyi alapanyagokból dolgoztunk” – mondták el a konyhában szorgoskodó szakácsok. Kérdésünkre elárulták, öten dolgoztak az est sikeressége érdekében, négyen a világbajnoki csapat tagjai is. „Ma este volt köztünk egy kolléga is, aki igazi erdélyi úriember. Ősz óta ismerjük őt, nagy örömünkre ma velünk főzhetett. Az úr zöldség- és gyümölcsfaragó-mesternek készül, de most a meleg pályát is megtapasztalta” – hangzott a magyarázat. Az időközben kihűlt vargabéles vaníliahabbal és gyümölcskocsonyával megbolondítva került az asztalokra, de az étkezés végeztével nem ért véget az mulatság. Abbeli meggyőződésében, hogy a nevetés elősegíti az emésztést, a vénasszonnyá vedlett vőfély pajzán történetekkel szórakoztatta a hallgatóságot, de régi és új székely viccek is elhangzottak, melyekre a zenészek örökzöldekkel kontráztak. A jókedélyű szakácscsapat áprilisban újból Székelyudvarhelyre látogat, mesélte Gizi néni. „Az a nagy tervem, hogy tavasszal menjek én is hozzájuk a gyulai fesztiválra, hogy ott képviseljem Erdélyt, és megfőzzem nekik azt, amit legjobban tudok.” Ezeket a recepteket a csárda háziasszonya elmondani nem tudja, hiszen „a főzés érezni kell”.