Koszika: közönsége válogatja, de jó zenét játszunk

– A következő fellépésetek a diáknapokon lesz. Mennyire határozza meg a közönség a repertoárotokat?

– A közönség nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen zenét játszunk. Színes a repertoárunk, otthonosan mozgunk a népzenében, de szinte mindenkinek klasszikus zenei végzettsége van a zenekarból, emellett pedig egyéni zenehallgatásaink során is különböző stílusok kerülnek közel hozzánk, és ezeket is próbáljuk becsempészni a dalaink közé. Éppen ezért nem egyszerű kiválasztani a dalokat egy-egy fellépésre, például város- vagy falunapokon inkább buliztatni kell a népet, ez az egyik legösszetettebb közönség. Ilyen alkalmakra többnyire olyan emberek gyűlnek össze, akik egyébként nem fizetnének egy koncertért, de ha már van, eljönnek. Jártunk már úgy, hogy összeválogattuk az általunk legjobbaknak ítélt dalokat, és mindegyik után bekiabálták, hogy „na most akkor valami jót”. Van azonban nagyon jó közönség is, ilyen volt a hétvégén a sepsiszentgyörgyi városnapokon, amikor bármit játszhattunk volna, mert élvezték az emberek. Népzenei feldolgozásokat is előadunk, ezek között van román nyelvű is, s a közönség mindig nagyon pozitívan fogadja. A diáknapokra azt a „feladatot” kaptuk, hogy buliztassuk a fiatalokat. Egy ilyen fellépésen nem az a lényeg, hogy zenei ínyencségekkel örvendeztessük meg a közönséget, hanem nyilván a pörgős, bulis zene.

– Említetted, hogy nagyon különböző stílusokat kedvel például egy városnapi közönség. Szerinted mi befolyásolja, alakítja az emberek zenei ízlését?

– Egyik legnagyobb hatása a tévének van szerintem az emberek ízlésére, ezen belül is a tehetségkutatóknak. Ezeket nézve sokan úgy gondolják, hogy aki azon a színpadon fellépett, az már elismert, és akkor megnyugszanak, hogy jó a zenei ízlésük. Lehet, hogy ismernek, és még szeretik is ahogyan énekelsz, de ha már szerepeltél a tévében, akkor biztos jó vagy. Az embereknek fenntartásaik vannak bizonyos stílusokkal szemben, nem tudják, hogy amit szeretnek az divatos-e. Szerintem elég szomorú, hogy még a zenei ízlésünket is a divat alakítja. Persze néha mi is feldolgoztunk világslágereket, hiszen az emberek szeretik, ha ismerik a dalokat. Igyekszünk mindenfélét játszani, volt olyan eset, hogy azt tanácsolták, ha magyar falvakban lépünk fel, ne énekeljünk román dalokat. Mi ezzel nem értünk egyet, mi szeretjük ezeket a dalokat, hiszen ha elvárjuk, hogy ők is tiszteljék a kultúránkat, nekünk is tisztelnünk kell az övéket.

– Van egy sajátos stílusotok, amelynek a kialakulásáról meséltél az elején. A te egyéni stílusod hogyan alakult az évek során?

– Kiskoromban a szüleim sokat énekeltettek, mert az emberek nagyon szerették azt, ahogyan a népdalokat előadtam. Később rájöttem, hogy szeretnék valami mást is kipróbálni mint a népzene, és az iskolában tanult klasszikus zene. Egy barátommal alakítottunk egy duót, én énekeltem, ő gitárral kísért. Már akkor jöttek a népdalfeldolgozások, szerintem ez a gyerekkorom pecsétje. Több stílust is kipróbáltam, és éreztem, hogy fejlődöm. Mégis arra a következtetésre jutottam, hogy nem azt keresik az emberek, hogy szakmailag maximálisan képzett legyél, hanem hogy átadj valamit, egy érzést, egy hangulatot. Szerintem is nagyon fontos, figyelek arra, hogy ez mindig meglegyen.