Izlandi „sziget” Ivóban

Az egyedek ötéves korukra érik el teljes fejlettségüket, és huszönt éves korukig szolgálják a sportolókat, kikapcsolódni vágyókat. A lovarda tulajdonosa, Albert András nem véletlenül választotta ezt a fajtát.

Talán sokakat elgondolkodtat, hogy miképpen kerültek át annak idején a lovak e zord szigetországba, amely Európától és Észak-Amerikától is meglehetős távolságban fekszik. Mivel Grönlandot és Amerikát csak jóval Izland benépesítése után fedezték fel, nyilvánvaló, hogy az első haszonállatok is Európából érkeztek oda. Bár a görögök is megfordultak a szigeten, Izland csak a kilencedik században népesült be. Az első telepesek – minden valószínűség szerint – ír szerzetesek voltak, akiket aztán a vikingek követtek. A hagyományok szerint ez a hatalmas területet bejáró, harcias, kalandor és kereskedő természetű nép valahonnan Közép-Ázsiából hozhatta magával azt a típusú lovat, amely méreténél és természeténél fogva alkalmas volt arra, hogy a nem túl tágas szállítóalkalmatosságokon átvészelje az utazást.

Miért éppen az izlandi?

Úgy tűnik, hogy a juhok mellett ez a ló igencsak bevált. Feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarok is ilyen vagy ehhez hasonló hátasokon érkeztek a Kárpát-medencébe. A kifejlett állatok marmagassága 130 cm, ami már nem póniméret, de kisebb az átlagos sportlovakénál. Az izlandi ló azonban már nem számít póninak. Nyugodt viselkedése, harmonikus egyénisége teszi alkalmassá a sport- és az egészségügyi lovaglásra. Kiválóan alkalmas arra, hogy a legkülönbözőbb életkorú és testalkatú emberek használják. A három alapvető járási módon – lépés, ügetés, vágta – kívül négyütemű gyorslépésre (tölt) és poroszkálásra (passz) is képes. Az európai sportlovakból „kitenyésztették” ezt a négyütemű járásmódot, melynek során a ló gerince nem hajlik, nem mozdul, hiányzik a haladásból a „lebegőfázis”, úgyhogy a lovagló csak a vízszintes előrehaladást érzékeli, és egyáltalán nem fárasztó számára a nyeregben való tartózkodás.

Egész Európában népszerű az izlandi ló

Izlandról egész Európára át-, visszaterjedt ez a lófajta. Ivóban 2011-ben sikerült létrehozni egy húszegyedes állományt, amely azóta szépen gyarapodik. A lovak – Glaenda, Sunna, Semla, Sölgi, Ljufúr, Völsungur, Blaer, Kvardi, Sjodur, Vidalin – egy részét sportcélokra használják, más részük pedig az állomány gyarapítását szolgálja. Ausztriából mént is sikerült vásárolni, úgyhogy 2013-ban megszülettek az első csikók. Sölgi és Sámson – mindkettő méncsikó – jó vérvonalhoz tartozik, hiszen mindkettő törzskönyvezett szülőktől való. Az izlandi mezőgazdasági minisztérium csak azokat a csikókat tartja nyilván, amelyek rendezett papírokkal bírnak mind apai, mind pedig anyai ágon. Külön érdekesség, hogy Romániában először Hargita megyében, történetesen Ivóban születtek olyan csikók, amelyek származása körül minden a legnagyobb rendben van, bár soha nem jártak a szigetországban.

Minden generációnak ajánlott ez a lovarda

Kifejezetten a nyolcéves kor alatti gyermekeknek ajánlják az „ismerkedés az izlandi lovakkal” nevű programot, melynek során a ló működéséről, gondozásáról, felszerszámozásáról tanulnak, illetve lovas sétán vehetnek részt. Egy komolyabb program – négyórás időtartammal – a „kilovaglás a természetbe”, amelyet „haladóknak” szánnak. Ez a program is tartalmaz ismerkedést a lóval, lóápolást, gyakorlást a karámban és az ovális pályán, illetve tereplovaglást túravezető kíséretével. A „bevezetés az izlandi lovak világába” nyolcéves kor felettieknek kidolgozott programvariáció. Három lovas oktatást tartalmaz, amely után a gyermek immár elmondhatja, hogy „megtanult” lovagolni az izlandi lovakon. Az oktatás első részében – első alkalom – „futószárazás”, a második foglalkozáson „tölt”, a harmadikon „tereplovaglás”.

Azoknak a felnőtteknek, akiknek soha nem volt kapcsolatuk lófélékkel, személyre szabott programokat is beállítanak az izlandi lovardában. Akár családi hétvégékre is lehet jelentkezni, amelyeken külön-külön, illetve más kisebb csoportokkal közösen szerveznek programokat a lovarda munkatársai. Felnőtteknek, akik már komolyabb lovas tapasztalatokkal rendelkeznek, klubformában többnapos túrákat tartanak: Határkerülő túra (március 14–15.), Május eleji négynapos túra, Csíksomlyó-túra (augusztus 1–3.), Székely Vágta (július 16–19.), mely egy 270 km hosszú útvonal, hegyeken, völgyeken keresztül a rendezvény helyszínéül szolgáló Óriáspince-tetőig. Lovasnak lenni annyit jelent, mint kiszakadni a civilizációból, s olyan életformában élni – ha rövid időre is –, mint eleink. Nosztalgia, sport és egyben ismerkedés Ivó, a Hargita-hegység festői tájaival, a természet másképp nem is észlelhető szépségeivel.

A programokkal és a lovardával kapcsolatos bővebb információ az activity@elkfarm.ro e-mail címen, illetve a +40 756 094 251-ös telefonszámon igénylehető.