Ha az égi hatalmak megengedik...

A Szent László király című rockopera megálmodója már három saját szerzésű és rendezésű színpadi mű ősbemutatóját tudhatja maga mögött: Ne késsetek harangok (1996), Szent Erzsébet legendája (1998), Székely Golgota (2006). Papp Kincses Emesével beszélgettünk.

– Ha jól tudom, a bemutatót nem mostanra tervezték...

– A Szent László király rockopera bemutatóját, amelyet az Árpád-házi Szentek Napjai rendezvénysorozat keretében szerettünk volna előadni, elmosta az árvíz. Az ünnepségsorozat szervezője Kovács Annamária, a csíkrákosi Cserei Mihály Egyesület elnöke színpadot építtetett a saját költségén a Cserei-kúria udvarán, de napokig zuhogott az eső. Sajnos, a szabadtéri előadások időpontját megzavarja a szeszélyes időjárás. Így a polgármester, Császár Attila felkérésére a rákosi falunapok záróakkordjaként, szeptember nyolcadikán, ami a Kisboldogasszony búcsúnapja is egyben, mutatjuk be, ha az égi hatalmak megengedik...

– Mennyi időt vett igénybe a felkészülés?

– Egy ilyen produkció színpadra állítása közel féléves munka, ha ebbe nem számítom bele azt az időt, ami alatt megálmodtam, majd papírra vetettem, énekelhető versekbe ötvöztem Szent László életének mozzanatait. A ROLE alkotó (pince)műhelyében hónapokon keresztül folytak a próbák.

–Milyen nehézségekbe ütköztek a próbafolyamat során?

– A pénztelenségbe. A jelenlegi pályázati rendszer nem biztosít fedezetet egy színpadi produkció előzetes költségeire. A díszletekre és a ruhák anyagára egy magánszemély adott előleget, aztán két rákosi asszony varrta meg azokat – ingyen; kardot, koronát is segítőkész emberek készítettek, a jurtát is egy kedves ismerősöm ajánlotta fel. És ebben van valami felemelő, hogy pénz nélkül is, barátainkra és belső lelki tartalékainkra építve megszülethetett az előadás.

– Hány szereplőt mozgat meg az előadás?

– Közel félszáz ember szerepel az előadásban: a kilenc tagú ROLE zenekar, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület lovasai, a csíkrákosi Csalogány néptáncegyüttes fiatal táncosai, és fellép két szólótánccal, a Pusztulás és a Remény megjelenítésével, Tóth Larissza balettművész is.

– Fontos szerepet kap a zene...

– Az előadás műfaja rockopera, így a hangsúly az élő zenén és az énekeseken van. Ez a negyedik közös produkciónk a ROLE zenekarral, amely Nagy Tivadar irányításával ma már egyedi, sajátos zenei nyelvezettel szólaltatja meg a verses szöveget. A zenében és az énekekben az ősi, pentaton dallamvilág és hagyomány ötvöződik a modern hangszereléssel. Bodor Emese különös, drámai hangja és Sántha Zsuzsánna csillogó szopránja érdekes kettősséget biztosít a dalok előadásmódjának, de énekel Nagy Tivadar, a zenekar vezetője is.

– Milyen üzenetet hordoz az előadás?

– Az előadás nem kronológiai sorrendben követi László életútját, hanem a Szent István-i eszmeiség és örökség folytatójaként, ország- és léleképítőként, Erdély védőszentjeként kelti életre. Ő az az Árpád-házi király, aki egyesíti magában a magyarság legszebb és legjobb tulajdonságait, a bátorságot, vitézséget, férfiasságot, önfeláldozást, mély keresztényi hitet és népszolgálatot. Egy fejjel magasodott ki kortársai közül, aki példájával hirdeti, hogy a pusztulásból is van felemelkedés. A magyar történelem e kimagasló alakjának megidézése – dalban-zenében-táncban – nem öncélú, erőt és hitet ad a székelységnek sorsa és küzdelmei vállalásához.