Gyerekekre hangolva

– Hogyan lett Waldorf-oktató?

– Szerencsésnek tartom magam, mivel rögtön a fordulat után matektanárként csatlakoztam ahhoz a mozgalomhoz, amely úgy vélte, hogy Romániában az oktatást új alapokra kellene helyezni, ki kellene próbálni hatékonyabb tanítási módszereket. Az 1993-1994-es tanévben vettem részt Bukarestben egy továbbképzésen, úgy, hogy közben a matematika-tanári katedrámat sem veszítettem el. Sepsiszentgyörgyön addig már szervezkedtek a szülők, és az 1994-1995-ös tanévben el is indíthattam az első Waldorf-osztályt, végig is vittem nyolcadikig, aztán még egy következő osztály esetében átvettem az osztályfőnökséget, és még egynél besegítettem, de már nem tanítottam.

– Kérem, vázolja fel röviden a módszer lényegét.

– A Waldorf-oktatás lényege, hogy egységesen tanít, összefüggéseiben vizsgálja a dolgokat, divatos szóval élve interdiszciplináris. A testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztését egyforma hangsúllyal kezeli. Ugyanúgy fontos a művészeti, mint a gyakorlati, avagy az intellektuális képzés, ezért nevezik  „a szív, a kéz és a fej” iskolájának. Ezért is jó, ha a tanító egy személy, mert tudja, hogy a különböző területeken éppen hol tartanak a diákok, hogy milyen csírákat ültetett el az alsóbb osztályokban és mit fejleszthet tovább. Ha több oktató is van, kell legyen egy ilyen osztálytanító, aki végigviszi az osztályban a tanítási vezérfonalat. Dióhéjban a módszer az emberiség történelmének tanulságaiból merít. Megalkotója, Rudolf Steiner szerint a gyerekek egy emberöltő alatt ugyanazokat a fázisokat kell végigjárják, amelyeket az emberiség a történelme folyamán befutott. Például történelemből az első osztályban a gyerekeket még nem halmozzuk el információkkal, inkább népmesékkel, mondákkal, állatmesékkel tanítjuk, az őskorban is ugye szóbeli kultúra létezett és mindent legendákkal, mesékkel magyaráztak. Negyedikben a tanulók már képesek az absztrakt fogalmak befogadására, így az ókori görög civilizáció vívmányait és problémáit megértik. Hetedikben, amikor nagyon kreatívak, a reneszánsz korszakot tanuljuk, a kamaszodó gyermekkel befogadtatjuk azt a harmóniát, amely ezt korszakot jellemzi. Szóval mindig azt a képességeket bontakoztatjuk ki a gyermekből, amelyekben biztosak lehetünk, hogy már léteznek benne.

– Említette, hogy Sepsiszentgyörgyön a szülők szervezkedtek, úgy észleltem, hogy máshol is a szülők szokták létrehozni ezeket a csoportokat, a közös erőfeszítések egy erős közösséget kovácsolnak össze.

– Éppen ez a legszebb benne, hogy a szülők már előre tájékozottak, nem bíznak semmit a véletlenre. A betokosodott oktatási rendszer helyett valami mást szeretnének gyerekük számára. Nem kell messzire mennünk, követtem a csíkszeredai példát is, láttam, hogy annyira kézbe vették az osztályuk sorsát, hogy Vekerdy Tamás elismert pszichológussal is felvették a kapcsolatot, aki levélben bátorította őket. Ez is azt igazolja, hogy komoly a háttér, a szülők nagyon éberek, nagyon tudatosak, összetartanak, közösen cselekszenek, ami egy nagyon pozitív töltetet ad az egész csoporttevékenységnek.

– Hogyan boldogult az ön osztálya?

– Egy két tanulónak nem sikerült csak a kisérettségije, de más osztályokban sem szokott ez mindenkinek összejönni. Legtöbb volt diákom egyetemet végzett és el is helyezkedett. Sokan lettek tervezők, de olyan is, aki Waldorf-oktató. Ami nagyon érdekes, hogy mindenikük zenél, ha nem az a szakmája, akkor hobbiból űzi. Tavaly tartottuk a tízéves találkozót, amelyet ők maguk szerveztek meg, szinte mindenki eljött. Mint megtudtam, nagyon szorosan tartják a kapcsolatot, most is emlegetik azt a szeretetet, amelyet a csoportban kaptak.