Görbe betűkkel is egyenesen

Hosszú ideje terjeng az interneten az egyik román kereskedelmi televízió által készített hír a Szent Erzsébet Társulásról, és arról, hogy annak vezetője, Pál atya arra kéri az éttermeket, hogy ne dobják ki  a megmaradt ételt, hanem adják a társulásnak, hogy legyen mivel etetni a hozzájuk tartozó negyven kis árvát. Többek közt ennek hatására számtalan helyen kezdtek gyűjteni a társulásnak, ki cipősdoboznyi ajándékot, ki tartós élelmiszert, mások pénzt is adtak karácsony előtt. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogyan is élnek adományokkal, illetve sokszor anélkül.

Ferences lelkiségből született

A Fuvaros (Milcovului) utca 8. szám alatt kezdődött minden, ott kezdett életre kelni a ferences lelkiség – ahogy Pál atya nevezi –, legelőször egy szegénykonyhával, amely mai napig működik. Mi is ide látogattunk el, mert itt működik a Szent Erzsébet Társulás irodája is. „1994-ben a konyha működtetésére is a ferences lelkiség indított, amelynek lényege az, hogy a szerzetes – aki vállalja ezt az életformát – ott segítsen, ahol szükség van rá: ossza meg, amije van, vagy amire szert tud tenni azokkal, akik erre rászorulnak. S most nem csak az idézőjeles mindennapi kenyérre gondolok, hanem a szellemiekre is” – mondja a társulás vezetője, Pál atya. A civil életben Bakó Bélaként ismert szerzetesnek több mint 15 évvel ezelőtt támadta az az ötlete, hogy azokat a gyerekeket, akik nagy árvaházakban élnek befogadják a ferences rendház keretében családi típusú házakba. „98-ban alakult meg hivatalosan a Szent Erzsébet Társulás, s akkor kezdtük el, négy gyereket kaptunk az árvaháztól, aztán nemsokára már nyolcan voltak, s abba kellett gondolkodni, hogy még házat szerezzünk nekik. A számuk ma negyven, és összesen kilenc házban laknak Marosvásárhelyen és Marossárpatakon” – mondja Pál atya, s közben magyarázza is, hogy ezeknek a családi típusú házaknak pont az a lényege, amit a neve is sejtet, hogy családi légkörben nevelkedjenek az árvák. Így nincsenek is sokan egy helyen, van ahol öt gyerek van, de olyan is, ahol csupán egy. Nevelők vigyáznak rájuk, akik huszonnégy órát dolgoznak, majd ugyanennyit szabadok.

Pont mint a családban

„Az az egész lényege, hogy otthonias légkörben legyenek, és próbáljuk megadni nekik mindazt, amire szükségük lehet. A legalapvetőbb dolog az élelem és a ruházat, valamint a tisztálkodáshoz szükséges eszközök. De nagy gondot fordítunk arra is, hogy tanuljanak, iskola után is foglalkozunk velük” – jegyzi meg Pál atya. Hozzáteszi, nagy előnyük a többi árvaházzal szemben, hogy náluk nincs sem alsó, sem felső korhatár.

Jelen pillanatban négyéves a legkisebb,  22 éves a legnagyobb. Maradhat a gyerek például, ha iskolába, egyetemre jár, sőt akkor is, ha dolgozik, bár erre még nem volt példa. Sok mindent készen kapnak a gyerekek, de az, hogy családi típusú házakban élnek azt jelenti, hogy besegítenek a háztartási munkában. Pont mint egy családban. Ahogy egy kislány segít a mosogatásban például az édesanyjának, úgy segítenek itt is a nevelőnőnek.

32 különböző helyről segítettek

A kilenc ház és negyven gyerek fenntartása nem egyszerű dolog. „Némi állami segítség mellett sok jó szándékú ember adományából élünk” – állítja Pál atya. Majd részletezi is. Egy gyerek után naponta 10 lejt kap a megyei tanácstól a társulás étkeztetés címszó alatt, de azt is csak hétköznapokra. Ezenkívül az állam 97 lej elhelyezési pénzt ad egy hónapra egy gyerek után. A ferences szerzetes bevallja, szinte szégyelli elmondani az összegeket, annyira kevés. De valahogy mindig megoldják, segít a ferences szerzetesrend is egy évben egyszer, emellett vannak állandó adományozók is, kapnak ruhát, cipőt is, ezen a karácsonyon különösen sokat gondoltak rájuk. „Ezúton is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik szeretetteljesen és bőkezűen a lehetőségeikhez mérten adományoztak. Igyekeztünk számon tartani, s eddig 32 különböző helyről kaptunk már adományokat, vannak köztük iskolák, vállalatok, egyesületek, magánszemélyek is” – mondja hálásan a pap, majd bevallja, bizony van olyan, hogy gázszámlára például alig futja, jelen pillanatban is 6500 lejt kell kifizessenek a kilenc ház költségeire, s még nem tudják, miből.

Nem a tányér széli maradékról volt szó

Ilyen rossz pillanatban „panaszkodott” az ominózus televíziós csatornának is Pál atya – mondta, amikor arról kérdeztük, hogy mi is annak a hírnek a története. „Kicsit kiforgatták a szavaim értelmét, kaptam is ezért a fejemre a gyermekjogvédelemtől. Én arról beszéltem, hogy megesett már, hogy pár nagyobb étteremnek megmaradt a megrendelt kajája egy-egy parti, állófogadás után, mert mondjuk 120 vendéget hívtak, és csak nyolcvan ment el. S akkor megkérdezték, hogy kell-e nekünk, s nekünk persze kellett, hiszen megoldotta egy étkezésünket” – mesélte Pál atya. Hozzátette, szó sem volt arról, hogy ő éttermekbe menne, s összeszedné a tányérról a maradékot. Bár Pál atya fejére koppintottak a történet miatt, s ő korrigálni is próbálta a történteket, mára már úgy érzi, hogy összességében jó volt a videó, mert az ország minden pontjáról érkeztek a segítő szándékú adományozók. „Úgy látszik a Jóisten görbe betűkkel is tud egyenesen írni” – mondta mosolyogva az atya.

Karácsony idén másképp

A sok ajándék mellett lelkiekben is készülnek már a karácsonyra a Szent Erzsébet Társulás gyermekei. A nevelők segítségével verseket, énekeket tanulnak, volt év, amikor pásztorjátékot is betanultak, idén azonban inkább a kézműveskedésre helyezték a hangsúlyt. Magát a karácsony estét a minden ház külön tartja majd, már csak azért is, mert még nincs egy akkora hely, ahol mindannyian össze tudnának gyűlni. Pál atya pedig megpróbál minden házhoz eljutni – legalábbis így volt ez az eddigi években. Idén annyi változik, hogy a ferences szerzetes a svédországi szórvány magyarok közt tölti a karácsonyt, ami most először történik meg a 34 évnyi papsága alatt. „Egyrészt örülök, hogy szolgálatot végezhetek ott: misézhetek olyanoknak, akik ritkán jutnak katolikus miséhez, másrészt azonban nagyon furcsa lesz, hogy nem azok között a gyerekek között vagyok, akiket nevelek.”