Egy nótás kedvű fiatal legény

– Hogyan kerültél kapcsolatba a magyar nótával, honnan jön a magyar nóta iránti szeretet?

– Amikor harmadikos voltam, a nővérem hívta fel a szüleim figyelmét, hogy van Csíkszeredában a művészeti népiskola, és ott hangszereken lehet tanulni. Be is írattak, és egy héten egy alkalommal kellett felmenjek. Fogarasi Jánosnál tanultam hat éven keresztül hegedülni. A szüleim vittek fel mindig, persze, később magamtól is tudtam menni, de az elején ők hordoztak. Köszönöm nekik, hogy támogattak és hogy eljutottam Vásárhelyre és ott tanulhatok.

A hegedű által szerettem meg igazán a magyar nótát, mert a hegedű egy olyan hangszer, hogy inkább a magyar nótához van közelebb, mint a könnyűzenéhez. Aztán egyik ismerősömmel rendezvényeken kezdtünk zenélni, ott a repertoár nagy részét a magyar nóták tették ki. Majd nagy zenekarokban is zenéltem esküvőkön, lakodalmakban, bálokban.

Igazából akkor lett szorosabb kapcsolatom a magyar nótával, amikor bekerültem egy csíkszentgyörgyi nótakedvelő kis csoportba. A zenés cimborákkal minden pénteken találkozunk és próbálunk, kizárólag magyar nótákat, csárdásokat, más műfajt nem nagyon. A csoportban van nagybőgős, klarinétes, harmonikás, hegedűs is. Hatan vagyunk összesen, és minden pénteken összeülünk és szeretettel gyakorolunk. Volt fellépésünk is Csíkszeredában Péter József magyarországi nótaénekessel, de inkább falusi rendezvényeken vagyunk jelen, ez még kezdetleges dolog.

De ha visszagondolok, akkor itthon magyar nótán nőttem fel. Zenész család vagyunk úgymond, édesapám és bátyám kántor, nővérem zenetanárnő itt Csíkszentmártonban. A családi összejöveteleken is mindig zenélünk, nótázunk.

– Nemrégiben Szentegyházán rendeztek egy nótaversenyt, ahol te voltál a legfiatalabb versenyző. Mennyire van igény manapság a magyar nótára?

– Azt vettem észre, hogy inkább az érettségi és kortárstalálkozókon van igazán igény rá. Rendesen öröm tölt el, amikor kezdenek nótázni az emberek, pontosabban inkább az idősebbek. A fiatalok is szeretik, főleg, ha egy kicsit változatosabb. Szerintem azzal sincs semmi baj, ha viszel bele egy más lendületet, ami tetszik a fiataloknak is, vagy többnyire olyat játszol, amit szeretnek, esetleg ismernek. Persze. be kell közbe olyanokat is játszani, amit nem ismernek, hogy tanuljanak.

– Körülbelül hány nótát ismersz?

– A magyar nótastílusnak a négy alapvető ága a csárdás, a hallgató, az andalgó és a friss, ezekből hozzávetőlegesen háromszázat ismerek.

– Melyik a kedvenc magyar nótád?

– Több is van: Visszanézek életemre, Nincsen rózsa tövis nélkül, a Száz szál gyertya, vagy nagyon szeretem még az Esik eső sűrű cseppje című nótát is.

– Kik a példaképek?

– A legnagyszerűbb zenészek közé tartozik Lakatos Robi és Járóka Sándor, ő sajnos, már elhunyt. A nótaéneklésben Cseh Judit, Solti Károly és Győri Szabó József, valamint Buta Árpád Attila, aki tanárom is egyben az egyetem. Igazán megérint, ahogy ők a nótákat éneklik.

– A szentegyházi nótavetélkedőn közönségdíjban részesültél...

– Ez volt az első, hogy jelentkeztem egy versenyre, és azért is jelentkeztem, mert szeretném fejleszteni magam a nótaéneklés terén. Örvendtem nagyon, hogy elnyertem a közönség tetszését, én nekik énekeltem főként, szerettem volna átadni nekik, ami bennem van, a nótát.