Bemutatkozott Nyárádszeredában a Dzseztán

Ha a stílusokat vizsgáljuk, egyfajta zenei kaleidoszkópot kapunk – mondta Ila Gábor, amikor arra kértük, mutassa be zenei stílusukat. Hána László dobos Indiában szerzett igen komoly zenei tapasztalatokat, ő hoz egyfajta világot, a billentyűhangszeres Ila Gábor szívéhez a dzsessz és a latinos világ áll közel, Ritziu Ilka Krisztina énekes a népi világot adja nagyon pontosan és szépen, míg Molnár Ede basszusgitáros a fiatalos rock-and-rollt. Ami a dalok írását illeti, Gábor a népdalból kiindulva keresi a harmonizációt, László a ritmikát adja, majd Ede mindent felborít és kezdik előről, amíg születik belőle valami. Ez nem is nevezhető komponálásnak, hanem inkább együtt játszásnak – derül ki.

Ila és Hána már két éve dolgoznak együtt, Ritziu másfél, Molnár fél éve csatlakozott hozzájuk. Így dalokkal is már két éve próbálkoznak, ezt nem lehet összecsapni – tette hozzá Ila, aki azt is elárulja: kilenc daluk van, amit bármikor előadhatnak, de ennél jóval több van az agyukban. Mintegy két hete volt egy szűkebb körű rádiós előadásuk Marosvásárhelyen, a hétvégén pedig Nyárádszeredában léptek fel. Ez nem olyan műfaj, amely nagy közönséget vonz, mert új, és a csapat is óvatos a meghívásokkal, mert még sokat kell dolgozniuk, talán egy év múlva lesznek dalaik annyira érettek, hogy azt bárkinek bemutathassák. Ezért elgondolásuk sincs a távlatokról: sem zenekari nevet nem kerestek, sem marketingen nem gondolkodtak, egyelőre csak zenélnek és hisznek munkájukban – értékelte az új bandát Ila Gábor.

Losonczi Csongor és Ila Gábor megismerkedésük óta próbálnak együtt dolgozni és egymást másokkal is megismertetni, hogy a nyárádszeredai Székely Kaszinóban jó programok legyenek. A Dzseztán érdekes dolgokkal kísérletezik, a népzenét „összekotyvasztja” a dzsesszel. Ebből igen érdekes dolog születik, amely a Török Viola rendezte Vitéz lélekben látható absztrakt néptánchoz hasonlít. Ez igen veszélyes út, nehéz megcsinálni, mert erős jelrendszere van, de vannak jó példák, más népek kultúráját is felemelik. Próbálnak egy új jelrendszert kialakítani az egykorit felhasználva és a modernet hozzátéve – értékelte kérdésünkre a Dzseztán művészetét Losonczi Csongor, a Székely Kaszinó nyári programjainak vezetője.

Ritziu Ilka Krisztina a népdalszeretetet a családból hozta, mezőségi nagymamája munka közben is folyton énekelt. Az együttes dalaiban nagyon fontos szerepet kap a népdal – állítja. De nem azért, mert ő énekli, hanem azért, mert mindenki szereti a népdalt és azt a világot, amely a magyar népzenét körülveszi. A Megrakják a tüzet kezdetű népdal dallama egy indián törzsnél is megtalálható, ezért megkockáztatható az a kijelentés, hogy valahol valamikor közös helyről és közös ázsiai eredetből indult a magyarság és az indiánok, csak egyik nép Európába, a másik Amerikába vándorolt, magával víve a közös kultúra elemeit. Persze, ez egyelőre csak spekuláció – ismeri el a Bekecs néptáncegyüttes énekeseként és táncosaként is tevékenykedő Krisztina.