Nincs az az ikerpár, amely ne használná ki az egyformaságot, viszont az ikerség nem csak ebből áll. Sepsiszentgyörgyi ikrekkel beszélgettünk fordulatos, érdekes életükről.
2013. augusztus 22., 21:262013. augusztus 22., 21:26
2013. augusztus 22., 21:372013. augusztus 22., 21:37
A megkérdezett ikertestvérek közül mindegyiknek volt érdekes sztorija, sőt ők maguk is érdekességnek számítanak a többi embernek – mondták. Fülöp Emőke és Réka 16 éves diáklányok, akikkel előfordult néhányszor, hogy szerepet cseréltek, főként, hogy a másik gyengéjét eltakarják. A legtöbb testvérpár az iskolában használja ki a hasonlóságot, így az felel a tanároknak, aki épp tanult aznap vagy erősebb bizonyos tárgyakból. Emőkééknél is így történt: „Egyszer egy biológiaórán felszólítottak felelni, de én nem készültem a testvéremmel ellentétben, végül ő felelt helyettem, anélkül, hogy a tanárnőnek feltűnt volna. Egy másik eset, amikor másodikosok voltunk, nagymamánk vigyázott ránk és együtt oldottuk meg a házi feladatokat. Egy nap a szépírás volt a feladatunk és mivel Rékának nem az erőssége, ezért úgy gondoltuk, hogy egy próbát megér, blúzt cseréltünk és a tervünk bevált. De csak kis időre, mert a végén mama rájött a turpisságra”– mesélte Emőke.
A lányok azt is elmesélték, nem legenda az, hogy az ikertestvérek megérzik, ha bajba kerül a társuk, ugyanis velük pontosan ez történt: „Tízévesek voltunk, amikor Rékának begyulladt a vakbele és kórházba szállították, én otthon maradtam a nővérünkkel, és vártuk, hogy megtudjunk valamit az állapotáról. Időközben nekem is elkezdett fájni a hasam. Amikor bementünk hozzá a műtét után, akkor láttam, hogy pontosan ott fájt nekem is, ahol az ő vágása volt. Ezek a dolgok megtörténnek, nem kitalált mese” – mondta Emőke.
Balogh Kinga és Beáta szintén ikrek, és bár van köztük különbség, a szüleiken és közeli ismerőseiken kívül ezt senki nem tudja számon tartani. Sőt, néha ők maguk sem tudják megkülönböztetni egymást a régi, óvodás fényképeiken. Egymás iránt mély empátiával vannak, viszont nem érzik különlegesnek kapcsolatukat, csak azért mert ikrek. Történeteik azonban nekik is vannak, amelyek abból erednek, hogy nem csak egyformák, de egyforma ruhába is öltöznek legtöbbször. „Kiskorunktól egyforma ruhában járatott az édesanyánk, amit megszerettünk, így felnőttként is igyekszünk egyformába öltözni. Emiatt sokan megbámulnak az utcán és vicces pillanatokat is okozott. Egy srác egyszer annyira megbámult a piacon, hogy nekiesett egy asztalnak” – mesélték.
Mint a legtöbb párnak, nekik is az iskolában voltak a legérdekesebb kalandjaik, hiszen a tanárok nem tudták megkülönböztetni őket, amit sikerrel ki is használtak: A történetet Kinga mesélte el: „Egyszer vizsgázni kellett, és a vizsga második része szóbeliből állt. Először bementem én és levizsgáztam, viszont Betti nem szeretett volna felelni, így megbeszéltük, hogy helyette is én megyek be. Így amikor végeztem, kijöttem a teremből, megfordultam és visszamentem. A vizsgáztató bizottság nem ismert bennünket, először el sem hitték, hogy ikrek vagyunk. Miután meggyőződtek, hogy kint ül a testvérem, engedték, hogy vizsgázzak, de nem vették észre, hogy mindkét alkalommal én ültem előttük. .őt, az egyik tanár azt mondta, hogy a hangunk különbözik, ami vicces volt, hiszen csak az én hangomat hallották. A vizsga egyébként sikeres volt.” A 21 éves egyetemista lányok valóban annyira egyformák, hogy a szüleik is elgondolkodnak néha, hogy melyikük áll előttük, telefonban pedig eltelik néhány másodperc, míg kitalálják ki vette fel kinek a telefonját.
Geréb Emőkének fiai szintén ikrek, kétévesek. Tas és Csanád hasonlóak, de mégis különböznek, főleg belső tulajdonságaik, természetük. Tas akaratos, vezető szellem, a testvére viszont visszafogottabb gyermek. Az öt perc különbséggel született ikrek azonban nagyon vonzódnak egymáshoz, keresik a másikat, ha nincs jelen és különleges kapcsolatuk van – mondta az édesanyjuk. A fiúk egyforma vagy nagyon hasonló ruhákban járnak, de nem azért mert édesanyjuk így szeretné, hanem mert ők akarnak mindenből egyformát: ruha, játék, mesekönyv.
Az ikrek rejtélyes, különleges kapcsolatával évek óta foglalkozik a tudomány, a pszichológusok szerint a szülők felelőssége az, hogy külön kezeljék őket, hogy majd felnőttként egyedül is megállják helyüket.
szóljon hozzá!