Amikor román lányt hoz haza a fiú

A Borbála című darab kisebbségi együttélési problematikát feszeget, egy történelmi múltú, magyar család perspektíváján keresztül.

Borbála vagy Vasile?

A történet szerint egy magyar házaspár – akiknek felmenői a román hatalom áldozatai voltak – egyik napról a másikra azzal szembesül, hogy egyetlen gyermekük, Ferike, román lánynak udvarol. Sőt, sürgősen esküvőt terveznek, mert gyereket várnak. A szülők ezt tragédiaként élik meg, annak ellenére, hogy a lány, Anca jól beszél magyarul és mindent elkövet, hogy az új családba beilleszkedjen. Ferikéék egyébként igyekeznek a legfontosabb kérdésekben olyan megoldást találni, ami mindkét nemzetiségű család számára jó legyen. Ilyen például az egyházi esküvő kérdése. Azt, az Erdélyben bevált megoldást válasszák, hogy az ortodox és a református templomban is megtartják a szertartást. Az események gördülékenyen haladnak előre, mindenki a gyerek megszületését várja. A fiatalok felvállalnak egy érdekes játékot. Nem kíváncsiak a megszületendő kisgyerek nemére és a névválasztásban sem döntenek közösen. Az egyezség az, hogy ha lány lesz, akkor Ferike ad nevet neki, ha pedig fiú, akkor Anca dönti el, hogy milyen nevet viseljen. Ferike elárulja édesanyjának, hogy ő apai nagyanyjának nevét választotta: Borbála. Végül kisfiú születik és Anca úgy dönt, hogy a balesetben elhunyt, imádott édesapjának nevét adja a kisgyereknek: Vasile.

Problémákat nem old meg a darab

A novemberben bemutatandó darab egy trilógia első része, egyben a 2007-ben végzett teatrológus, Madaras Orsolya első színpadra írt műve. „Egy olyan témát feszeget a darabom, amely a térségünkben mindenkit érint, az elrománosodást. Ha nem a családunkban, akkor a szomszédunkban, vagy a baráti körben biztos megtörtént már, hogy egy más nemzetiségű családtag került a famíliába” – mondta Madaras Orsolya, aki bár a Borbála című művét írta meg hamarabb, a Sors kereke címűt már láthattuk színpadon. „A Borbálát tartom az első darabomnak, nem csak azért, mert időrendi sorrendben korábban írtam, mint a Sors kerekét. Utóbbit lefordították roma nyelvre, úgy mutatták be. Az teljesen más, ezúttal a saját replikáimat hallhatom majd vissza” – teszi hozzá a szerző, aki a Füredi Játékszín pályázatára írta meg a darabját. „A művet azonban nem problémamegoldónak szánjuk, inkább kérdésfeltevő jellege van. Hiszen nem vehetjük azt a bátorságot, hogy szentenciákat jelentsünk ki” – mondta a Tamacisza Kulturális Egyesület művészeti tanácsadója, Kozsik Ildikó.

Jogos – még ha fáj is

A 2009-ben mesterizett fiatal rendező, Fazakas Mátyás elmondta, bár nem úgy válogatták a darabban szereplő színészeket, már a próbafolyamat során kiderült, hogy mindenkinek van ehhez hasonló sztorija. „Bár a szerző a drámai részt hangsúlyozta a darabban, én megkerestem a humoros oldalát is. A munkafolyamat során próbáltam válaszokat keresni az alapproblémára, de nincsenek válaszok. Ez a dolog annyira személyes. A néző eldönti majd, hogy kinek ad igazat, mert jogos mind a két nézőpont, még akkor is, ha fáj” – fogalmaz a rendező.

A darab színrevitelét a Román Kulturális Alap (AFCN) támogatja, valamint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, ugyanis annak az underground termében mutatják be a produkciót, mivel a Tamacisza hagyományos helyszíne, a Kádárok bástyája, jelenleg felújítás alatt van. A bemutató még nincs kitűzve, előreláthatóan november 10-15. között tartják meg. A darabban a Tompa Miklós Társulat színészei játszanak: Györffy András, Kilyén Ilka, Fülöp Bea, Benedek Botond, valamint egy színi növendék is,  Riţiu Ilka Krisztina.