A megbékélést hirdette Csaba testvér Marosvásárhelyen

A marosvásárhelyi Kultúrpalota fennállásának százéves évfordulójára szervezett ünnepségsorozat keretében érkezett hétfőn este Marosvásárhelyre Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. Bethlen Gábor erdélyi református fejedelem szellemében, a kiegyezésről, a megbékélésről beszélt, közben pedig a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar egyházi és világi kórusművekkel szórakoztatta a jelenlévőket.

Torzsalkodás és rágalmazás helyett

Csaba testvér kijelentette: szeretné, ha a világ 15 millió magyarja úgy döntene, hogy a veszekedés, torzsalkodás, rágalmazás helyett „a keze, a nyelve, a szíve, az agya egyetlen célt szolgálna: Isten akaratát”.  Erre azért van szükség, mert egyre nagyobb gondot jelent a Kárpát-medencében a magyarság összetartozásának hiánya. Az előadó történelmi példákkal nyomatékosította, hogy a megbékélés, az egymással való párbeszéd mindig eredményesebb volt, mint a háborúskodás.

Mit hímezzünk a magunk zászlajára?

Böjte atya Bethlen Gábor zászlajával érkezett, s az ő példáját említette. „Nehéz lehetett a fejedelemnek a mohácsi veszteség után a törökkel leülni, párbeszédet folytatni, sokan árulónak is tartották emiatt. Nem volt könnyű, de Bethlen Gábor arra gondolt, hogyan tovább. A fejedelem egy asztalhoz tudta ültetni az embereket, rájött arra, hogy összefogás, együttműködés nélkül nem lehet előrehaladni. Az ő uralkodását ma Erdély aranykorának nevezik” – jegyezte meg Csaba testvér.

Magával hozta a  címert is, s rámutatott, hogy abban benne vannak a székelyek, a magyarok, a szászok. „Adja az Isten, hogy fejedelmünk zászlaja ebben az évben szemünk előtt lobogjon, és mi is a magunk zászlajára tudjuk felhímezni a feleségünk, a gyermekünk, szomszédunk jelképeit” – fogalmazott képletesen.

Ha Jézus székely lett volna

Nem csak a közéletben, de a magánéletben is tele vagyunk vitával, civakodással, veszekedéssel – jegyezte meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője. Szerinte szinte nincs olyan család, amelyben ne lenne válás, veszekedés. Böjte Csaba úgy vélte, az a család és közösség érhet el eredményeket, amely képes megbocsátani másoknak, ezért ki kell tudnunk engesztelődni önmagunkkal, embertársainkkal, velünk élő más nemzetekkel, felekezetekkel, közösségekkel. Hozzátette: sokszor elgondolja, ha Jézus Krisztus székely lett volna, már születése estéjén „visszafordult volna az ő mennyei atyjához”.

Elmondta volna, hogy ezek az emberek nem akarják, József kopogtat és nem engedik be, kénytelen volt megszületni egy istállóban, tehenek közt, majd Heródes az összes katonáját az ő keresésére küldte. Ha székely lett volna, visszafordul, s meg sem születik – jegyezte meg a szerzetes.

Egyeztessünk Trianon után is

Csaba testvér zárszavában azt kívánta: higgyük, hogy a másikban megvan a jó, és merjünk leülni egyeztetni mind a közéletben, mind a magánéleti feszültségek kezelése érdekében. „Most, a 21. században, érdemes lenne leülni, s Trianon után elbeszélgetni a románokkal, a szlovákokkal. Hiszem, hogy közösen igazi Tündérkertet tudnánk létrehozni a Kárpát-medencéből. Erdély azé lesz, aki tud szeretni, magához tudja ölelni az embereket” – jegyezte meg Csaba testvér.

A hétfő este meghívottja volt még a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, amelynek tagjai egyházi és világi kórusműveket adtak elő. A szovátai és felső-nyárádmenti gyerekekből álló kórust megilletődve hallgatta a nagyérdemű, s a vezetői, Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera meg is jegyezték: „ilyen kicsi gyöngyszemek vannak a környező falvakban”.