A gramofontól a digitális kütyükig

Rádió – a műsor, műsoridő függvényében, ezzel a címmel tartottak konferenciát a koronkai Sapientián pénteken. Az esemény résztvevői érdekes előadásokat hallhattak többek közt a rádiózási szokásokról, a nyelvhasználat kérdéseiről, a műsoridőről és a rádiós műfajokról, a rádiós oktatásról, valamint rövid időutazást is tehettek Váry István kiállításával, aki különböző hangrögzítő és -lejátszó eszközöket mutatott be. A tulajdonában lévő csaknem száz darabból húszat hozott el, olyanokat, amelyek segítségével szemléltetni tudta a hangrögzítés történetét.

Vásárhelyi gramofon a legelső közül

„A legelső, Edison által gyártott eszközöm nincs, az manapság már ritkaság, de a következő generációs gramofonból már van nekem is, amikor már szintén mechanikusan a hangrezgéseket vitték rá egy bakelitlemezre” – mondja Váry, miközben bemutat egy tölcséres gramofont. Az eszköznek nem csak az a különlegessége, hogy az első, az 1900-as évek elején gyártott tölcséres gramofonok közül való, hanem az is, hogy Marosvásárhelyen gyártották 1901 és 1905 között. Fel kell húzni, akkor kezd el szólni belőle a zene.

A gyűjtő közben elmondja, a hangrögzítés és lejátszás eszközeinek fejlődését többek közt a hordozhatóság is befolyásolta, hiszen ha egy házibuliba kellett menni, vitték a lemezjátszót, a lemezeket, amíg el nem jutottunk a mai miniatűr mp3 lejátszókhoz, felvevőkhöz. Váry István a huszadik századon át vezetve bemutatta, hogy miként fejlődik a technika, hogyan jönnek rá, hogy a lemezeknek nem csak egyik oldala használható, hogyan lesz hordozható a gramofon, mikor lépett be a gyártásba az elektronika, amely már sokkal tökéletesebb hangot jelentett, mikor jelenik meg a lemezjátszó magnetofon, az orsós magnetofon, a kazettás magnó, majd hogyan lesz digitális a technika.

Villamosmérnök és „zenebolond”

A Székelyhon.ro kérdésére Váry István elmondta, ő amatőr gyűjtő, ugyanis sem lehetősége, sem ideje nem volt arra, hogy beálljon a profi gyűjtők táborába.

„Én villamosmérnök vagyok és zenebolond, ennek megfelelően az utóbbi 35-40 évben, mindent megvásároltam, amit mások el akartak dobni, és hangtechnikához tartozott. Gyűjtöttem, de nem foglalkoztam ezeknek a rendszereknek a felújításával, egyrészt időhiány miatt, másrészt azért, mert szerintem a felújított rendszerek nem olyan értékesek, mint egy eredeti állapotban lévő. Ezt vallják a műgyűjtők is” – mondja Váry István, akinek csaknem száz darabja van már. Ezeket pincében, padláson, garázsban tartja leginkább, de a dolgozószobája és az egész ház is tele van a hangrögzítés csodáival.