Macskák lehetünk egy disztópikus világban az év legaranyosabb videójátékában

A Stray (Kóbor) népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a megjelenés előtti hónapokban a Playstation-áruházban rengetegen tették a kívánságlistájukra, de a megjelenést követően Steamen is rengetegen játszottak vele, megdöntve ezzel a kiadó Annapurna játékainak eddigi rekordját, ami

A rendkívül cuki játék ugyanakkor a való élettel kombinálva egy szintén aranyos közösségi médiás reprezentációt eredményezett, ugyanis ha az ember egy házikedvenccel lakik együtt, akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy

A játék megjelenésének napjaiban népszerű volt Twitteren a #catwatchstray, emellett ezeket összesítő gyűjtőaccount is készült, ami azokat a fotókat és videókat gyűjti egy helyre, ahol macskák (és helyenként kutyák) nézik, ahogy

Később aztán már ekkora érdeklődést sem tanúsított a játék iránt, és bár ha kintről nyávogást vagy ugatást hall, rögtön „készenlétbe vágja magát”,

A játék elején egy növényekkel buján benőtt, elhagyatott csatornában három másik cicatársunkkal éljük zavartalan mindennapjainkat hol napsütésben, hol esőben, és egy adott ponton felfedezőútra indulhatunk.

A kiútkeresésben hamar segítségünkre lesz egy, a fejlesztőstúdió nevére „keresztelt” kis robot, aki a kommunikációban és a dolgok megértésben segíti a négylábúnkat. A csatornában előrehaladva egy cyberpunkra hajazó világ tárul fel előttünk, ahol

A játék lényegét úgy kell elképzelni, mint a Pityke és a kökény című magyar népmesét: meg kell szereznünk bizonyos tárgyakat annak érdekében, hogy megkapjuk azt, ami kulcsfontosságú az előrehaladásunkhoz: az egyik küldetésben például a fázó hekker-robotnak kell egy poncsót készíttetnünk a nagymama-robottal, ehhez azonban kábelre van szüksége (merthogy azt használja fonalként), ezt pedig energiaitalos-dobozokért cserébe kaphatjuk meg a kereskedő-robottól.

Bár nem nehéz a játék és a benne levő logikai és ügyességi feladatok, de azért időnként megdolgozza a tájékozódási képességeinket, ugyanis

A Stray nem egy túlnyújtott játék, hanem pont annyira hosszú, hogy nem válik unalmassá, itt viszont

A macskás kaland üdítően hat a mostani, sokszor egy kaptafára készülő játékfelhozatalban, és rendesen ki tud szakítani a napi taposómalomból az, hogy egy macskával ugrálunk az épületeken, verünk le minden mozdíthatót, ami az utunkba kerül, vagy éppen az emberi viselkedéseket mímelő robotokkal kötünk barátságokat, és a végén