Vízparti nyaralás, nem feltétlenül horroráron: a Tisza-tónál jártunk

Röviden: a mesterséges tavat részben azért hozták létre, hogy a Tiszán érkező árhullámokat felfogják, megakadályozva az árvizeket, de a Kiskörénél épült vízi erőműnek is szüksége volt a nagy vízmennyiségre, mi több, kialakításakor a mezőgazdasági szempontokat, az öntözési lehetőségeket is figyelembe vették. Ma már leginkább a térség turisztikai vonzerejévé vált, partján strandokat alakítottak ki, kikötők épültek, és leginkább nyáron pezseg itt az élet.

Mit érdemes megnézni?

Poroszló a határtól valamivel több mint száz kilométerre van, nem olyan nagy távolság, ha Magyarországot választjuk. 2012-ben adták át a településen a Tisza-tavi ökocentrumot, amely bemutatja a tó élővilágát, érdekességeit, legalább négy órát szánjunk a központ meglátogatására. Tanösvény is van Poroszlón, vagyis a tó vizére épített fapallón lehet sétálni, a kilátókból a madarakat megfigyelni, és ha szerencsénk van, madárgyűrűzésen is részt vehetünk.

Idén a motorcsónakos sétánk során többféle madarat láttunk, tavirózsákat csodáltunk, sok érdekes dolgot megtudunk a hódokról, a GPS-es motorcsónakkal közlekedő turistákról és a csupán pár éve megjelent mohaállatról. Ez a víz felszínén egy nádra kapaszkodva fejlődik ki, olyan, mint egy csúnya, piszkos, kerek, akár labda méretű szivacs. Még több mindent megtudtunk a tavat beborító és elpusztító, az unió által védett növénynek minősített, ezért a kiírástól megszabadult sulyomról.

Ennek kis levelei a víz felszínén vannak, beszövik a tavat, sötétségre és pusztulásra ítélve az élővilágot. Termése fekete és szúrós, a tóba hull, és megkeményedve lassan feltölti azt. Ez utóbbi a strandolók számára is veszélyes, mert igen éles, és felsérti a talpat. A helybéliek szerint megtisztítva gesztenyéhez hasonlít az íze, és van egy csokoládémanufaktúra, amely sulyommal töltött finomságokat árul.

Kiskörénél megcsodáltuk a hallépcsőt, amely egy hosszú folyosó, és szabad mozgást biztosít a vízi erőmű által kettévágott Tisza al- és felvize között. Itt egy ablakon keresztül lehet megcsodálni, ahogy a kisebb, nagyobb és még nagyobb halak árral szemben „menetelnek”. Tiszaderzsen betértünk a református templomban kialakított Biblia- és énekeskönyv múzeumba, és az Árpád-kori templomromot is megnéztük. Az egész tó igazi horgászparadicsom, aki ilyen téren érdekelt, mindenképp érdemes ide elutaznia.

Itt érdemes biciklizni

A Tisza tavat egy 68 és egy 110 kilométeres körrel lehet körbetekerni, az első, a kis kör a látványosabb, hiszen végig a tó partján lehet haladni, szinte bárhol meg lehet állni és fürdeni, szabadstrandok, viszonylag jó árban levő szálláshelyek és vendéglők vannak. Ezt a 68 kilométeres szakaszt jó szívvel ajánlom azoknak is, akik családdal szeretnének nekivágni, 8-9 éves kornál nagyobb gyerekkel két nap alatt simán bevállalható.

Nekünk Poroszlón volt a fő hadiszállásunk, innen indultunk el első nap Sarud  felé, Kiskörét érintve érkeztünk meg Abádszalókra. Bár júniusban voltunk, 39 fokos meleg lett kora délutánra, így a reggeli órákban próbáltunk meg minél többet haladni. Óránként megálltunk, müzliszeleteket, csokit ettünk, vizet, sört ittunk.

Kiskörénél töltöttünk több időt, ahol felmásztunk a kilátóra, és megcsodáltuk a hallépcsőt is, kora délután érkeztünk Abádszalókra, ahol kipróbáltuk a strandot. 17 óra után ingyenes a belépés, szépen kialakított strand várja ott az érdeklődőket, de nem volt jól kitakarítva, így a sulyommal együtt élveztük a vizet.

Másnap tiszaderzsi kitérő után értünk el Tiszafüredre, ahol ebédeltünk, és tovább tekertünk Poroszlóra, mert annak  barátságos kis strandját nagyon megkedveltük. Az út utolsó szakasza igazán érdekes volt, hiszen egy hídon kellett átkelni, amelyről jól rá lehetett látni a tóra. Kitérőkkel összesen 80 kilométert tekertünk két nap alatt, így nem volt megerőltető.

A költségek

2021-ben az osztrák határ mentén kölcsönöztünk kerékpárt, akkor ott egy napra 4000 forintot kellett fizetni. Most Tiszafüreden a legolcsóbb bringa egy napra 5000 forint volt, a poroszlói strandon 7000 forintért adták volna, ha kértük volna. Igen drága volt a gyümölcs, egy kilogramm cseresznye, úgy, hogy épp szezonban voltunk ott, 1500 forint volt, ami barátok között is 18 lej, de a napi menü is 2500 forintnál kezdődött. Mi főztünk  a szálláson, de amikor bicikliztünk, akkor Abádszalókon egy olyan vendéglőbe tértünk be, ahol bármennyit lehetett fogyasztani 2600 forintért, és Tiszafüreden egy kisebb kitérővel megtaláltuk azt a vendéglőt, ahol levest és főételt lehetett enni 1500 forint alatt. Mindkettő tiszta hely volt, ízletes és bőséges a felhozatal.

Fő hadiszállásunkon, Poroszlón, a közkedvelt Sarokházi cukrászdában 400 forint volt egy gombóc házi, főzött fagylalt, szinte mindig sorba kellett állni, annyian akarták megkóstolni. Ami a szállást illeti, Poroszlón baráti áron szálltuk meg 3000 forintért személyenként éjszakánként, Abádszalókon 5000 forintért. Vasárnap és hétfőn kerekeztünk, mert egy éjszakára a legkönnyebben vasárnap tudtunk szállást foglalni.

Poroszlóról egy nap elkirándultunk Demjénbe (38 kilométer), ahol a barlang- és termálfürdőt próbáltuk ki, a családi belépő 22 800 forint, igazi csúszdaparadicsom, és júniusban tömeg sem volt. A Demjénnel összenőtt Egerben pedig moziztunk, mert ez hagyományosan hozzátartozik a magyarországi nyaralásainkhoz.

Mit szerettem, és mit nem?

Szerettem a kis szigeteket, nádasokat, az orrod előtt felreppenő vörös gémet, a széles kerékpárutat, amelyen úgy lehet tekerni, hogy közben látod a tavat, és meg is mártózhatsz. Jó volt hallgatni az ottani emberek történeteit, de csend és nyugalom is volt, amikor arra vágytunk.

Nem szerettem, hogy a kerékpárúton néha autósok is haladnak, azt sem, hogy bárki bérelhet motorcsónakot, veszélybe sodorva saját magát és másokat, bosszantott, hogy szemtelenül magas áron bérelhető kerékpár, és a 400 biciklivel dicsekvő tiszafüredi központban azt mondták, hogy a kerékpárra akasztható táskát mindenki otthonról szokta hozni.