
Vegyszermentes paradicsom az egészségért
Fotó: Veres Nándor
Szőcs Zsófia és Levente hét szezont dolgozott Svájcban egy zöldségfarmon, majd miután mindketten kitanulták ennek csínját-bínját, hazatértek és Csíkvacsárcsi határában vegyszermentes zöldségtermesztésbe kezdtek. Szemet gyönyörködtető a padlizsán, a paradicsom, a zöld- és pirospaprika, Levente szerint ebből készül a világ legfinomabb zakuszkája. Két kezük munkájának gyümölcse.
2019. szeptember 20., 17:002019. szeptember 20., 17:00
2019. szeptember 20., 17:082019. szeptember 20., 17:08
Zsófia és Levente elindultak, mint a mesében, szerencsét próbálni – akár így is kezdhetnénk a Szőcs házaspár történetét. Külföldre mentek dolgozni, tanulni, hogy majd az ott szerzett pénzzel, tudással itthon új életet kezdjenek. Hét évvel ezelőtt Svájcban, egy biogazdálkodásban kaptak először munkát, Levente akkor egy tehenészeten dolgozott néhány hónapot, ahol a sajtkészítésbe is „belekóstolt”, majd következett a növénytermesztés.
Leventének idővel annyira megtetszett, hogy eldöntötte, egyszer majd itthon is ezzel szeretne foglalkozni. Pedig – mint mondják – nem sokat tudtak a paradicsom vagy padlizsántermesztésről, hiszen Zsófia könyveléssel foglakozott, Levente pedig az építőiparban kereste a kenyérre valót. A fiatal házaspár hét esztendőn át márciustól decemberig dolgozott Svájcban, majd három hónapot töltöttek itthon. Tavalyelőtt decemberben végleg hazatértek, nem sokra rá megszületett kislányuk, Erzsébet, majd tavasszal belekezdtek a zöldségtermesztésbe.
ott érik a paradicsom, a padlizsán, a paprika, az uborka. Szabad földön még zöldell a rukkola, lehet szedni a friss salátát, a cukkinit, a céklát. Innen nem messze egy kisebb területen, ötven áron termesztik a sárgarépát, a hagymát, a paszulyt.
Az idei esztendőt próbaévnek szánták – mondják –, de örömmel nyugtázzák, sokkal jobban sikerült. Sokat is dolgoztak ezért, rengeteg volt a tennivaló az év folyamán, most már a begyűjtésre koncentrálnak. Ma már nevetve mesélik, de korábban sok szomorúságot okozott, hogy pontosan az esős időszakban látott hozzá Levente a víztározó kiásásának, és több alkalommal is, amit estére kiásott, reggelre visszamosta az eső.
Lehet szedni a salátát
Fotó: Veres Nándor
Tavasszal többek között kilencszáz tő paradicsom és háromszáz tő padlizsán, illetve szintén ennyi paprikapalánta került a földbe. Büszkén mesélik, Svájcban is ketten dolgoztak a farmon, ők gondozták a zöldségeket, ők vitték a piacra is, ahol olyan törzsvásárlóik voltak, akik évtizedek óta ugyanarról a farmról vásároltak. Itthon is vegyszermentesen gazdálkodnak, mint Zsófia megjegyzi, a biominősítés megszerzését is fontolgatják, bár egyelőre a bürokrácia elijeszti őket.
Egyelőre szépen alakul a kliensi kör, sokan kilátogatnak a városból hozzájuk. Szeretik, amivel foglalkoznak – derül ki szavaikból. Egyelőre a szűk családi körből kerül ki a segítség is, pedig nagy szükségük lenne munkaerőre. Azt már most tudják, hogy jövőben miből ültetnek többet és miből kevesebbet, az üvegházas palántanevelést is fontolgatják, ugyanis ha a biominősítés megszerzése a cél, akkor jobb, ha ők foglalkoznak a palánta nevelésével is. Tavasszal – jegyzi meg Zsófia – még az igazán jó palántaföld beszerzésével is gondjai voltak.
„Azt szerettük volna, hogy aki tőlünk vásárol, bármikor idejöhessen, hogy megnézze, hogyan dolgozunk itt, legyen egy személyes kapcsolata azzal, aki termeszti a zöldséget, mely az asztalára kerül. A nyáron elég sokan kilátogattak, szétnéztek” – jegyzi meg Levente, miközben mutatja a Svájcból hozott kapát, amivel a földet lazítja. Szeret nosztalgiázni, jól érezte magát ott, büszkén meséli, a svájci munkaadó is folyamatosan érdeklődik, hogyan mennek dolgaik, örül annak, hogy az ott szerzett tudást itthon felhasználhatják. Ha kell tanáccsal, jó szóval segíti a fiatalokat, de talán egy beszélgetés sem ér véget anélkül, hogy ne ajánlaná fel, bármikor visszamehetnek, visszavárja őket.
A kis Erzsébet sok időt tölt szüleivel a zöldségesben
Fotó: Veres Nándor
Zsófia nem vágyik vissza. Szeret Vacsárcsi határában a zöldséggel dolgozni, jól érzi magát. „Olyan is volt, hogy hat órakor kijöttünk, Erzsébet aludt a hálózsákban az autóban, és mi a csendben dolgoztunk. Vagy kijöttem vele ebéd után, itt ő elaludt, és én folytattam a megkezdett munkát. Számomra ez feltöltődést jelent, semmiért nem adnám” – jegyzi meg, miközben a játszadozó gyermekét figyeli. Az egy éves és hét hónapos Erzsébet pedig a veteményesben sétál, ha kedve tartja, a fóliaházban felszerelt hintán hintázik vagy a padlizsántövek mellett összegyűjtött homokozófelszereléssel játszik, miközben édesanyja kezébe nyom egy zöldpaszulyt, és azt rágcsálja.
A Szőcs házaspár Svájcban fokozatosan készült arra, hogy itthon majd „valamihez” kezd. Hogy saját fogyasztásra termesztenek zöldséget, abban szinte biztosak voltak, de azt, hogy ekkora kertészetet fognak működtetni, azt talán még maguk sem hiszik. Még sok tervük van, ha lenne munkaerő, szárnyalnának.
Beérik a padlizsán...
Fotó: Veres Nándor
...és a paprika is – mutatja büszkén Levente
Fotó: Veres Nándor
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!