Trükkök szemfényvesztés nélkül: Škoda Karoq

Ilyen szempontból akár „népnevelő” szerepet is kaphatna nálunk a Škoda új hobbiterepjárója –, de ne legyünk álszentek, a Karoq is kapható dízellel.

Hálátlan feladat olyan autóról írni, amelynek teljes kiismeréséhez még tulajdonosként is valószínűleg hosszú időre lenne szükség – talán épp ez a Škoda Karoq egyik aduásza: úgy mutat mindig valami új trükköt, hogy abban nincs semmi szemfényvesztés, és gyakran meglep egy korábban ismeretlen kényelmi aprósággal, akár vezetés, akár pakolás közben. Teszi ezt úgy, hogy közben az útról nem tolja a jobboldali árokba az előtte haladó autókat.

Kristályművesség ihlette

A Karoq formaterve ugyanis a letisztult, macsómentes vonalat követi. Katalógusát idézve olyan „kiváló megjelenést biztosító univerzális formájú” típus, amelyet „a cseh kristályművesség ihletett”. A csehek tehát a külalakkal is az időtállóságra törekedtek – tették ezt okosan, hiszen a vásárlók többsége (hosszútávon) nem kirívóságot, hanem egyszerűséget és megbízható működést vár a napi használati eszközeitől. A Škodák utóbbiakban pedig közismerten jók.

Jók ugyanakkor a szerényebb méretűnek tűnő testbe „rejtett” hatalmas helykínálatban is. A csehek SUV-vonalának másik képviselője, a Kodiaq például „zavarba ejtően” óriási láb- és fejteret ad – és a Karoqnak sem kell szégyenkeznie.

A tágasság minőség nélkül viszont vajmi keveset érne, és itt sem kell csalódni: precíz illesztések, egymással mesterien találkozó elemek köszönnek vissza az utastérből, amelynek műanyag komponensei a „stratégiailag fontos helyeken” puha borítást kaptak, ahová pedig a kopogósabb plasztik jutott, ott sem az olcsó kínai tömegcikkek színvonala köszön vissza, sőt.

Felfedezteti magát

A Karoq azért nyilván jóval többet nyújt, mint egy, a bevezetőben is említett „gyerekhordozó”, munkába vivő, bevásárláshoz használható négykerekű. Hosszú utazásokhoz is príma, teljes értékű családi gép, egy „meglepetésbomba”, tulajdonosa talán még a garanciaidő végéhez közeledve is talál benne olyan Simply Clever megoldást, amin elégedetten elmosolyodik.

A teljesség igénye nélkül: indukciós telefontöltés (noha ezt a kütyürajongók minden bizonnyal hamar felfedezik), tanksapka-fedélbe rejtett jégkaparó, gesztusvezérléssel is működtethető multimédiás rendszer, beállítható csomagtérajtó-nyitási magasság, eltávolítható, elemlámpaként is használható csomagtérvilágítás, ugyancsak eltávolítható, víz- és kopásálló, egyik oldalán csúszásmentes gumi-, másik felén szövetborítású padlóbetét, többszínű beltéri hangulatvilágítás, behajtható, mágneses vonóhorog, vagy épp a kedvencem, a szövetborítású kerékjárat – utóbbi akkor tűnik igazán fel, amikor letér az aszfaltról a sofőr, az abroncsok által felkapott kavicsok pedig nem ijesztő koppanással, hanem halk puffanással verődnek a „textilhez”.

A tárolórekeszek száma szinte végtelennek tűnik, teljes értékű palacktartók kaptak helyet az ajtókban, ráadásul a térképzsebekben szorítókötél akadályozza meg, hogy az oda tett tárgyak helyet változtassanak, no meg egy fedeles szemeteszacskó is jár a hulladékmentes beltér megőrzéséért. Az első könyöklő alatt méretes „lyuk” nyeli el a kütyüket, pénztárcákat, a csomagtérben pedig masszív műanyag horgokra tehet aggatni a bevásárlószatyrokat.

VarioFlex – hely és kényelem

Az opcionális tételként rendelhető VarioFlex ülésrendszer a Karoq kétségtelenül egyik legnagyobb dobása. Az inkább a nagy hobbiterepjáróknál előforduló rendszer lényege a három különálló hátsó ülés. Ezek egymástól függetlenül dönthetők, előre hajthatók, sőt teljesen kivehetők. A középső ülés előre döntésével például könyöklőt kap mindkét szélső utas, ha pedig az „egyemberes melóval”, szerszám nélkül eltávolítható ülést a garázsban hagyjuk, a két szélső közelebb húzható egymáshoz – tengernyi helyet hagyva az amúgy sem szűkös, de így négyszemélyessé változtatott utastérben.

Literenként száz lóerő

Vezetés közben folyton az járt a fejemben, hogy hiába közel háromszáz eurós plusztétel, minden centjét megéri az öblös, állítható deréktámaszú sportülés. Szükség lehet rá, hiszen az új fejlesztésű másfél literes, közvetlen benzinbefecskendezésű 150 lóerős turbómotor olyan menetdinamikával ruházza fel a közel 1,4 tonnás testet, hogy csak ámultunk.

A csendes, négyhengeres erőforrás egyébként alacsony terhelésnél lekapcsol két hengert – a műszerfalon is jelezve. Ezzel a motorral az autó „népnevelő” szerepe ott is megmutatkozik, hogy képes visszafogott étvággyal – és károsanyag-kibocsátással – abszolválni a kilométereket, miközben forgatónyomatéka dízeles szintet súrol: 250 newtonméter. Ehhez és a kínálatban szereplő másik benzineshez (1.0 TSI, 115 lóerő), illetve a gyengébb dízelhez (1.6 TDI 115 lóerő) nem is kérhető összkerékhajtás, de nincs is rá feltétlenül szükség.

Ahol leginkább használni fogják, ott manapság tényleg a benzinmotor és az elsőkerékhajtás a legészszerűbb választás. Jót teszünk magunknak és a környezetnek is. Azért a „meggyőzhetetlenek” sem kell szomorkodjanak, mindenre van megoldás: a csúcsmotorként kínált kétliteres dízel (150 lóerő, 340 newtonméter) mellé kérhető négykerék-meghajtás. A Škodát dicséri továbbá az is, hogy valamennyi motor elérhető hatfokozatú kéziváltó mellett akár hétfokozatú duplakuplungos automatával (DSG) is. A „kétpedálos” tesztautóban utóbbi szolgált – különösebb magyarázatot nem igényel, ez a „polgári kereskedelemben” elérhető automaták etalonja, háttérben maradva, gondolkodás nélkül, magabiztosan végzi a dolgát.

A Karoq tehát érezhetően nem azért épült, hogy iriggyé tegye a szomszédokat, sokkal inkább azért, hogy utasai minden igényét kielégítse. Hibátlanul teszi.

A tesztautót a csíkszeredai Eco Car – Škoda márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 108., ecocar.ro).