Tízdolláronként az álom felé: Kinga Amerikában

Kinga már tizedikesen leszögezte, hogy Amerikába megy, pedig addig soha nem tanult angol nyelvet, csak németet. Máris választás elé került, és addigi hobbija, az úszás helyett inkább az angol különórákat választotta, ami utólag sokat segített neki.

Elmondása szerint még akkor is csak egy álomnak tűnt, amikor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatára járt.

„Még én sem hittem volna, hogy megtörténhet, nem olyan családi hátterem volt, hogy a szüleim farzsebből kifizessenek egy ilyen kirándulást, ez sosem volt opció” – magyarázta. Ám egyetemistaként találkozott a Work and Travel nevű programmal, amellyel diákmunkát lehet vállalni az Egyesült Államokban. Ahhoz viszont pénz kell, nem is kevés” – derítette ki hamarosan Kinga. Legtöbben itt le is mondtak volna az ötletről, ő viszont még eltökéltebb lett.

Készruhagyárban kigyűjtött repülőjegy

Az Ikos Conf készruhagyárnál diákmunkásként kezdte el gyűjteni a pénzt.

Beiratkozott a Sapientia egyetem kommunikáció mesteri képzésére Csíkszeredába, így megvolt az alapfeltétele az amerikai programhoz is. Ekkor már szülei is segítették, felpótolták az összegyűjtött pénzét, de még messze volt – nemcsak mérföldekben, hanem időben is – az amerikai part Kingától. „Nehéz volt, akkoriban naplót vezettem, ha visszanézem a bejegyzéseimet, akkor ilyeneket olvasok vissza: még van 19 hónap az álmom elérésééig” – ecsetelte.

Sokszor a két munkahely és a tanulás mellett elgondolkozott, hogy lehet, nem éri meg, aztán mégis feltekintett a szobája falára, ahova kétéves tervét rajzolta fel, hogy lépésről lépésre mit kell tennie, és az motiválta, hogy egyre csak halad előre.

Udvarhelyről New Yorkba

Kaliforniába akart menni, de nagyon nehéz volt ott munkát találni, ezért a keleti parton keresett állást a diákprogram keretében. Végül a New Yorktól négy órára eső Bethany Beach mellett döntött, ahol barátnőjével a szállodai takarítást választották.

Első repülőútja egyből a világ legnagyobb légikikötőjébe vitte, Bukarestből Amszterdamon keresztül New Yorkba, a JFK reptérre. Már otthonról kellett szervezkednie, interneten keresztül érdeklődött, ismerkedett a többi diákkal, akik szintén oda mentek a programmal. „Annyira fáradtak voltunk a repülés után, hogy útban Bethany Beach felé el-elaludtunk, de egyszer csak távolról, nagyon piciben láttuk a Szabadság-szobrot. Hihetetlen élmény volt” – mondta.

„Határozottan életem legszebb nyara volt. Napi tizenhat órákat dolgoztunk, és legtöbbször egyetlen szabad nap nélkül. És nem csak én voltam. Diákok ezrei döntenek úgy minden évben, hogy álmaik elérése érdekeben vállalják ezt az áldozatot. A munka mellett vagy közben azért a jó sem maradt el, és élveztük, amennyire csak lehetett” – folytatta. Kinga szerint nem csak a kívülállók, sokszor még a programra beiratkozók sem fogják fel a munka mennyiségét.

ennek ellenére úgy döntött, fizetését nem új laptopra vagy telefonra költi, hanem kirándulásokra. Az elmúlt két nyár alatt minden alkalmat megragadott, hiszen úgy vélte, nem lett volna értelme annyi áldozatot hozni, ha közben nem lát semmit. Fő álma Kalifornia volt, még itthonról programokat, körutakat nézett ki. „Minden pénzemet rátettem, hogy lássam Kaliforniát, de előtte a közeli nagyvárosokba is ellátogattunk” – így az utazó lány.

Először Washingtonba mentek, majd újabb két kemény munkahét után New Yorkba, ami egyáltalán nem olyan volt, mint amire számított. „Pozitív értelemben csalódtam, hiszen az elején nem akartam látni. Csak később fejtettem meg, hogy azért, mert a Reszkessetek, betörők! című filmben ijesztőnek és sötétnek tűnt, de utána a kedvencem lett” – idézte fel emlékeit. Baltimore-ba házigazdáival ment el, utána pedig álmai városába, San Franciscóba, ami ugyan szépnek tűnt, de ijesztő, olykor veszélyes volt. Ezt követően az angyalok városába, Los Angelesbe vitte Kingát a kaland, de ott sem állt meg.

„Las Vegasban kiderült, hogy valóban kicsi a világ, hiszen sétálás közben egyszer csak odajött hozzánk egy fiú, és megölelt. Kiderült, hogy ő is udvarhelyi” – magyarázta. Az első amerikai nyarát pedig a Grand Canyon felfedezésével zárta.

Alig jött haza, már tervezte a következőt

Két nappal azután, hogy hazatért Székelyudvarhelyre, már ment is a bankba, hogy újra jelentkezzen a Work and Travel program 2017-es szezonjára, hiszen még hosszú listája volt azokról a helyekről, ahova el akart jutni. És sikerült, idén másodszor ment vissza Amerikába, ezúttal viszont már nem takarítást, hanem irodai munkát vállalt. Ez persze nem jelentette azt, hogy könnyebb lett a munkája, néha még vissza is vágyott korábbi állásába. Közben pedig az újabb kalandokat tervezte.

Mivel édesapjával közös kedvence Silvester Stallone, második amerikai nyarát Rocky útját követve Philadelphiában indította. Utána pedig vissza New Yorkba, egyenesen a US Openre – ez is egyik álma volt. Viszont ennél még merészebbet is álmodott a huszonéves udvarhelyi lány: a Karib-szigetek meglátogatása egy Titanichoz hasonló luxushajóval. Szerencsésen elkerülték a hurrikánok, és egy tízemeletes vízi óriás vitte el előbb Jamaicába, ahol bár szerelmes lett a tájba, rájött, hogy a paradicsomban is lehet nehéz sorsot élni.

„Nem panaszkodhatunk Udvarhelyen az anyagi gondjaink miatt” – mondta, miután látta az ottani nyomort. „Jamaica után a Kajmán-szigetek esős napja következett, azután pedig elértünk Mexikóba. Az ottaniak annyira a turistákból élnek, hogy bármit megtennének azért, hogy jól érezze magát az ember, de egyébként is hihetetlenül barátságosak és jóindulatúak” – mesélte. „Karibi utunk véget ért, de a látnivalók sora még nem. Hallani sem akartam arról, hogy úgy menjek haza, hogy Miamit nem láttam, ezért az utolsó napokban nyakunkba vettük a várost” – idézte fel.

Az emberek nélkül szenvedés lett volna

„Mikor, ha nem most?” – válaszolja, amikor valaki azt mondja neki, hogy az utazás helyett inkább le kéne telepednie itthon. Kinga szerint nem kell kihagyni a lehetőségeket, hiszen a kaland után is átadhatjuk magunkat a családi életnek. Most is az újabb utakról álmodozik. Bár biztosan vissza tudna jutni munkahelyére, számára már nincs kihívás Amerikában, ezért távolabbi célpontban, Ausztráliában gondolkozik – ám erre már kétszer akkora összegre lesz szüksége. Jövő nyáron pedig erre az álmára gyűjti majd a pénzt.