Amerikai álma megvalósítására tízdolláronként gyűjtötte össze pénzét a székelyudvarhelyi Bíró Kinga. Készruhagyárban dolgozott, kisebb munkákat vállalt, és lassan a falára felrajzolt terv kezdett megvalósulni: New Yorkban landolt, onnan pedig sorra vette a legendás városokat, idilli partokat, sőt a Karib-szigetekre, Mexikóba és Jamaicába is eljutott a huszonöt éves lány. Szerinte még bőven vár rá kaland.
2017. november 28., 15:002017. november 28., 15:00
A San Francisco-i Golden Gate hídnál. Önerőből valósította meg gyerekkori álmát Bíró Kinga
Fotó: Biró Kinga
Amerikai álma megvalósítására tízdolláronként gyűjtötte össze pénzét a székelyudvarhelyi Bíró Kinga. Készruhagyárban dolgozott, kisebb munkákat vállalt, és lassan a falára felrajzolt terv kezdett megvalósulni: New Yorkban landolt, onnan pedig sorra vette a legendás városokat, idilli partokat, sőt a Karib-szigetekre, Mexikóba és Jamaicába is eljutott a huszonöt éves lány. Szerinte még bőven vár rá kaland.
2017. november 28., 15:002017. november 28., 15:00
Kinga már tizedikesen leszögezte, hogy Amerikába megy, pedig addig soha nem tanult angol nyelvet, csak németet. Máris választás elé került, és addigi hobbija, az úszás helyett inkább az angol különórákat választotta, ami utólag sokat segített neki.
A San Francisco-i Golden Gate hídnál. Önerőből valósította meg gyerekkori álmát Bíró Kinga
Fotó: Biró Kinga
Elmondása szerint még akkor is csak egy álomnak tűnt, amikor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatára járt.
„Még én sem hittem volna, hogy megtörténhet, nem olyan családi hátterem volt, hogy a szüleim farzsebből kifizessenek egy ilyen kirándulást, ez sosem volt opció” – magyarázta. Ám egyetemistaként találkozott a Work and Travel nevű programmal, amellyel diákmunkát lehet vállalni az Egyesült Államokban. Ahhoz viszont pénz kell, nem is kevés” – derítette ki hamarosan Kinga. Legtöbben itt le is mondtak volna az ötletről, ő viszont még eltökéltebb lett.
Az Ikos Conf készruhagyárnál diákmunkásként kezdte el gyűjteni a pénzt.
– magyarázta. Az alap- és mesterképzés között kihagyott egy évet, közben korrepetálásokat tartott, gyerekekre vigyázott, hogy közelebb kerüljön álmához. Barátnője sem hitte el, amikor először próbálta meggyőzni, hogy csatlakozzon a programhoz, csak egy évvel később bólintott rá ő is.
Kis lépésekkel az álom felé. Készruhagyárban is dolgozott a diáklány
Fotó: Barabás Ákos
Beiratkozott a Sapientia egyetem kommunikáció mesteri képzésére Csíkszeredába, így megvolt az alapfeltétele az amerikai programhoz is. Ekkor már szülei is segítették, felpótolták az összegyűjtött pénzét, de még messze volt – nemcsak mérföldekben, hanem időben is – az amerikai part Kingától. „Nehéz volt, akkoriban naplót vezettem, ha visszanézem a bejegyzéseimet, akkor ilyeneket olvasok vissza: még van 19 hónap az álmom elérésééig” – ecsetelte.
Sokszor a két munkahely és a tanulás mellett elgondolkozott, hogy lehet, nem éri meg, aztán mégis feltekintett a szobája falára, ahova kétéves tervét rajzolta fel, hogy lépésről lépésre mit kell tennie, és az motiválta, hogy egyre csak halad előre.
Kaliforniába akart menni, de nagyon nehéz volt ott munkát találni, ezért a keleti parton keresett állást a diákprogram keretében. Végül a New Yorktól négy órára eső Bethany Beach mellett döntött, ahol barátnőjével a szállodai takarítást választották.
Washington. Először takarítói, majd irodai munkát vállalt
Fotó: Biró Kinga
Első repülőútja egyből a világ legnagyobb légikikötőjébe vitte, Bukarestből Amszterdamon keresztül New Yorkba, a JFK reptérre. Már otthonról kellett szervezkednie, interneten keresztül érdeklődött, ismerkedett a többi diákkal, akik szintén oda mentek a programmal. „Annyira fáradtak voltunk a repülés után, hogy útban Bethany Beach felé el-elaludtunk, de egyszer csak távolról, nagyon piciben láttuk a Szabadság-szobrot. Hihetetlen élmény volt” – mondta.
US Open, egy másik álom
Fotó: Biró Kinga
„Határozottan életem legszebb nyara volt. Napi tizenhat órákat dolgoztunk, és legtöbbször egyetlen szabad nap nélkül. És nem csak én voltam. Diákok ezrei döntenek úgy minden évben, hogy álmaik elérése érdekeben vállalják ezt az áldozatot. A munka mellett vagy közben azért a jó sem maradt el, és élveztük, amennyire csak lehetett” – folytatta. Kinga szerint nem csak a kívülállók, sokszor még a programra beiratkozók sem fogják fel a munka mennyiségét.
ennek ellenére úgy döntött, fizetését nem új laptopra vagy telefonra költi, hanem kirándulásokra. Az elmúlt két nyár alatt minden alkalmat megragadott, hiszen úgy vélte, nem lett volna értelme annyi áldozatot hozni, ha közben nem lát semmit. Fő álma Kalifornia volt, még itthonról programokat, körutakat nézett ki. „Minden pénzemet rátettem, hogy lássam Kaliforniát, de előtte a közeli nagyvárosokba is ellátogattunk” – így az utazó lány.
Kellemes meglepetés volt számára New York
Fotó: Biró Kinga
Először Washingtonba mentek, majd újabb két kemény munkahét után New Yorkba, ami egyáltalán nem olyan volt, mint amire számított. „Pozitív értelemben csalódtam, hiszen az elején nem akartam látni. Csak később fejtettem meg, hogy azért, mert a Reszkessetek, betörők! című filmben ijesztőnek és sötétnek tűnt, de utána a kedvencem lett” – idézte fel emlékeit. Baltimore-ba házigazdáival ment el, utána pedig álmai városába, San Franciscóba, ami ugyan szépnek tűnt, de ijesztő, olykor veszélyes volt. Ezt követően az angyalok városába, Los Angelesbe vitte Kingát a kaland, de ott sem állt meg.
Las Vegas
Fotó: Biró Kinga
„Las Vegasban kiderült, hogy valóban kicsi a világ, hiszen sétálás közben egyszer csak odajött hozzánk egy fiú, és megölelt. Kiderült, hogy ő is udvarhelyi” – magyarázta. Az első amerikai nyarát pedig a Grand Canyon felfedezésével zárta.
Két nappal azután, hogy hazatért Székelyudvarhelyre, már ment is a bankba, hogy újra jelentkezzen a Work and Travel program 2017-es szezonjára, hiszen még hosszú listája volt azokról a helyekről, ahova el akart jutni. És sikerült, idén másodszor ment vissza Amerikába, ezúttal viszont már nem takarítást, hanem irodai munkát vállalt. Ez persze nem jelentette azt, hogy könnyebb lett a munkája, néha még vissza is vágyott korábbi állásába. Közben pedig az újabb kalandokat tervezte.
Philapdelphia, Rocky szobra
Fotó: Biró Kinga
Mivel édesapjával közös kedvence Silvester Stallone, második amerikai nyarát Rocky útját követve Philadelphiában indította. Utána pedig vissza New Yorkba, egyenesen a US Openre – ez is egyik álma volt. Viszont ennél még merészebbet is álmodott a huszonéves udvarhelyi lány: a Karib-szigetek meglátogatása egy Titanichoz hasonló luxushajóval. Szerencsésen elkerülték a hurrikánok, és egy tízemeletes vízi óriás vitte el előbb Jamaicába, ahol bár szerelmes lett a tájba, rájött, hogy a paradicsomban is lehet nehéz sorsot élni.
Jamaica
Fotó: Biró Kinga
„Nem panaszkodhatunk Udvarhelyen az anyagi gondjaink miatt” – mondta, miután látta az ottani nyomort. „Jamaica után a Kajmán-szigetek esős napja következett, azután pedig elértünk Mexikóba. Az ottaniak annyira a turistákból élnek, hogy bármit megtennének azért, hogy jól érezze magát az ember, de egyébként is hihetetlenül barátságosak és jóindulatúak” – mesélte. „Karibi utunk véget ért, de a látnivalók sora még nem. Hallani sem akartam arról, hogy úgy menjek haza, hogy Miamit nem láttam, ezért az utolsó napokban nyakunkba vettük a várost” – idézte fel.
Teljesen kinyílt előttem a világ, látom a lépéseket, hogy miként juthatok el a világ bármelyik pontjára. Ugyanakkor rengeteg embert ismertem meg a munkám során, akikkel családdá kovácsolódtunk. Akármilyen kontinensre mennék, mindenhol várna valaki, akit Amerikában ismertem meg” – mondta Kinga. Szerinte a kialakult barátságok nélkül, akármennyire is szép volt, szenvedés lett volna Amerika.
Az első amerikai nyarat a Grand Canyon felfedezésével zárta
Fotó: Biró Kinga
„Mikor, ha nem most?” – válaszolja, amikor valaki azt mondja neki, hogy az utazás helyett inkább le kéne telepednie itthon. Kinga szerint nem kell kihagyni a lehetőségeket, hiszen a kaland után is átadhatjuk magunkat a családi életnek. Most is az újabb utakról álmodozik. Bár biztosan vissza tudna jutni munkahelyére, számára már nincs kihívás Amerikában, ezért távolabbi célpontban, Ausztráliában gondolkozik – ám erre már kétszer akkora összegre lesz szüksége. Jövő nyáron pedig erre az álmára gyűjti majd a pénzt.
New York
Fotó: Biró Kinga
Miami
Fotó: Biró Kinga
Mexikó
Fotó: Biró Kinga
Mexikó
Fotó: Biró Kinga
Los Angeles
Fotó: Biró Kinga
A Kajmán-szigetek
Fotó: Biró Kinga
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!