Szülés és otthonszülés: anyai félelmek, jogi dilemmák

Sokan pontosan a biztonságérzet és a szakorvosok felkészültsége miatt választják a kórházi körülményeket. De legalább ugyanennyien vannak azok a kismamák, édesanyák, akik csalódtak már a kórházi szülésben, mert semmi sem úgy történt, ahogy elképzelték, minden túl gyors, túl stresszes volt. A biztonságérzetet pedig nem a kórházzal kötik össze, hanem a háborítatlan szülés érzésével. Ma Erdélyben – de akár Magyarországot is említhetnénk – nincs túl sok lehetőség erre intézményes keretek között. Ezért is dönthet sok nő az otthonszülés mellett.

Nincs törvényi keret az otthonszülésre

Romániában hiányosnak számít az otthonszüléssel kapcsolatos törvénykezés, magyarul: nincs törvényi keret az otthonszülésre – tudjuk meg Geréb Emőke, marosvásárhelyi jogásztól.

– fejtette ki Geréb Emőke. Hozzátette: a bábáknak ugyan jogukban áll magánpraxist nyitni, de csakis orvosi felügyelettel vezethetnek le szülést. Az otthonszülés mellett döntő édesanya tehát nem veheti hivatalosan igénybe a gyakorló bábákat vagy orvosokat. A törvény csakis abban az esetben tér ki az intézményen kívüli szülésre, amennyiben az sürgősségi, szélsőséges esetnek nyilvánul, és nem előre betervezettnek – magyarázta a jogász.

amely húsz év után lett valóság. 2016. március 19-én jött ott világra az első kórházon kívül született baba, akinek már engedéllyel rendelkező bábák segítettek megszületni.

Otthonszülés a félelem miatt

Romániában sokkal kevesebbet tudunk erről, a média sem az otthonszüléstől zeng, mint Magyarországon, ahol az otthonszülés arcának számító Geréb Ágnes évekig a figyelem középpontjábban volt, s most, hogy két év börtönbüntetésre ítélték, ismét fókuszba került.

Legtöbben a kórházban ért kudarcélmények miatt döntenek az otthonszülés mellett, de van – igaz ritkább eset –, aki már első gyerekének is otthon ad életet.

Kati néhány hónappal ezelőtt első gyerekét szülte meg Marosvásárhelyen saját otthonában, párja és még két segítőtárs mellett.  „Mindig féltem a szüléstől, és attól, hogy ennek kórházi körülmények közt, ismeretlen emberekkel körülvéve kell megtörténnie, és amikor aktuális lett, elkezdtem érdeklődni a magánklinikák iránt is, de hamar kiderült, az sem jobb választás, mint az állami kórház, sok szülés ott is császárral végződik, ráadásul, ha bármi baj van, úgyis államiba szállítanak” – mesélte gondolatait a friss édesanya, aki végül egy barátnője révén ismerkedett meg egy dúlával és az otthonszülés lehetőségével, ami alapján aztán eldöntötte, hogy ez a legjobb választás számára.

„Azon a napon már reggeltől éreztem a menstruációs fájásokhoz hasonlító érzéseket, és este kilenc után kezdődtek el a keményebb fájások. A szülést segítő személlyel egész nap írogattunk egymásnak, és este hívtam át. Ketten voltak jelen, egy barátnőm dúla szerepben, és egy bába végzettséggel rendelkező személy, aki nem dolgozott soha kórházban, és persze az édesapa.

– magyarázza Kati, akinél minden nagyon simán ment. Felfújtak egy nagy medencét, és amint beleült a langyos vízbe, érezte a fájások enyhülését, rá öt órára kint is volt a baba. „Mint minden szülő nőnél, nálam is eljött az a pillanat, hogy elegem van, nem tudtam a külvilágra figyelni, csak arra, ami bennem zajlott, és fontos volt ekkor a támogató környezet, akik bíztak bennem, mondták, hogy meg tudom csinálni, én pedig teljesen megbíztam a környezetemben. Ki voltam könyökölve a medence szélére, térdelő pozícióban voltam, a bába kifogta a babát, kicsit úsztatta még a vízen, aztán miután felszusszantam, megfordultam, kézbe vettem, fotózkodtunk is egy kicsit. A párom a kezem fogta végig. A köldökzsinór már nem pulzált, amikor elvágta az édesapa. A placenta – függőleges pozícióban állva – magától jött ki még egy utolsó méhösszehúzódással” – mesélt az otthonszülésének élményeiről a kismama, aki nagyon bízott a segítőjében, aki ha azt mondta volna, hogy kórházba kell menni, akkor hallgatott volna rá.