Színek játéka az üvegen Lázár Kittyvel

„Eleinte ékszereket is készítettem száraz növényekből, kristályokból, majd próbálkoztam selyemfestéssel, később pedig jött az üvegfestés, amit teljes mértékben magamtól tanultam meg, még azt sem mondhatom, hogy oktatóvideókat néztem volna. A legelső üvegképemet nyolc évvel ezelőtt készítettem el, vásároltam egy kisebb üveget, volt egyetlenegy csillogó lila festékem és egy lila körvonalhúzóm, s így készítettem az unokatestvérem születésnapjára egy képet. Visszatekintve az nagyon kezdetleges alkotás volt, de az unokatestvéremnek, a családomnak is nagyon tetszett. Idővel komolyabban kezdett érdekelni az üvegfestés, vásároltam kellékeket, szép lassan hozzáláttam, festegettem, majd később barátaim unszolására a nagyvilággal is megosztottam saját készítésű üvegre festett mandalagyűjteményemet. Nagyon sokat anyukámnak ajándékoztam” – mondja mosolyogva.

„Megtaláltam a saját utamat”

Eleinte egy művészellátó boltban vásárolta meg, ma már egy ólomüvegkészítő mester csíksomlyói műhelyéből szerzi be a legfontosabb alapanyagot, a rézzel bevont üveget. Ez pedig azt is jelenti, hogy a Kitty által készített falidísz teljes mértékben kézműves termék, hiszen a többféle méretben előkészített üvegalap is kézműves munka eredménye.

Iringó születése után is egy hónappal már le kellett ülnöm festeni, annyira hiányzott. Úgy voltam vele, hogy ha semmi egyebet nem csinálok magamért a baba mellett, csak festek, az nekem kikapcsolódás és feltöltődés. Van, amikor elindítok egy olyan filmet, amire nem kell különösebben figyelni, vagy zenét hallgatok, s közben festek” – meséli.

Hogy mi kerül az átlátszó üveglapra, azt általában nem tervezi meg előre precízen. Ez attól függ, hogy mit kíván az adott helyzet, mit diktál a lelke. Vannak lementett rajzai – jegyzi meg –, s van, amikor ezekből inspirálódik, de színezésükről soha nem készít számítógépen, papíron vázlatot. A színes festékek közül éppen azokat használja, amelyek a munkafolyamat alatt megszólítják. Nevetve mondja, sokszor többféle szín is előkerül a munkaasztalára, akkor kellene azt megnézni, s nem most, amikor rend van rajta. Férje, Levente is bekapcsolódik a beszélgetésbe, s kiderül, ő is kipróbálta az üvegfestést, de egy idő után átadta az elkezdett üveglapot Kittynek, mondván neki ez nem megy, ehhez több év tapasztalat szükséges. „De az is szép lett, amit Levente elkezdett, és én befejeztem” – mondja nevetve Kitty. Egyébként – jegyzi meg – sosem gondolta magáról, hogy van színérzéke, már csak azért sem, mert az iskolás évek alatt nem igazán került lelkéhez közel a festészet. A mindennapokból számtalan inspirációs forrása van, egy horvátországi nyaralás színei például olyannyira mélyen belé ivódtak, hogy azóta is sok alkotásán a horvát ég sziporkázó kékje köszön vissza.

 Amikor anya hápcikat fest

 A körülöttünk totyogó másféléves Iringó azt mondja, anyukája hápcikat, azaz virágokat fest. „Neki is van ecsete, egy nyuszikája s annak van egy virág a fülén. S ő is festi a hapcikat, mert úgy látja, ezek a mandalás üvegfestmények virágok” – mondja Kitty, miközben elmagyarázza, hogyan is készül az üvegkép. Az átlátszó, 20-25 centiméter átmérőjű, 2-3 milliméter vastag üveglapra rajzolja rá kontúrozóval a mintát, majd kitölti színekkel a kontúr által határolt részeket.

„Figyelni kell arra, hogy a körvonalhúzóval úgy dolgozzunk, hogy ne legyenek buborékok a festékben, a meghúzott körvonal ne legyen se túl vékony, se túl vastag. Megrajzolom a körvonalat, s ha akkor nem érzem, hogy milyen színeket kíván, félreteszem. Ezért megtörténik, hogy megrajzolok többet, és ha olyan a hangulatom, akkor csak festek. Eleinte lassan dolgoztam, de idővel felgyorsult a folyamat. Egy kisebb üvegkép akár két-három óra alatt is elkészülhet, egy nagyobbhoz már kell hat-nyolc óra.”

Amikor konkrét mandalaformákat készít, a szimbólumok nem igazán hagynak mozgásteret számára, ez esetben fantáziája a színek kiválasztásában szárnyalhat. S szintén a színek játékáról szól Kitty egy másik hobbija is. „Elvégeztem egy sminkkurzust is, mert úgy voltam vele, hogy ha üveget tudok festeni, akkor biztosan az emberek arcát is ki tudom festeni. Az is a színek játéka. Kihozni az emberben lévő szépet. Nagyon szeretem azt is csinálni” – jegyzi meg lelkesen.

S hogy mit ad számára az üvegfestés? Ha csak egy szóval kellene válaszolnia, az a terápia lenne – mondja. „Mindig szerettem az aprólékos munkát, számomra ez nem unalmas.