Szentegyházáról New Yorkba. Egy különleges nyomozó különleges története

Gimnáziumi tanulmányaimat követően a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakára jutottam be, ahol elkezdett forrni valami bennem, valami, ami a jelenlegi életem fele vezetett. Sikeres volt az első két egyetemi évem, de a belső forrongás nem szűnt csillapodni, nagyobb kihívás után vágytam, úgy éreztem körülöttem kicsi a világ. Akkoriban divatos volt az Angliába és Amerikába való látogatás tanulmányi célból, és ez nekem is felkeltette az érdeklődésem. Egy ügynökségen keresztül sikerült Amerikába utaznom egy évre bébiszitterként, de ez az időszak magába foglalt egy hat hetes nyelvtanulást is. Szüleim is nyitottak voltak, ők mindig a leglelkesebb szurkolóim voltak, mindamellett, hogy féltettek, óvtak, mindig támogattak álmaimban. Az egyetemi éveimet itthon befagyasztottam úgy gondolván, hogy egy év után visszatérek. Nem így történt ...” – meséli Sarolta, akivel a világháló segítségével léptem kapcsolatba. Lelkesen mesél, visszaemlékezik, néha maga is rácsodálkozik saját életútjára. Ül new york-i lakásának nappalijában, ott hét ágra süt a nap, minálunk már szürkülődik.

„I'm arrived”

De térjünk vissza a húszéves Saroltához, aki életében először ül repülőgépen, és egyedül utazik Amerikába. I'm arrived (megérkeztem) – ennyit tudott angolul, mondja nevetve. Ezt is Budapesten a repülőre való felszállás előtt tanulta unokatestvérétől, amit majd a New York-i repülőtéren egy, pénzérmével működő telefon segítségével közölt a családdal.

„Egy újszülött csecsemőre és annak négyéves testvérére kellett vigyáznom.

Időközben tanultam a nyelvet, az engem körülvevő bútordarabokra, tárgyakra cetliket ragasztottam az angol megnevezéssel, ami sokat segített az alapok megtanulásában. Mindig volt egy szótár nálam, sokat hallgattam a rádiót, s ha hibásan is, de sosem féltem másokkal beszélni. Ma többször is elcsodálkozom, hogy akkor, húszévesen mekkora volt a felelősségem, ha visszagondolok, a hideg is kiráz” – eleveníti fel.

– meséli, és elcsuklik a hangja.

Nem, nem pénzszerzés volt a célja – szögezi le –, hanem fel akart mutatni valamit. Az elkövetkező három-négy évben maradt a vendéglátás és a menedzseri munka, sok barátra szert tett, beilleszkedett a társadalomba. Persze nagyon hiányzott a családja, sokszor érezte egyedül magát, de éppen ezért tudta, hogy olyan szakmát kell válasszon, amelyben örömét leli.

nem akartam a bajaimmal elkeseríteni őket. 2014-ben, pontosan a 30. születésnapomon sikerült megszereznem az egyetemi diplomám, ami nem csupán csak egy diploma volt, hanem a kitartó munkának, a küzdelemnek, a hitnek és a reménynek a gyümölcse. Sajnos a szüleim nem tudtak a kicsengetésemen részt venni, a vőlegényem – aki ma már több mint öt éve a férjem – képviselte a családot. Az ő segítségével a szüleim virtuálisan voltak jelen a diplomaosztó ceremónián. Soha nem felejtem el az arcukat, minden küzdelmem abban a pillanatban kifizetődött. Kitartással, de főként a Jóisten segedelmével, aki minden bajtól megóvott, sikerült felmutatnom valamit. Mérföldkő volt az életemben” – meséli lelkesen.

Kiállni az emberek jogaiért, az igazságért

Az egyetemi tanulmányok befejeztével Sarolta egy évet volt gyakornok a New York-i Rendőrség Nyomozó Osztályán. Különböző maffiacsoportok utáni nyomozásban segített – meséli –, lehallgatások, megfigyelések, internetes kutatások zajlottak, minden, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. És ő mindenből kivette a részét. Nem csoda, ha az ambiciózus székely lányra felfigyeltek, és a gyakornoki év végeztével megpályázhatott egy különleges nyomozói állást a New York-i Rendőrség Főfelügyelői Osztályán, ahol egy sikeres interjú után állásajánlatot kapott. Itt tulajdonképpen a rendőrség kötelékén belüli törvényszegéseket, korrupciós eseteket, hatalommal való visszaéléseket, törvénytelen letartóztatásokat vizsgálja ki kollégáival együtt.

A két évig tartó nyomozás során kivizsgáltuk többek között az egységnél dolgozó detektívek kiképzését, nyomozási módszereit, vezetőségét. A nyomozás új törvények kidolgozását, vezetők leváltását, újraszervezéseket idézett elő. Én a nyomozás lezártával a csapattársaimmal együtt kitüntetésben részesültem” – magyarázza derűsen.