Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:06

Kötelező gázérzékelőt szerelni a lépcsőházba?

20:08

Elfogadta a szenátus a környezetvédelmi miniszter ellen benyújtott indítványt, a miniszter nem mond le

19:45

Súlyos mulasztások derültek ki a bukaresti fogászatról, ahol meghalt egy kétéves kislány

19:43

Nem így tervezték korábban: a bíróságon találkozott Călin Georgescu és Horațiu Potra

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Már ma este több százan tüntetni vonultak az oknyomozó dokumentumfilmben feltárt visszaélések miatt

Verekedés az egyik udvarhelyi fenyőfaárus helyszínnél: két férfit szúrt sebekkel vittek kórházba

Elütötték a szelíd szarvasünőt Csíkszereda közelében – állatorvos vizsgálja a sérüléseit

A tanügyi rendszer gyenge pontja: patthelyzet alakult ki egy marosvásárhelyi iskolában egy negyedikes fiú miatt

Gyimesfelsőlok gyöngyszeme – ünnepélyesen átadták az új SkiGyimes Hotelt

Nem mindenki elégedett a csíkszeredai városháza fekvőrendőrös igyekezetével

Váljon divattá a hazaköltözés – elindult az RMDSZ Hazaváró programja

Bekapcsolva maradtak a mikrofonok, kínos helyzetben rögzítették a suttogást a bírók között

Adóügyek: a régi tömbházakban élők rosszul járnak az új törvény miatt

Pályáznak a vasút felett átívelő híd felépítésére Csíkszeredában

Székelykapuval térnek vissza a székelyek Hajdúnánásra

Török Csaba és Székely Csaba a kapu galambdúca mellett. Szívvel-lélekkel készítették

Fotó: Gecse Noémi

Az első világháború derekán, 1916 őszén a román katonai támadás miatt a székelység menekülni kényszerült. Több ezer csíki embert a hajdúnánásiak fogadtak be. A száz évvel ezelőtti történések emlékére és köszönetképpen a hajdúnánási vendégszeretetért Csíkszereda és a Mikó Ferenc Alapítvány egy székely kaput ajándékoz Hajdúnánás városának.

Péter Beáta

2017. augusztus 31., 15:152017. augusztus 31., 15:15

2017. augusztus 31., 16:162017. augusztus 31., 16:16

Testvérvárosi kapcsolat jön létre a magyarországi Hajdú-Bihar megyei Hajdúnánás és Csíkszereda között szeptember 10-én. „Tavaly volt a menekülés százéves évfordulója. Ezt a történelmi drámát, ami itt történt akkor 1916-ban Székelyföldön, nem tanították a történelemórákon. Erre az eseményre a hajdúnánásiak kezdtek el emlékezni ezelőtt hat évvel, egy ottani néprajzkutató, Buczkó József könyvet is írt a menekülésről. Annak idején mint Csíkszereda megbízott alpolgármestere, meghívást kaptam egy ilyen ünnepségre, és akkor ötlött fel benne, hogy ezt a kapcsolatot éltetni kell. A hajdúk és székelyek között sok hasonlóság van. Az akkori 14 ezres Hajdúnánás több mint háromezer székelyt fogadott be. Tekintettel arra, hogy ezelőtt száz évvel csíkszeredai plébános celebrálta ott a katolikus miséket, ugyanakkor Domokos Pál Péter is oda menekült, felvetődött az ötlet, hogy ezt az egy évszázados történelmet pecsételjük meg egy testvérvárosi kapcsolattal” – hangsúlyozta Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere. Hozzátette, azért nem a tavaly, hanem ebben az évben pecsételik meg a testvérvárosi kapcsolatot, mert a '17-es év a hazatérés éve volt. Mert a székelyek

1916-ban elmenekültek, de egy év múlva hazatértek a félig felégetett, kifosztott városba, újjá építették a várost és folytatták az életet. A hazatérés éve pedig még fontosabb, mint a menekülés éve.

Ennek kapcsán született meg a gondolat Szólláth Tibor hajdúnánási polgármesterrel közösen, Veress Dávid önkormányzati képviselő kezdeményezésére, hogy a csíkiak vigyenek egy székely kaput Hajdúnánásra. „Ebben komoly partner volt Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, mert fontos tudni, hogy Csíkszereda adományozza ugyan a kaput, de egy civil szervezeten keresztül, tehát nem közpénzből, hanem a múzeum mellett működő egyesület támogatja. Jövő hétvégén tehát szimbolikusan is kezet fognak és megölelik egymást a székelyek és a hajdúk” – emelte ki az alpolgármester.

Csíki fafaragók munkája

Két csíki fafaragó mester készítette el azt a székely kaput, amelyet Hajdúnánás parkjában, az első világháborús emlékmű szomszédságában állítanak majd fel. Török Csaba és Székely Csaba a székely kapu elemeit mutatták meg, amelyek jelenleg Székely csíksomlyói műhelyében és udvarán vannak.

Két csíki fafaragó mester készítette el a székely kaput

Fotó: Gecse Noémi

„Márciusban megkeresett Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, hogy szükség lenne egy székely kapura. Elmondta, hogy Hajdúnánásra szánják az 1916-18 között menekült székelyek befogadásának az emlékére. Megegyeztünk, hogy mekkora legyen, nyílószárnyak nélkülit kértek. Mondtam, hogy csak úgy tudom elvállalni, ha kapok egy olyan társat, aki szereti is, érti is az ácsmunkát, a faragást és a díszítést. Elmentünk Török Csabához, hárman leültünk, kezet fogtunk, a kapu elkészült” – elevenítette fel a kezdeteket Székely Csaba. A két mesternek nem ez az első közös munkája, 2013-ban a csomortáni őrtornyot is ketten készítették.

Régi kapuk alapján

Nem is nagy kapu, nem is kicsi gyalogkapu – mutatott rá Török Csaba.

„A mintakincse régi múzeumi kapuk alapján van csinálva. Alul az élet fája kászoni kapuminta, a felső részén van egy nem szokványos rozetta: egy kör négy felé van osztva, úgy nevezzük, hogy ördögkulcs, vagy ördögminta. Minden kör alakú minta szerencsét hozó jel. Fölötte van egy kis ág, amely tulipánba végződik, ezt egy csomortáni kapuról vettük. Körben háromlevelű lóherét faragtunk, és az úgynevezett gömbök, vagy gyöngyök patkóívbe”

– magyarázta Török Csaba.

A kapu elemeit szeptember 6-án csomagolják, pakolják autóra és éjjel indulnak Hajdúnánásra, hogy felállítsák.

Nem is nagy kapu, nem is kicsi gyalogkapu – mesélnek a készítők

Fotó: Gecse Noémi

„Ott következik a második zsinórpadolás, bakokra be kell állítsuk vízszintbe a kaput, össze kell legózzuk, össze kell húzassuk, enyvezzük, faszegekkel megszegeljük, visszaékeljük. Várunk 12-18 órát, amíg megköt ez az enyv, és utána kezdődhet a daruzás. A daru felemeli, ráemeli a galambdúcot, következik a betonozás” – avatott be a részletekbe Székely. Szeptember 9-re megérkezik a csíkszeredai önkormányzat küldöttsége is, és aláírják a testvérvárosi kapcsolatról szóló dokumentumokat a nánási önkormányzat tagjaival. Vasárnap ökumenikus istentiszteletet tartanak az emlékparkban, majd a kapu megáldása és átadása következik.

Isten fizesse meg!

A kapura a következő szöveget vésték fel: Isten fizesse meg! Hálából székely véreink 1916-1918 közötti befogadásáért. „Ehhez a kapuhoz nekem lelki kötődésem is van. Amikor ötödikes gyermek voltam, nagyapám elmesélte, hogy ő 1906-ban született és 11 éves volt, amikor menekülni kellett. Hogy pontosan Hajdúnánás városába-e, vagy az ottani környező falvakba, azt nem tudom. De 11 hónapot laktak ott, befogadták őket, nagyon rendesek voltak. Ínséges idők voltak, nagyon nehéz volt, mondta is, hogy remélték, soha többé ilyen világégés nem fordul elő. De jött a '43-as menekülés - ezt már édesapám és nagyapám mesélte el -, és akkor a Bácskába menekültek. Sokan születtek ott a menekülés ideje alatt, Hajdúnánáson is, volt, aki ott letelepedett, ott temették el, a felmenőik most is ott élnek” – mutatott rá Székely Csaba.

A kapura a következő szöveget vésték fel: Isten fizesse meg! Hálából székely véreink 1916-1918 közötti befogadásáért

Fotó: Gecse Noémi

Török Csaba hozzátette, fontos az emlékezés, és a hasonló kezdeményezések, mint ez a kapuállítás, mert a történelmet így ismeri meg a fiatalság. Az ő nagyszülei nem menekültek el, itthon várták ki a történéseket.

„Kimentek a Hargita aljáig az ökrös szekérrel, de visszafordultak. És senki nem bántotta a családját. Egy fazekukat vették el a katonák, abban főztek. Persze az állatokat még azelőtt elhajtották.”

A két faragómester úgy véli, ez a kapu nem csak a hála jele lesz a székely véreink befogadásáért, hanem a két testvértelepülés közötti kapcsolat szimbóluma is egyben.

Szállást adtak

Buczkó József hajdúnánási néprajzkutató „Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek” – Székely menekültek Hajdúnánáson 1916-1918 című könyve előszavában, amelyben a székelyek és hajdúnánásiak közös, száz évvel ezelőtti sorstörténetét írta meg, ez áll:
Több mint 206 ezer ember indult el gyalog, ló-, tehén- vagy ökörfogaton, illetve vasúti szerelvényekkel, hogy a menekülés végcéljaként kijelölt helyeken fedélhez, élelemhez jussanak. Hatalmas áradatban vonaglott a székely föld – írta Váczy József 1916 őszén a helyi lapban (Hajdúnánási Újság – szerk. megj.). egy nép menekült. Vitték magukkal, amit a gyors szedelőzködés óráiban megfoghattak. Legtöbb esetben még állataikat is, amelyeknek java része áldozatul esett a kimerítő vándorlásnak, vagy egyszerűen kényszerűségből túladtak rajtuk útközben, hogy árából betevő falathoz jussanak. Az életerős, hadra fogható férfiak az egész ország területéről a háború valamelyik hadszínterén ontották a vérüket. Így hát a menekülő nép főként gyermekekből – mert sokgyermekesek voltak a székely családok –, édesanyákból és idős emberekből állt. Ez jellemezte Hajdúnánás társadalmát is, amikor 1916 augusztus végén, szeptember első felében megérkeztek a Székelyföld felől a menekülteket szállító szerelvények. Néhány hét leforgása alatt több mint 3200-an kértek és kaptak menedéket a nánásiaktól. A református hajdúk kitárták ajtóikat a katolikus székelyek előtt. A levéltári források tanúsága szerint több mint negyven székely, főként Csík vármegyei településről érkeztek a menekültek az akkor 17 ezer főt számláló Hajdúnánásra. Az elöljáróságnak egy egész falut kitevő népesség befogadásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodni.