Hirdetés
Hirdetés

Egymásra talált hajdúk és székelyek

Székelyek az országutakon

Székelyek az országutakon

Első világháború, az 1916-os román betörés. A csíki és udvarhelyi székelyek közül sokan elmenekültek szülőföldjükről, s Szolnokon és a Hajdúságban vészelték át az időszakot. Erre emlékezünk vissza.

Kápolnási Zsolt

2017. május 09., 13:452017. május 09., 13:45

Az 1916-os román támadás után az udvarhelyi menekültek Szolnokon lettek elhelyezve, míg a csíkiak Hajdú vármegyében. A debreceni lakosság önzetlenül segítette a csíkszeredai székelyeket, de talán még a debreceni karitatív attitűdön is túltett az a segítségnyújtás, amit a Hajdú vármegyei Hajdúnánás lakóinál tapasztalhattak a Csík vármegyei székelyek.

Csupasz kézzel érkeztek

Több mint negyven csíki településről érkeztek a menekültek az akkor 17 ezer főt számláló Hajdúnánásra. A menekültek között olyan személyiségeket is találunk, mint a későbbi püspök, Jakab Antal, a csángók apostolának is nevezett Domokos Pál Péter vagy a néprajztudós dr. Berze Nagy János.

Hirdetés

A helyi hatóságoknak több mint 3000 menekült befogadásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodniuk.

A Buczkó József hajdúnánási múzeumigazgató közölte adatok szerint mindössze 200-300 emberre tehetjük az otthon maradottak számát. Kilyénfalva plébánosa, Pál Dénes így emlékezett: „Irány Székelyudvarhely! Elindultam gyalog. Szolgálóm, ki szintén velem menekült, hajtotta teheneim és disznóim, hiába, Székelyudvarhelyen mind kifogytam belőlük.(…) Szep­tember 1-2-án Bethlenfalván édesapámnál szállva töltöttük az időt, de onnan is tovább kellett mennünk, mert már ők is készültek menekülni. Megmentett holminkat édesapámnál hagytam, éppen egy pár zsák fehérneműt véve magunkhoz, csütörtökön délután 8 órakor vasútra ültünk. Isten tudja hogy, hiszen vagy ötezeren rohanták meg a kupékat. Csütörtök és péntek éjjelét Héjjasfalván töltöttük. Szombaton reggel 10 órakor innen elindultunk, (…) kedden 12 órakor Battonyán leszállottunk.

Idézet
Éhesek, piszkosak és betegek voltunk. Még aznap Kevermesre mentünk hintón, én itt telepedtem meg.

Híveim nagy része Hajdú vármegyében, Nánáson (…)”

A lakosság 16 százaléka menekült volt

1916. szeptember 2-án a hajdúnánási hatóságok még ezer menekült érkezéséről értesültek. Egy-két nappal később már 2500 székely menekültről szóltak a híradások.

Berencsy János polgármester gyorsan meghozta az első intézkedéseket,

a nánási elöljárók hazafias, lelkes hangulatban tanácskoztak a székelyek fogadásáról, elhelyezéséről és ellátásáról.

Már ekkor megalakultak a különböző rendkívüli bizottságok, aztán általános gyűjtés kezdődött a kisemmizettek javára. Gyűjtöttek pénzt, de adományoztak  burgonyát, zöldségeket, szalonnát is. A helyi sajtó oroszlánrészt vállalt a lelkesedés fenntartásában.

„Az a nép, amelyre a magyar haza, a mi édes magyar hazánk a fergeteges évszázadokban bizton támaszkodhatott, elvesztette a talajt lába alól. Vad oláh hordák elől menekül, elhagyva bérces, bűbájos, szabad hazáját, melynek megszentelt rögén most a rabság láncát zörgeti az ellenség. (…) Nők, gyermekek, aggok, kik elvesztették a maguk hajlékát, hajlékot és vendégszeretetet kérnek tőlünk.

Idézet
Öleljük szeretettel keblünkre véreinket.(…) Tartsunk össze magyarok, legalább a nagy veszedelem idején”

– írta a Hajdúnánási Újság.

Szívszorító történetek, megdöbbentő esetek

A hajdúnánásiak szakítottak azzal a „hagyománnyal”, hogy menekülteket az iskolákban helyeznek el, hiszen a tanintézetekben az ideérkező gyermekeket is tanítani kellett, bizonytalan ideig. Ezért a földönfutóvá lett székelyeket magánházaknál helyezték el. A városvezetés felhívására már a vonatok beérkezése előtt megindult a felajánlások áradata, közöttük olyan szívszorító példa is akadt, amikor egy özvegy, nyomorúságban sínylődő nő egyetlen szegényes szobáját osztotta meg honfitársaival.

Az első, menekülteket is szállító szerelvények 1916. szep­tember 8-tól érkeztek meg Hajdúnánásra.

„Látni a könnyező, rettenetesen szenvedő, gyermekeiket göcsösen szorongató anyákat, a mit sem sejtő gyermekektől fel egész a mindent átértő és szenvedő ifjakig. Látni mindnyájukon a rettenetes szenvedésnek és nyomorúságoknak nyomait; igazán a legerősebb szíveket és lelkeket is megindító látvány. Aki még sohasem érzett megindultságot, annak a szíve kő, lelke gránit.

Idézet
Menjen ki a menekülteket hozó vonat elébe s nem hisszük, hogy el nem lágyul, szeme könnybe nem lábad”

– olvashatjuk a helyi lapban. Az újság egészen megdöbbentő esetekről számolt be. A gyimesbükki Brassai gyerekek édesanyjukat még a menekülés első napján vesztették el, édesapjuk a fronton küzdött. A 14 éves Erzsike, a 12 éves Rózsa, a 9 éves Juliska, az 5 éves Lajos és a 2 éves Imre kétheti zötykölődés után ért el Hajdúnánásig. Ekkor már egyik gyerek lábán sem volt cipő, ruhájuk tépett, viharvert volt, két nagyobb kendővel takargatták a nagyobbak a kisebbeket. Egy pár éjszakát a nánási gimnáziumban aludtak, amíg két helyi asszony elvitte őket magához, s így az öt kis menekült meleg otthonban várhatta az édesanyját.

Hajdúnánási vezetők az állomáson – középen dr. Berencsy János polgármester (A fotó Buczkó József: Szállást adtunk hűséges, székely véreinknek című könyvéből származik) Galéria

Hajdúnánási vezetők az állomáson – középen dr. Berencsy János polgármester (A fotó Buczkó József: Szállást adtunk hűséges, székely véreinknek című könyvéből származik)

Október elején még mindig érkeztek a menekültek, akik végső létszáma a hónap közepére 3200 főben állapodott meg. A székely menekültek fogadásának, ügyeik intézésének munkája elsősorban a helyi tantestület tagjaira hárult. Tanárok szervezték meg a fogadást az állomáson, ők intézkedtek a beszállításról a gimnáziumhoz, ahol ideiglenesen elszállásolták őket. Brassay Károly tanár felesége vezette a konyhát, ahol egyszerre 500 embernek is főztek, a kiszolgálást helyi úrinők végezték. A tornacsarnok előtt hatalmas üstökben főtt az ebéd, egy-egy osztályteremben kenyeret szeleteltek, a tornaterem öltözője éléskamra volt, magában a tornacsarnokban pedig három sor asztal mellett szorongtak az erdélyiek.

Iskola a menekülteknek

Az első napokban megalakult a Segélyező Bizottság, a városi adakozás eredményeképpen rendkívüli segélyeket is osztottak, főként szülés, temetés esetén, valamint gyógyszerbeszerzés, kályhavásárlás, cipővásárlás céljára. Komoly fejtörést okozott a hatóságoknak a menekültek gyerekeinek taníttatása, ráadásul a helyi iskolák már addig is tanterem-hiánnyal küszködtek.

Külön menekültiskolát hoztak hát létre, ahol nyolc székely tanerő tanított.

A tanítás osztatlan képzési formában vette kezdetét, délelőtt és délután egyaránt négy-négy osztállyal, hiszen legalább 500 székely diákról beszélhetünk. 70-80 tanuló is összezsúfolódott egy teremben, ami rendkívüli módon megnehezítette az oktatómunkát.

A menekült fiatalok közül többen is Hajdúnánáson folytatták gimnáziumi tanulmányaikat, ahol ekkor a 244 diákból a menekült tanulók száma 62 fő volt. A menekült édesanyák között sokan voltak olyanok, akik áldott állapotban érkeztek meg, így Hajdúnánáson 28 székely gyermek is született.

Harminckilencen viszont idegenben fejezték be földi életüket, nekik örök nyughelyük lett a hajdúnánási föld.

A legnagyobb veszteséget a kisgyermekes édesanyák szenvedték el, huszonnyolc kisgyerek halt meg, öten mindjárt az érkezés után, valószínűleg az utazás megterhelését nem tudták átvészelni.

Bár szórványos visszatelepülés addig is történt, igazából 1917 áprilisában indulhattak meg aztán a visszatérők szerelvényei a Székelyföld felé. A Hajdúnánási Újság tudósítója természetesen akkor is az állomáson tartózkodott: „Mindnyájuknak arcát édes öröm öntötte el, hogy végre ismét megláthatják kedves otthonukat, de egyszersmind

Idézet
mindenik szemben könny csillogott, a hálának, a köszönetnek tiszta harmatcseppje, amely városunk közönségének szólott a szíves vendéglátásért, hogy a nehéz időkben hajlékot nyújtott nekik Nánás városának jószívű lakossága”

– jegyezte fel a korabeli sajtómunkás.

(Cikkünk Buczkó József Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek című könyve alapján készült.)

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

2026. május 30., szombat

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben

A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
2026. május 29., péntek

Szedres-ordás pite

Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.

Szedres-ordás pite
Szedres-ordás pite
2026. május 29., péntek

Szedres-ordás pite

Hirdetés
2026. május 28., csütörtök

Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért

Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.

Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
2026. május 27., szerda

Öt pénztárcabarát kirándulóhely Erdélyben, ahol a természet viszi a főszerepet

Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.

Öt pénztárcabarát kirándulóhely Erdélyben, ahol a természet viszi a főszerepet
2026. május 26., kedd

Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar

Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.

Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
Hirdetés
2026. május 26., kedd

A sokak által kedvelt, különleges ízvilágú spárga

A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.

A sokak által kedvelt, különleges ízvilágú spárga
2026. május 25., hétfő

Egy szoba, hatvan cica és rengeteg második esély

Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.

Egy szoba, hatvan cica és rengeteg második esély
2026. május 24., vasárnap

Savanykás datolya: a trendi nasi, amely pillanatok alatt elfogy

A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.

Savanykás datolya: a trendi nasi, amely pillanatok alatt elfogy
Hirdetés