
Vadászkastély a Görgény pataka mellett
Fotó: Bakó Zoltán
Négy golyót lőttem ki a kafferbivalyra, de az csak jött szembe velem. A másik huszonkettőnél egy-egy golyó elég volt – mesélte Dimitrie Sturdza herceg, akivel a Görgény-völgyi Disznópatakán (Brădețelu) levő vadászkastélyában találkoztunk. Félezernél több vadállat között arról beszélgettünk, hogy mit jelent vadásznak lenni.
2018. április 12., 14:122018. április 12., 14:12
2018. április 12., 16:192018. április 12., 16:19
Osváth Pál nagykövet, a herceg vadásztársa közbejárásával látogathattuk meg Dimitrie Sturdza herceget, aki a disznópataki vadászkastély teraszán várt. Farmernadrágot, vadászzekét viselő kedves úr, valamivel innen a nyolcvanon – sokkal kevesebbet mutat – betessékel a dolgozószobájába, amelynek egyik szegletében egy világrekorder, 12 kilós jávorszarvas-agancs, viselőjét Új Zélandon lőtte ki hat évvel ezelőtt. Akkor világelső volt, azóta megdöntötték ezt a rekordot is, de máig ott van a négy világelső között. Lenyűgöző egyszerűséggel mesél, udvarias – noblesse oblige –, inkább várja a kérdéseket, minthogy untassa a beszélgetőpartnereket. Közben egy kis szálkásszőrű tacskó – Coco – és egy hannoveri eb – Liza – állandóan közöttünk sertepertél, végül Coco ellentmondást nem tűrő határozottsággal felugrik az ölébe, s ott végre megnyugszik. Ez van – nyugtázza a gazda.
A szemközti falon egy medvetrófea, erről elmondja, hogy a Görgény völgyében lőtte, közel hatszáz kilós állat volt, s a kilövése előtti években hét tehenet ölt meg.
– magyarázza.
Herceg vadászzekében
Fotó: Bakó Zoltán
Engedni kellene a természetnek, hogy végezze a saját munkáját, a szelekciót, ami kordában tartja az egyedszámot. Ehelyett tiltják egyes fajták vadászatát, ami túlnépesedéshez vezet. Ez a helyzet a medvével is. Manapság sehol annyi medve nincs, mint Romániában. A zöldek meg más nemkormányzati szervezetek folyton folyvást tiltakoznak, hőbörögnek, de én eddig egyetlen zöldet sem láttam az erdőben, aki a vadaknak vitt volna eleséget. „Ezek nem ökologisták, ezek a természet ellenségei...” – fakad ki bosszúsan. Példával is előhozakodik: Kenyában tíz évig betiltották a vadászatot, erre hetven százalékkal csökkent a vadállomány. A vadorzók tűzzel-vassal irtani kezdték az állatokat. Botswanában az elefántok szaporodtak el ugyanilyen okból, s tették tönkre a falvakat. Pedig Afrikában, különösen a kontinens déli részén a vadászat megélhetési forrást jelent. Az engedélyek értékének oroszlánrészét azok a falvak kapják, amelyeknek a területén a vadászat megtörténik. Ráadásul a vadhús kilencven százaléka is az ittlakókat illeti. Egy bivaly húsából egy faluközösség egy hétig eszik. Ezért aztán nem is kell orvvadászattal foglalkozniuk.
Törpeantilop és kevésbé törpék trófeái
Fotó: Bakó Zoltán
– magyarázza. A hímek kerülnek kilövésre. Ez ellen sokan vétenek Romániában. „Láttam olyan drága ismétlőfegyverrel felszerelt kocavadászt, aki egy vaddisznóvadászaton nyolcszor lőtt rá egy anyakocára, amelyiket hét kismalac követett. Szerencsére egyszer sem találta el. A malacok meg csak álltak és csodálkoztak... Na, ez a vadász rövidesen eladta a méregdrága fegyverét, és többé nem vadászott. Szerencsére...” – mesélte nem kevés elégtétellel.
A helikopterrel kiemelt víziló agyarai
Fotó: Bakó Zoltán
Elindulunk a kastélyból az udvar másik részében levő vadászmúzeuma felé. Útközben is a vadászatról beszélgetünk.
– oktat.
A herceg a legnagyobb trófeák között
Fotó: Bakó Zoltán
A múzeumban trófeák, kitömött állatok százai a falakon és asztalokon a világ öt kontinenséről. Mert Sturdza herceg amellett, hogy többszörös nemzetközi teniszbajnok (csak a Davis-kupában 45 meccset játszott le, ő volt a svájci csapat kapitánya) vadászott Afrikában, Ázsiában, Észak-Amerikában (itt négy pumát is elejtett), Ausztráliában, no és persze Európában. A trófeák sokaságát látva megkockáztatom.
– Excellenciás uram (a protokollt be kell tartani, bármennyire is kedves és közvetlen), számolta-e valaha, hogy hány trófea van itt? Először történik ittlétünk alatt, hogy zavarba jön. Őszintén szólva nem is tudom – mondja. De azonnal kisegíti az uradalom helybeli mindenese, Ioan Feier: pontosan 453. Emellett a kastélyban még legalább kétszáz. S a herceg megköszöni a segítséget. Ez van – mondja immár sokadszor.
Ezek már nem bántják egymást
Fotó: Bakó Zoltán
Melyik vadászatot kedveli leginkább? – kérdezzük. Nos, nehézségi sorrendben: mindeniket, válaszol nevetve.
A fácánvadászatot nem szereti, mert a vadász csak áll ott és várja, hogy föléje hajtsák a madarakat. A legnehezebb viszont a bivalyvadászat Afrikában. „Itt van ez a kafferbivaly-trófea – mutatja –, összesen 21-et lőttem, de ennél szinte ő győzött. Már négy golyót lőttem ki rá, de csak jött és jött szembe velem. A másik húsznál egy-egy golyó elég volt. Akkor nagyon féltem, mert tudtam, ezt az állatot Afrikában fekete halálnak is nevezik, s nem ok nélkül. Huszonkét napig lestem egy fáról, becserkésztem egy 28 méter magas platón éjszaka, s akkor jön, hogy megöljön. De hát ez van. Aztán előttem két és fél méterrel végre összerogyott” – mutat az amúgy jámboran a levegőbe bámuló kitömött bivalyfejre. Lőtt még gnu-, orix-, pézsma- és sok más antilopfajtát, fajdkakast, zergét, krokodilt. Elefántot soha. De egy vízilovat elejtett, a fogai itt vannak a falon. Így emlékezik: kilőttem, visszament a vízbe, elsüllyedt. Aztán másnap helikopterrel kellett kiemelni.
Az a bizonyos négyszer meglőtt kafferbivaly
Fotó: Bakó Zoltán
Hogy kikkel vadászott itt a Görgény völgyében a herceg? Nos, fontos embereket hozott el ide. „Meghívtam a Habsburg herceget, Nagy-Britannia királynőjének unokatestvérét, Michaelt, Kent hercegét, Philipet, Liechtenstein hercegét, Jánost, Luxembourg nagyhercegét, Swarovski urat, a Volkswagen tulajdonosát, sőt, Putyin elnök egyik elnöki tanácsadója is vadászott nálam. Hadd lássák, milyen szép tájaink vannak, s milyen csodálatos vadászhelyeink” – mondja nem kis büszkeséggel.
Trófeák között a dolgozószobában
Fotó: Bakó Zoltán
Befejezésül köszönetet mondunk Dimitrie Sturdza hercegnek a meghívásért és Osváth Pálnak szíves közbenjárásáért. A herceg vendégei voltunk az ebédnél, amikor rákérdezünk: mitől herceg egy herceg?
– zárja mosolyogva. Azt már máshonnan tudom, hogy 1938-ban született, ő és édesanyja ’48-ban Norvégiába menekültek a kommunizmus elől. Innen Svájcba ment, elvégezte az atomfizikát, megalapította a Déesse kozmetikai céget, amelynek ma 16 országban van képviselete. Zürichben él. Ezzel kapcsolatban annyit mond: „Mindent a munkámmal valósítottam meg, nem jött a Mikulás a zsákkal.”.
A herceg ebéd közben
Fotó: Bakó Zoltán
Nagyon sokat jótékonykodik, támogat, de erről szemérmesen hallgat. Hol Zürichben, hol a Jászvásár melletti Popești-i felújított családi kúriában, hol pedig itt, a disznópataki vadászkastélyban tölti idejét. S leginkább itt, mert ahogy mondja, „csodálatos ez a hely, nagyszerű emberek élnek itt. Nézze meg a házakat: nincs egyetlen vakolatlan, virágok az ablakokban, békésen, jól élnek egymás mellett a nemzetiségek. Maholnap a víz drágább lesz, mint a kőolaj. Erre mit látunk dél felől jövet az Olt mentén? Pillepalackokat, szemetet tonnaszám a vízben. Ahogy átjövünk a Kárpátokon, eltűnik a szemét, a palackok...” Erre már én mondom, de csak úgy, magamban: ez van.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!