Séfnek készül a squashjátékos

Nagyon sokat dolgozunk, fizikai, technikai felkészítők vannak, nyáron is edzőtáborokba járok, nem nagyon van vakáció, eléggé megfeszített a tempó. Belefér néha a barátnőzés is persze, de én szívesen áldozom az életem erre, nem bánom, hogy le kell mondjak dolgokról, mert szeretem” –  mondja határozottan.

Kincső jelenleg a tanulást kell összeegyeztesse a sporttal, a jelek szerint ez kitűnően sikerül. S nem csak azért, mert szereti a squasht, hanem azért is mert tanulni is szeret. Nem csoda, büszkén meséli, tavaly nyitott Brassóban kirendeltséget egy jó nevű nagy-britanniai egyetem, és oda jutott be. Séfnek készül. „Úgy gondoltam a sport maximálisan jelen van az életemben, jó lenne valami mást tanulni. Valami olyant szeretnék csinálni, ami nem hétköznapi, nem fogom megunni és kreatív. Már kislány koromban is szerettem segíteni a konyhában, tetszik ez a szakma bár tudom hogy nagyon kemény. Nyáron Budapestre megyek szakmai gyakorlatra, négy hónapig egy, két Michelin-csillagos étteremben fogok dolgozni, aminek nagyon örülök” – meséli lelkesen.

„Jó érzés, ha felnéznek rám”

Csak azt bánja –  jegyzi meg – hogy nem ismerte meg ezt a sportágat hamarabb. Romániában még úgymond gyerekcipőben jár, de egyre nagyobb az érdeklődés iránta, világviszonylatban viszont már elég nagy népszerűségnek örvend, igaz, már évtizedes múltja van.  Kincső is sokat tesz a sportág népszerűsítéséért, próbál minél több gyereket ösztönözni arra, hogy squashozni járjanak. „Segítek apukámnak kicsit motiválni a gyerekeket, sok gyereknek itthon a példaképe vagyok. Látom, hogy nagyon boldogok, amikor itthon vagyok, és velük edzek. Van egy kislány, ő mondta hogy én vagyok a példaképe, és szeretne úgy squashozni, mint én. Jó érzés, ha valaki felnéz rám, és azt mondja, olyan akar lenni mint én” –  mondja Kincső.