
Kincső nem csak sportol, egy három éves, angol nyelvű egyetemre jár. Séfnek készül
Fotó: Veres Nándor
Néhány évvel ezelőtt még teniszezett, ma már a squashban ér el kiemelkedő eredményeket. Azt mondja szívből csinálja, és annak is tudatában van, hogy sok fiatal játékos tartja őt példaképnek. Hogy ne csalódjanak benne, de hogy álmait is valóra tudja váltani napi rendszerességgel edz, céltudatosan és határozottan halad céljai fele. Szász Kincső mesélt a sport iránti szeretetéről.
2019. április 30., 12:332019. április 30., 12:33
Szász Kincső több mint három éve squashozik, és mivel igen komolyan veszi, az eredmények sem maradnak el. Tulajdonképpen az édesapja, Szász László honosította meg ezt a sportot Csíkszeredában, ő foglalkozik első perctől Kincsővel is. „Apukám révén ismertem meg én is a squasht, s bár előtte teniszeztem, elkezdtem squashozni, és sokkal jobban megtetszett mint a tenisz, így átálltam. Ennek már három és fél éve. Persze járunk külföldre is edzeni, másoktól tanulni, de elsősorban apukám az, aki tanít, támogat, ösztönöz” – meséli Kincső. Azt mondja, neki azért tetszik jobban a squash, mint a tenisz, mert sokkal intenzívebb, mozgalmasabb, pörgősebb. Egyszóval érdekesebb.
Szász Kincső immár két és fél éve az országban a felnőtt ranglista első helyezettje. „Novemberben zártam le az U 19-es junior éveimet, akkor az európai ranglistán negyedik voltam, a világranglistán pedig szintén ebben a korcsoportban a hatodik. Elkezdtem a felnőtt profi ligában játszani, és nemrég megvertem a világranglista 116. helyezettjét” – meséli, amikor az eredményeiről kérdezem. Hosszú is lenne felsorolni, nem is próbálkozik, csak mutatja a kupákat, amelyek a különböző versenyek számtalan dobogós helyéről árulkodnak.
„Elég sokat dolgozom, napi rendszerességgel edzek, persze büszke vagyok az eredményeimre, de ezekkel nem szeretek felvágni” – mondja a Csíkszeredai Transylvanian Tennis & Squash Club sportolója.
Kincső büszke eredményeire és arra is, hogy sok gyermek példaképnek tartja
Fotó: Veres Nándor
Nyilván ez lemondással is jár, de Kincső azt mondja, teljes szívéből és szeretett csinálja, így nem is zavarja, ha le kell mondani dolgokról. Hogy miről?
Nagyon sokat dolgozunk, fizikai, technikai felkészítők vannak, nyáron is edzőtáborokba járok, nem nagyon van vakáció, eléggé megfeszített a tempó. Belefér néha a barátnőzés is persze, de én szívesen áldozom az életem erre, nem bánom, hogy le kell mondjak dolgokról, mert szeretem” – mondja határozottan.
Kincső jelenleg a tanulást kell összeegyeztesse a sporttal, a jelek szerint ez kitűnően sikerül. S nem csak azért, mert szereti a squasht, hanem azért is mert tanulni is szeret. Nem csoda, büszkén meséli, tavaly nyitott Brassóban kirendeltséget egy jó nevű nagy-britanniai egyetem, és oda jutott be. Séfnek készül. „Úgy gondoltam a sport maximálisan jelen van az életemben, jó lenne valami mást tanulni. Valami olyant szeretnék csinálni, ami nem hétköznapi, nem fogom megunni és kreatív. Már kislány koromban is szerettem segíteni a konyhában, tetszik ez a szakma bár tudom hogy nagyon kemény. Nyáron Budapestre megyek szakmai gyakorlatra, négy hónapig egy, két Michelin-csillagos étteremben fogok dolgozni, aminek nagyon örülök” – meséli lelkesen.
Csak azt bánja – jegyzi meg – hogy nem ismerte meg ezt a sportágat hamarabb. Romániában még úgymond gyerekcipőben jár, de egyre nagyobb az érdeklődés iránta, világviszonylatban viszont már elég nagy népszerűségnek örvend, igaz, már évtizedes múltja van. Kincső is sokat tesz a sportág népszerűsítéséért, próbál minél több gyereket ösztönözni arra, hogy squashozni járjanak. „Segítek apukámnak kicsit motiválni a gyerekeket, sok gyereknek itthon a példaképe vagyok. Látom, hogy nagyon boldogok, amikor itthon vagyok, és velük edzek. Van egy kislány, ő mondta hogy én vagyok a példaképe, és szeretne úgy squashozni, mint én. Jó érzés, ha valaki felnéz rám, és azt mondja, olyan akar lenni mint én” – mondja Kincső.
Szász Kincső csíkszeredai squashjátékos
Fotó: Veres Nándor
A fiatal squashjátékos tiszta szívből ajánlja e sportot a gyerekeknek, azt mondja, az lenne az ideális, ha egy gyerek minél hamarabb sportolni kezdene, mert akkor eredmények is vannak.
Kincső tanul, edz, sportol és további célokat határoz meg.
Kincső és az ütő
Fotó: Veres Nándor
„Nagy kihívás, de komoly edzéssel és apukám segítségével két-három éven belül sikerülni fog. Sajnos most nem került be a squash az olimpiai sportok közé, de remélem, erre is sor kerül,és akkor nagyon szeretném az olimpián képviselni ezt a kis székelyföldi klubbot” – mondja reménykedve a fiatal csíkszeredai sportoló.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!