Rugalmasság és tolerancia: híd a generációk között

Az unoka, a fiatal is hasonló módon meg kell ismerje a nagyszülőket, a körülötte élő felnőtteket, fel kell ismerje, hogy vannak hasonlóságok és lényeges különbségek is közöttük. Ha képes erre, akkor sokkal jobban tud mozogni, boldogulni szűk és tágabb környezetében” – fejtette ki a pszichológus.

Kopacz Imola rámutatott: az elmúlt tíz évben olyan gyorsan alakult az élet, megváltoztak a szokások és sok minden más, hogy folyamatosan résen kell lennünk, tanulnunk kell, rugalmasan alkalmazkodnunk kell azokhoz az élethelyzetekhez, amelyekben épp vagyunk.

„Valamikor a színházba azért jártunk, hogy szép, míves beszédet halljunk, most egy-egy előadásnak olyan a stílusa, hogy a cifra beszédéről ismert valamikori kocsis elszégyellné magát, ha hallaná. Hiába csodálkozunk, hogy a fiatalok is sok, szerintünk csúnya szót használnak, ha már a színházban is ilyent hallanak, nem beszélve a tévéadásokról, internetes videókról.

Nem szabad elzárkóznunk egymástól, a változástól. Ha tudálékosak vagyunk, ha csak a magunk igazát hajtogatjuk, s azt mondogatjuk, hogy ezek a mai fiatalok, ha nem nyitottsággal közeledünk egymáshoz, akkor nem tudjuk megismerni egymást” – hangsúlyozta a szakember.

– fogalmazott a pszichológus. A szakember hozzátette: szereti a pár éve bevezetett Iskola másként-programokat, amikor egy-egy gyárba vagy olyan helyre viszik el a diákokat, ahol addig nem voltak. Bemutatják a helyet, elmondják, hogy ott mi készül, mi történik, s ezáltal például sok szakmát megkedveltethetnek a gyerekekkel. „Valahogy így kellene mi is egymás felé nyitottan közeledjünk, egymást megismernünk, s megszeretnünk vagy sem, de elfogadnunk. Ma a rugalmasság egy létfontosságú tulajdonság, s segít boldogulni” – mondja a marosvásárhelyi szakpszichológus.