Reklámújságból ékszerek: a papírfonásról mesél a backamadarasi fiatalember

Ervinnel tavaly találkoztunk egy marosvásárhelyi vásáron, akkor még csak pár apró ékszer- vagy gombtartót, gyümölcstartó tálat kínált eladásra. Legutóbb, a borvásáron már figyelemre méltó teknősbékákat, ékszereket lehetett megcsodálni asztalán, s rendelésre is készít szebbnél-szebb használati és dísztárgyakat.

A papírfonás technikával négy éve ismerkedett meg abban a kreatív műhelyben, ahol dolgozik. Egy videót látott arról, hogyan készülnek a kisebb-nagyobb használati tárgyak napilapok, reklámújságok felhasználásával. Megtetszett neki, s elkészítette az első zöld ceruzatartót. Ez ma is ott áll az íróasztalán, s büszkén mutatja nekünk.

Erre azért van szükség, mert ez a ragasztó nemcsak kívülről fogja össze a papírt, hanem beszívódik és tartást ad az alkotásnak. A festés és a vízalapú fapác alkalmazása az utolsó mozzanata az alkotásnak. Vannak olyan alkotások, például egy óra és a mutatói, ami igencsak igénybe veszi az ujjakat, hiszen nagyon szorosan és pontosan kell feltekerni a papírt, elkészíteni a pálcikákat. Jó tudni, hogy az alkotásokat szükség esetén nedves ronggyal le lehet törölni, ha kis víz éri őket, nem mállanak szét.

„Ahogy megtanultam a technikát, egyre bonyolultabb modelleket készítettem el, videókat néztem, felvettem a kapcsolatot azokkal, akik hasonló technikával alkotnak. Marosvásárhelyen is van egy hölgy, Kati néni, szépen dolgozik, de csirizzel ragaszt, s a jól megszokott módszerén nem akar változtatni. Magyarországon kisebb online közössége is van a papírfonóknak, igaz többnyire hölgyekből áll” – mondja Ervin, miközben a nagy szekrényekből előkerülnek a kisebb-nagyobb alkotások. Szépen sorakoznak az ékszerek és medálok, csodálatra méltóak a kisebb-nagyobb dobozok. Ervin lelkesen mesél mindenikről, megmutatja, hogy a teknősbéka tartódoboznak milyen módszerrel alakította ki a lábait, s hogy a teknős hasa is különös gonddal kidolgozott. Mosolyogva mondja, hogy száz lejért érné meg neki megválnia tőle, de a vásárokon 50 lejért adja, és ennyiért meg is veszik.

Meglepődésünkre a szoba sarkában levő nagy ruháskosár is Ervin alkotása. Egy méternél nagyobb, és alaposan meg kell nézze a hozzá nem értő, hogy észre vegye, nem gyékényből van fonva. Ezt csak magának készítette, mintegy próbából, hogy sikerül-e.

Miközben bemutatja, hogyan alkot, a kis levágott papírdarabok is rögtön a kis szemeteskosárba kerülnek, véletlenül sem esik egyik sem a földre.

„A vásárokról kapott visszajelzés alapján választom ki, hogy mit is készítsek. A kisebb-nagyobb ékszertartók, dobozók, képkeretek, az ékszerek iránt van nagyobb kereslet. Az Unitárcoop Alapítvány fogadott be termékeimmel, az ő égiszük alatt sikerült részt venni a vásárhelyi vásárokon. Úgy érzem, van kereslet az alkotások iránt, de egyelőre csak hobbiszinten szeretném továbbra is folytatni a papírfonást” – fejti ki Benedek Ervin, akinek termékeivel a vásárokon kívül Facebook-oldalán is meg lehet ismerkedni.

A közeli tervekről is beszélgetünk, és megtudjuk, hogy kacérkodik kisebb női táskák készítésével is, mert nagyon szép modelleket látott, s szeretné kipróbálni, hogy hogyan lehet elkészíteni őket. Készül a karácsonyi vásárra is, díszekkel és kisebb-nagyobb ajándéktárgyakkal.