Pintyőkék tündéri világa: Pál Ibolya szeretet árasztó nemezbabái

Nem esett nehezére elsajátítani a technikát – jegyzi meg – hiszen a lelkesedése határtalan volt, és nagyon hamar érkeztek a pozitív visszajelzések is. „Van egy nagyon aranyos, magyarországi nemezelő barátnőm, aki mentorom is volt, ő sokat segített az alapok elsajátításánál. De azt mondhatom, hogy

De azért hálás is, hogy rábukkant erre a régi kézművestechnikára, mert azt mondja, ha valaki az alapokat elsajátította, nagyot tévedni már nem tud, s a sikerélmény garantált. Szerinte ez a titka annak, hogy a gyerekek körében nagyon kedvelt foglalkozás a nemezelés. Ő is rendszeresen tart gyerekfoglalkozásokat iskolákban, sőt „megfertőzte” már a felnőtteket is, számukra is szervez nemez délutánokat. „Egy ideje együtt dolgozunk az alfalusi Kaláka Egyesülettel, közösen szervezzük ezeket a délutáni foglalkozásokat is, számomra nagyon sokat jelent az, hogy támogatnak” – jegyzi meg.

Tündér Pintyőkék

Kétféle gyapjú létezik – avat be a részletekbe Ibolya – a kártolt, azaz a durva és a szál gyapjú, ő többnyire ez utóbbit használja. A babák kezei zseníliadrótból készülnek, de előszeretettel dolgoz bele a gyapjúba gyöngyöket, csipkéket. Minél egyszerűbb, annál jobb, szebb – talán ez is lehetne a jelmondata, noha erre csak idővel jött rá. „Sokáig nem találtam a babáim lelkét, hiányoltam az egyéniségüket, hiányoltam azt a valamit, amit más babáknál érzékelem.

Ibolya tűnemezelt babái Waldorf-technikával készülnek, azaz arcuk kifejezéstelen, hogy majd a későbbiekben kis tulajdonosaik saját fantáziájuk segítségével, saját elképzeléseik szerint keljenek életre.

Most már megtalálta a lelküket is – mondja mosolyogva, a karácsonyi Angyal hozta el. „Karácsonykor egy nemezangyalkánál láttam először, hogy lelke van, és ekkor éreztem azt is, hogy ez az, amit szeretnék csinálni a későbbiekben is. Ez is azt bizonyítja, hogy folyamatosan lehet tanulni. Rengeteg gyönyörű dolgot lehet alkotni, és mindig van egy újabb érzés, újabb lendület, újdonság, amit bele nemezelek egy babába”.

Tündérek és székelybabák

Nevetve jegyzi meg, az első baba az unokahúgának készült, a következővel már Ibolya az édesanyját lepte meg, de mára a családban már mindenkinek van külön kis Pintyőkéje.

„Hatan vagyunk testvérek, sok babám nem volt gyerekkoromban, viszont ha tehettem, rengeteg tündérmesét olvastam, azokon nőttem fel. Most játszva alkotok, tündéreket, ruhácskákat tervezek.

A nemezelés Ibolya számára teljes kikapcsolódást, feltöltődést nyújt. Boldogan mesél egy nemrég kapott kedves üzenetről, amelyben arról ír egy Pintyőke újdonsült tulajdonosa, hogy a babából szeretet árad. „Tényleg mindegyiket úgy készítem, mintha a gyermekem lenne. A nevük is ezt tükrözi, hiszen amíg a fiaim kicsik voltak, Pintyőkéknek szólítottam őket. Számomra ez nagyon kedves, sok szeretet, melegséget hordozó szó, ezért mikor nevet kerestem a babáimnak, gondolkodnom sem kellett.”

Nemezel, és közben álmokat szövöget. Egy olyan kis bemutatóüzletet lát lelki szemei előtt, amelyben egy csokorban lelhetőek fel a Gyergyó-vidéki tehetséges kézművesek egyedi termékei. Aztán szeretne virágkötészetet tanulni, s az lenne az igazi – jegyzi meg derűsen –, ha az álmok, vágyak és a hobbik összekapcsolódnának.