Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

09:39

Meghirdették a roncsjárművek árverését Kézdivásárhelyen

09:33

DEAC–BJAHC döntő lesz a magyar hokibajnokságban

09:08

A nyugdíjkorhatár emelését tervezik bizonyos ágazatokban

08:54

Gazdaságélénkítő csomag: a fogyasztás helyett a termelésre építenék a növekedést

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Filmekbe illő autós üldözés zajlott szombat éjjel Csíkszeredában

Biztonsági okokból visszafordult és közel egy órát Bukarest felett körözött egy Hurghadába tartó repülőgép

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Több mint kétszáz elpusztult állat, és egy félholt szarvas, amit végül nem tudtak megmenteni

Kapunyitás az államosításnak? Rendkívül magas az erdők és legelők adója

Hajtépésről beszélnek a szemtanúk, a rendőrség bántalmazás miatt vizsgálódik az áruházban történt eset után

Elfogadta a kormány a közigazgatási reformról és a gazdaságélénkítésről szóló sürgősségi rendeleteket

Filmekbe illő autós üldözés zajlott szombat éjjel Csíkszeredában

Már Székelyföldön is kitették a 8,2 lej fölötti gázolajárat – íme egy friss elemzés, hogy meddig mehet

Kelemen Hunor a helyi adók felülvizsgálatáról: én álltam elő a javaslattal

Pincérből lett rádiós: egy hétköznapi történet arról, hogy merjünk próbálkozni

Pál Renáta: a vendéglőből egyenesen a stúdióba vezetett az út

Fotó: Veres Nándor

A pincérkedés tanította meg rá, hogy ne ijedjen meg az árnyékától, de arra is, hogy merjen beszélgetni az emberekkel. A nagykadácsi Pál Renáta a középiskola elvégzése után a vendéglátóiparban helyezkedett el, ezt követően egy székelykeresztúri rádiónál, jelenleg pedig a csíkszeredai Fun FM rádió műsorvezetője. Egy hétköznapi történet arról, hogy merjünk próbálkozni.

Molnár Rajmond

2021. június 02., 18:112021. június 02., 18:11

Nagyon szeret beszélgetni, kíváncsisága pedig végtelen – így jellemezte magát beszélgetésünk kezdetekor Pál Renáta, gyorsan hozzátéve, hogy ez nem volt mindig így. Egy székelykeresztúr mellőli aprócska faluból, Nagykadácsról származik, középiskolás éveit pedig Székelyudvarhelyen végezte.

Mint mondta, otthonról azt tanulta, hogy az iskola után gyorsan talpra kell állni, így már annak befejezése előtt tudta, merre szeretne elhelyezkedni a továbbiakban. „Pincérként kezdtem dolgozni egy farkaslaki étteremben.

Az, hogy nem félek már az árnyékomtól, és szeretek beszélni az emberekkel, az ott eltöltött másfél évnek köszönhető, amikor is sokszor volt olyan helyzet, amelyet csak talpraesettséggel lehetett megoldani

– magyarázta.

Viszont – folytatta – tudta, hogy a vendéglátóiparban legtöbbször nincs fölfelé, így időközben más lehetőségek után is nézett. „Nálunk a faluban is sokan hallgatják a székelykeresztúri Vox Rádiót, apum és a tesóm például autószerelés közben, így az én fülemet is megcsípte, hogy mennek ott jó zenék. Egyszer pedig fél füllel elkaptam egy álláshirdetést, hogy műsorvezetőt keresnek, így kaptam is az alkalmon, próba szerencse alapon jelentkeztem.

Leírtam, hogy ki és mi vagyok, azt hogy tök jól szót értek az emberekkel, szeretek nagyon beszélni, a vendéglátásban is van tapasztalatom, és zenéért is oda vagyok.

Rá másfél napra kaptam is egy telefonhívást, hogy szeretnének meginterjúvolni. Odamentem, felmondattak velem néhány szöveget, és úgy látták, karakteres a hangom, egészen művelhető. Egy hónap próbaidő következett, majd folyamatosan alakultak a dolgok, a kollégák segítségével tanultam bele a szakma alapjaiba” – mesélte Renáta.

Székelykeresztúri kitérő után került Csíkszeredába

Fotó: Veres Nándor

Kifejtette, amikor már biztossá vált a Vox rádiónál a munka, felhagyott a pincérkedéssel, időközben még beszédórákat is vett. „Egyik meghatározó élményem, amikor semmi előzetes utalás nélkül behívtak a stúdióba, a műsorvezető felhúzta a potmétert, majd mondta, élő adásban vagyok, onnantól pedig improvizálni kellett.

Durva volt, hogy a környező falukban nagyon sokan hallgatják azt a rádiót, majd egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy rá szegeződnek az ismerős és ismeretlen fülek

– elevenítette fel. Hozzátette, ezt követően kapott saját műsort, megtanulta, hogyan lehet fenntartani az emberek érdeklődését jó zenékkel és érdekességek bemondásával.

„Viszont idővel problémák is adódtak, nem éreztem jól magam már abban a közösségben, így más lehetőségek után néztem.

Folyamatosan hallgattam a konkurenciát, a környékbeli rádiókat, így tűnt fel, hogy a csíkszeredai Fun FM rádiónál mindig Günther Ottó vezeti az adást, gondoltam, hátha szüksége van egy kollégára.

Jeleztem is ezt neki, elmondtam, hogy már van tapasztalatom, és szívesen kipróbálnám magam új helyen, ő pedig azt mondta, nagyon is nyitott erre, hiszen szükség van még egy emberre”. Ezt követően bejött Csíkszeredába, megbeszélték a részleteket, az is eldőlt, hogy ehhez a munkához a városba kell költöznie, ez tavaly októberben volt.

„Bátran próbálkozzon bárki egy nagyobb tudást igénylő munkahelyen, ha érez magában hajlandóságot és természetesen elegendő alázatot”

Fotó: Veres Nándor

„Az állásinterjú során elmondtam Ottónak, hogy szabad kezet szeretnék kapni azt illetően, hogy milyen vendégeket hívok meg beszélgetésre. Szerintem pont az a lényege a rádiózásnak, és azért vagyok én a műsorvezető, hogy olyan műsort vezessek, olyanokkal beszéljek, akiket találok annyira érdekesnek, hogy szélesebb körben is megismerjék őket. Szabad kezet is kaptam,

a célom pedig az, hogy olyan embereket szólaltassak meg, akikről sokan tudják, hogy vannak, csinálják a dolgukat, de akik nagy nyilvánosság előtt nem beszélnek egyébként. Lehetőséget adva nekik ezáltal, hogy többen is megismerjék őket

– fejtette ki véleményét a fiatal rádiós lány, hozzátéve, hogy nagyon boldog a Fun FM rádiónál, és noha számos terve van még az életben, de jó ideig még ezt szeretné csinálni.

Zárásként úgy fogalmazott, az egészen hétköznapi története fontos mondanivalója, hogy bátran próbálkozzon bárki egy nagyobb tudást igénylő munkahelyen, ha érez magában hajlandóságot és természetesen elegendő alázatot ahhoz, hogy a munkába állás után elsajátítsa a szakma fortélyait.