Nem az a lényeg, hogy üssön: élvezni kellene a tömény italokat

– véli. A különleges pillanat nem feltétlenül egyenlő az ünneppel, lehet az baráti társalgás is. „Élvezni kell az italt, értékelni a pillanatot, aminek keretet ad” – teszi hozzá. Sokan viszont nem tudják értékelni az italok ízét, úgy érzik, hogy egy-egy tömény italt csak kólával tudnak meginni, ezért fölösleges számukra drágábbat venni.

Nem kell a csillagos égig érjen az ára, hiszen akár kétszáz lejért is lehet egy üveg minőségi italt venni, amit nem kell egyből meginni.”

Tévhitek

„A koktélhoz kell egy jó pultos, aki tudja, mit csinál, továbbá jó jég, jó pohár, szép díszítés, és persze jó társaság, semmi más” – válaszolta arra, hogy mi a jó koktél titka. Noha már húsz évvel ezelőtt is voltak koktélbárok a diszkókban, csak az utóbbi években ívelt fel a koktélok csillaga, olyannyira, hogy mára már esküvőkön is találkozni mobil koktélbárral.

Például azt hiszik, hogy a Cosmopolitan csajos ital, hiszen a Szex és New York sorozatban a négy főszereplő hölgy folyamatosan ezt issza, de valójában elég erős keverék: két negyvenfokos szeszesital van benne, kevés vörösáfonyalé és lime. A klasszikus koktélokat, mint a Manhattant vagy a Godfathert például először férfiaknak találták ki – magyarázta a pultos. Szerinte az italkultúrát a pincérek kéne oktassák a vendégeknek, viszont ez kimarad a hazai vendéglátók többségénél. „Például egy étteremben rendelés előtt nem kérdezik meg, hogy kér-e a vendég aperitifet, utána pedig egy digestivet. Ez nem a vendég hibája, hiszen ő nem tud erről, így nem is lehet igénye rá” – tette hozzá.

Sokat tesz, de vesz is a jég

Szintén a hiányos italkultúra része, hogy több italt mellőzünk vagy éppen helytelenül fogyasztunk. József szerint Székelyföldön konyaknak neveznek olyan égetett szeszes italokat is, amelyeknek semmi közük az eredetihez. A jó, francia konyakot sosem isszuk jéggel, kólával, lefagyasztva, azt ugyanis igény szerint melegítve, konyakospohárból kell inni. Rosszul fogyasztják még sokan a whiskyt is, hiszen ezt sem szabadna jéggel inni, legfeljebb kicsi ásványvízzel, beleöntve vagy mellette.

A sör terén sem állunk jobban. „Olyanok vagyunk, mint az ellenzős lovak: csak a szőke sör a sör, a barna, az IPA, az ale, a bock nem az” – válaszolta kérdésemre, hozzátéve, az már haladás, hogy az egy hazai sör helyett most már másik kettőt is isznak. Ám az a gond, hogy legtöbben még azokat sem isszák megfelelően. „A sör is egy olyan ital, mint a jó bor vagy konyak, aromája van, ami az ízéből és illatából áll, ehhez pedig egy vékony szájú üveg kevés. Olyan, mintha bekötött szemmel és orral innánk, szénsavas banánüdítő is lehetne, mert semmi különbséget nem érzünk, ha üvegből fogyasztjuk, a pohárból viszont kijönnek az aromák, amiket elképzelt a sörfőző” – részletezte.

Amit saját magának tölt a pultos

Hogy mit is szeret a pultos, akinek kezében már több száz ital járt? A whiskyt. Bár nem nevezi magát gyűjtőnek, igyekszik beszerezni a különlegességet, még könyve is van arról a százegyről, amit feltétlenül ki kell próbálni.

Régebben én sem ismertem, csak azt, amit általában mindenki, a Jack Danielst, a Jim Beamet, de egy külföldi bárban ezek nem is szerepelnek a whiskyk között. Én is úgy futottam össze ezekkel, hogy egy ír kocsmában elmagyarázták, mire számíthatok, ha a jó minőségű változatából rendelek. A kólás vagy energiaitalos változat csak fiatalkori hóbort volt, a lényeg nem az volt, hogy élvezzük, hanem hogy üssön. Ma is látom ezt sokaknál, és bár kezdett alábbhagyni, régebben státusszimbólum is volt, ha valaki minél drágább italt vett magának, amit aztán feltöltött energiaitallal. A híresebbeket fel lehet ugyan tölteni kólával, a minőségibbeket azonban nemcsak hogy nem illik, nem is éri meg így elrontani. Érdekes, karakteres ízek vannak benne. Más fehér italoknál, például vodkából is van drágább fajta, de nem biztos, hogy ezek között akkora az eltérés, mint egy olcsó whisky és egy olyan között, amit húsz-harminc évig érleltek” – magyarázta.

tanácsolta.