Marosvásárhely száz évvel ezelőtt: a politikai passzivitásból az aktív cselekvésig

Emiatt pedig a békeszerződés aláírása előtt joggal gondolhatták a tisztviselők és erdélyi magyar politikusok, hogy bármi lehet. Emiatt inkább nem tették le a hűségesküt (ezzel megkockáztatva állásukból való kirúgásukat), valamint nem vettek részt aktívan a romániai politikai életben (pl. az 1919–1920-as országgyűlési választásokon) abból a megfontolásból, hogy ha Erdély mégis Magyarországhoz kerülne, akkor az addigi aktív politizálásuk miatt hazaáruló és renegát megbélyegzéseket kellene elviselniük. Így tehát többnyire konszenzus alakult ki arról, hogy az erdélyi magyarság körében a legitim álláspont a politikai passzivitás.

Kapcsolat mindkét fővárosban

Bernády György azonban magyarországi információkkal is rendelkezett Bethlen István körétől, a párizsi békekonferencia várható döntéseiről. Ugyanis Bernády budapesti tartózkodása alatt nem csupán az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság előli bujkálással foglalkozott, hanem azt megelőzően aktívan tevékenykedett a gróf Mikes Ármin Zabolai Erdőgazdálkodása és Fűrésztelepe Rt. igazgatótanácsi állásában.

Kapcsolathálójába az említetteken kívül olyan személyek tartoztak, mint Alexandru Marghiloman, Take Ionescu, valamint Alexandru Vaitoianu volt és hivatalban lévő miniszterelnökök. Bernády többek között emiatt is viszonylag gyorsan vissza tudott kapcsolódni a marosvásárhelyi városi politikába, prefektusi kinevezéssel helyet kapva a városi tanács közigazgatási bizottságában.

Elutasított együttműködés

Bernádyt 1919-ben, a Kormányzótanáccsal való kapcsolatba lépése után felkereste Maurer Béla, az Újvilág szerkesztőségének igazgatója, akit az erdélyi magyar közvélemény renegátnak tekintett a tiltás ellenére való politizálása miatt, ezért Bernády sem vállalta a vele való együttműködést. Bernády számára a politikai passzivitásból kivezető utat az 1920-as országgyűlési választásokat megelőző időszak jelentette.

Három röpiratot adott ki, melyek közül kettőt 1920 májusában (Emlékirat és Nyílt levél), valamint egyet ugyanazon év júliusában (Előterjesztés a magyar tisztviselők és ügyvédek eskütétele tárgyában). Ezek szövegét Alexandru Averescu miniszterelnöknek személyesen átnyújtotta, bennük az erdélyi magyarság főbb jogi sérelmeit sorolta fel. Röpiratai közül a Nyílt levél volt az, amely elsősorban az erdélyi magyarsághoz szólt. Ebben az aktuális kérdéseket boncolgatta: a politikai aktivizmust propagálta egy általa elképzelt Magyar Nemzeti Párt szervezésében. Ugyanakkor tisztában volt a meglévő kisebb politikai alakulatokkal is, de azokat nem tartotta célszerűnek.

Bernády tehát nem indult az 1920-as képviselői választásokon. Röpiratainak közzétételét követően saját politikai szervezkedésbe kezdett: Bernády irányításával a kezdetekben csak „húszas bizottságként” emlegetett politikai szándékú tömörülés indult, amely már megyei és regionális elképzeléseket is dédelgetett. Kísérlete kudarcnak bizonyult, ugyanis 1920 novemberében feloszlott a húszas bizottság.

Díszmagyarban a megbékélésről

Bernády látványosabb gesztusára 1921. május 23-án került sor, amely nap akkoriban a hivatalos Románia hivatalos ünnepségének számított. Bernády díszmagyarban jelent meg Marosvásárhelyen, és beszédet mondott a magyar és román állampolgárok közti megbékélésről:

Megjelenésem révén kétséget kizáró tanúbizonyságot kívántam tenni arról is, hogy ezen állam kereteibe beilleszkedem, s az állampolgári jogokkal kapcsolatos kötelességeket mindenekben becsületesen teljesíteni igyekszem.” Beszédét több romániai és magyarországi lap is közölte, elsősorban az általa képviselt álláspont miatt, így felhívta magára a román politikai elit figyelmét. Bernády röpiratainak és beszédének gondolatiságát a Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István által csupán 1921 elején kiadott Kiáltó Szó című írás is tükrözte, amely ekkor vált igazán időszerűvé. Ezzel pedig megérkezett a kolozsvári kezdeményezés.

Azonban Kósék röpiratának sem volt egyöntetűen pozitív fogadtatása, de együttvéve a Bernády kísérletével elmondható, hogy javában hozzájárult a politikai passzivitás feladásához és a két világháború közötti politikai cselekvés elkezdésének a beharangozóját jelentette.