Lendületben a székelyföldi lovasíjászok. Kassai Lajos ajándékkal érkezett a pályaavatóra

A lovasíjászat nagyon jó eszköz a személyiség fejlesztésére, és hogy mikor kezd el valaki a lovasíjászattal foglalkozni, az tulajdonképpen lófüggő. Ez ugyanis nem igényel különösebb fizikai felkészültséget.

A lovasíjászok egyensúlyból, testsúllyal irányítják a lovat, hiszen kezeik foglaltak, ezért nagyon jó kell legyen az együttműködés, az összhang ló és lovas között. Mint elhangzott, ő személy szerint nem képezi a lovat, hanem egyfajta társkapcsolatot alakít ki vele, ami abból áll, hogy a bizalmába férkőzik, majd a következő lépés a kölcsönös tisztelet. „Ha én a ló számára egy követendő példa leszek, akkor létre tud jönni egy olyan bensőséges kapcsolat, amelynek alapja az együttműködés és nem a képzés. Az én lovaim nem képzett lovak, nagyon együttműködőek és élmény velük együtt dolgozni. Jó volt látni, hogy ezen a pályán nem zablával lovagolnak, hanem kötőfék van a lovakon és nagyon szépen dolgoztak a pályán” – emelte ki.

A kötetlen beszélgetés során elhangzott, a mai, igen gyors ütemben változó világban a túlélés lehetőségét a kis közösségek biztosíthatják. Azok a skanzenszerű kis közösségek, amelyek alkalmasak arra, hogy „egyfajta kulturális tartalmat hosszú távon meg tudjanak őrizni”. De mindemellett az is fontos, hogy ne fordítsunk hátat a 21. századnak. „Ne haragudjatok az internetre, a Facebookra, az okostelefonokra, hanem használjátok, de ne váljatok rabjaivá. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne szakadjunk el a gyökereinktől. A lovasíjászat pont olyan szerves része az életemnek, mint a Facebook. Minden a mértékletességen múlik” – emelte ki Kassai.

Milyennek látja az erdélyi magyarokat és az anyaországi magyarokat? – hangzott el a kérdés a közönség soraiból. „Harmincegyével ezelőtt kezdtem tartani rendhagyó történelemórákat, akkor a határon túli magyarok kivétel nélkül talpraesettebbek, életrevalóbbak voltak. Ez az utóbbi pár évben megváltozott.

„Egyetlen bajunk van nekünk magyaroknak, nem reálisan látjuk magunkat. Tehetségesek vagyunk, jó helyen élünk, a Kárpát-medence egy csoda. Az anyaország pedig most nagyon rendben van. Föl a fejjel, hiszen jobbak vagyunk, mint amilyennek látjuk magunkat, és jobb a helyzet, mint ahogyan látjuk” – búcsúzott székelyföldi követőitől Kassai Lajos.