Kis, törékeny táncosok sok bajnoki címmel

A két kislány a Bolyai Farkas Gimnázium tanulója, Vivien idén ötödik osztályos lesz, Nikol harmadikba megy. Táncos, tornás múltjuk azonban máris jelentős, immár öt éve kezdték el ketten együtt, egyszerre, akkor még 4 és 6 évesen.

Vivien és Nikol ugyanis az elmúlt öt évben sok megmérettetésen vett részt, akrobatikus torna, látványtánc, kortárs tánc, pompom vagy lírai – ők mindegyikben szerepelnek, csoporttal és egyéniben is, és általában ott vannak a pódiumon.

„Az akrobatikus táncban inkább a kéz nélküli dolgok vannak benne, azokat nagyon szeretem, fontos, hogy mennyire szépen vannak kinyújtva a testrészeid, a lábad, még a lábujjak is. A kortárs tánc is izgalmas, ott az arckifejezés, a mimika is nagyon fontos a testtartás mellett, általában ugyanis van egy tematikája a táncnak: például apja által bántalmazott gyereket kell eljátszanom” – magyarázza Vivien, akinek amúgy nagy kedvence a kézenállás és kézenjárás, akár fél órát is tudja azt gyakorolni.

Nikol, a „kicsi” büszke arra, hogy ugyanakkor kezdte a táncot, mint nővére, négyéves volt akkoriban, s ennek megvannak az előnyei,

Az ő kedvence a kortárs tánc. Elmeséli, hogy most vakációs programjuk van, de így is járnak edzésre hetente ötször, de nem találják fárasztónak. Iskolai időszakban még többet gyakorolnak. Van, hogy két órától van a szóló próba, este fél nyolctól pedig a csoportos próba, és ők mindkettőre mennek, s a próbák közti időszakot is a tornateremben töltik. Ennek ellenére jut idő a tanulásra is, Nikol kedvenc tantárgya például a román. Öt éve táncolnak, négy és fél éve már versenyekre is járnak, s bár megpróbálom kihúzni belőlük, hogy milyen címekkel, érmekkel rendelkeznek, nem tartják számon.

Legtöbbször országon belül versenyeznek, de voltak már Bulgáriában, Magyarországon és Horvátországban is megmérettetésen. Ilyenkor családdal együtt mennek, s megpróbálják összekapcsolni egy kikapcsolódással, nyaralással. „A versenyek miatt sokat kirándulunk, országon belül olyan helyekre is eljutunk, ahová másként biztosan nem mennénk. Igaz, rengeteg áldozattal is jár. Az idő mellett anyagiakban is. Nagyon sok pénzbe kerül nem csak az utazás, ottlét, hanem a versenyen való részvétel is. Nikol horvátországi szólója esetén 150 euró volt a benevezési díj, még emellett a versenyre a száz eurós belépőt is meg kellett vegyük személyenként” – sorolja az édesanya, aki mindezek ellenére úgy érzi, hogy megéri a sok áldozat, lányai ugyanis tehetségesek, nagyon szeretik, amit csinálnak, nagy élmény számukra az egész, ők szülőként pedig rettentően büszkék rájuk.

Amikor arról kérdezem, hogy mit csinálnak szabadidejükben, amiből most vakációban talán több akad, kiderül, hogy bizony nem feledkeznek meg a tornáról. Vivien vagy a kutyájával játszik, vagy a labdájával tornázik, Nikol úgy érzi, hiányzik számára a pihenés, így ilyenkor kicsit tévézik, majd feláll, csinál két cigánykereket, s visszaül a tévé elé. Közben két és fél éves öccsüket is megfertőzték, így bár a kis Krisztián szenvedélye a labda, amit 11 hónapos korától rúg,

A két kislány azt még nem tudja, meddig lehet, és meddig akarja ezt csinálni, s pontosan mit kezd később a táncos tehetségével. Vivienből talán orvos lesz, s a tánc megmarad a hobbijának, de Nikol jelenleg azt is el tudja képzelni, hogy akrobatikus tánctanár legyen egész életében.