Kényszersport a magasházban

Volt férje annak az építkezési vállalatnak volt a munkatársa, amely ezt a hétemeletes, harminc lakrészes tömbházat is építette 1989-ben a saját alkalmazottainak, ezért költözhettek be ide Marikáék is. A rendszerváltást követően azonban feloszlott az akkori TCM építkezési vállalat egy része, másikat privatizálták, így ma csupán egy kantin nevét köti össze a marosvásárhelyi olvasó ezzel a névvel. A lift nélküli hétemeletes tömbházról elfeledkeztek, a lakók pedig lassan beletörődtek a sok lépcsőzésbe.

Átalakítja az életet

Marika életén is alakított a felvonó nélküli hatodik emelet, hiszen lassan lemondott az eltevések nagy részéről, amelyhez minden ősszel több tíz kiló zöldséget, gyümölcsöt kellett felhordani az emeletre. Ma már csak a legszükségesebbeket teszi el télire – mondja nekünk, miközben három és fél éves unokája is mellettünk játszik. Hozzáteszi, a kisgyerekek még igénylik, hogy egy-két emelet után ölbe vegyék, hiszen hamarabb fáradnak, mint a felnőttek. De alakított a húsvéti szokásaikon is a felvonónélküliség, ugyanis

Kati, Marika Marosvásárhelyen élő lánya vasárnaponként családjával édesanyjánál ebédel, és erről a szokásáról várandósan sem mondott le, bár igaz, hogy akkor nem tudott egy szuszra feljönni, emeletenként meg kellett pihennie.  Gyerekként teljesen normális volt a sok lépcső – teszi hozzá, bár néha kellemetlen volt, amikor a játékot a szomszédgyerekekkel meg kellett szakítani, és a hatodikra fellépcsőzni, ha vécére kellett menniük vagy megéheztek.

Marika megérdeklődte, hogy mintegy 25 ezer euróra rúgna a beszerelés költsége, de nem biztos, hogy mindenki beleegyezne ebbe, hiszen nem mindenki használná a felvonót. Ilyen jellegű pályázási lehetősége nincs a lakótársulásnak, hiszen nonprofit szervezetről van szó. A lakás vételárát is befolyásolja a lift nélküliség, mintegy ötezer euróval „nyomja le” a világos, tágas lakás valós árát. Marika nagyon szereti az otthonát, bár néha kacérkodott a kertes ház gondolatával, de még nem tervezi eladni a hatodik emeleti lakását, ahonnan szinte az egész várost belátja, és a mindennapi lépcsőzés sem jelent gondot számára. Legalábbis egyelőre.