Hölgyek egymásért és másokért

Antal Rozália, aki megalakulása óta része a társaságnak, hozzátette: a tagok közül nagyon sokan egyedülállók, és minden találkozás egy külön ünnep. „Fel kell öltözni, ki kell mozdulni a találkozókra, és ez mindenkinek jót tesz. Mindig örülünk egymásnak, nagyon megszerettük egymást, nagyon összetartó a társaság.”

A járványhelyzet előtt a nőegylet tagjai minden héten szerda délután találkoztak, volt, hogy csak elbeszélték a mindennapi gondjaikat, megosztották egymással az örömeiket, és mindig nagyokat kacagtak. Gyakran voltak meghívottjaik is, akik különböző témákban tartottak előadásokat. Most tervezik, hogy újraindítják az ilyen jellegű találkozásokat is.

– mondja szomorúan Piroska.

Mint kiderül, külön naplót vezet a kezdetektől, amelybe a társaság minden fontosabb eseményét feljegyezte, fotóalbumot állított össze. A képeket nézegetve mosolyogva idézik fel egyik-másik jelmezbálnak, találkozónak a szép vagy vicces pillanatait, a játékokat, amelyeket ezekre az alkalmakra találnak ki. „A lelkünk mélyén gyerekek vagyunk. Ezért működik ez a csapat, mert mindenkinek szüksége van erre, ebből töltekezünk. Van közöttünk, aki nagymama, és az unokák kötik le, én most egy főzős tanfolyamban vagyok benne, más olvas, megint más kirándulni szokott, van, aki tanfolyamra jár, fontos, hogy foglalkozzon az agya valamivel. Mindenkinek kell az énidő, ez nagyon fontos. Mindenki adja meg magának az énidőt. Mi már abban a korban vagyunk, hogy kicsit lelassultunk, mindenből egy kicsit tudunk csinálni. Örülni kell minden napnak, boldogan kell felébredni, és hálás kell lenni. És nagyon fontos, hogy jó tartozni valahová” – véli Piroska.

Egy ilyen társaság csak úgy tud működni hosszú időn keresztül, ha megvan az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, ragaszkodás és szeretet. „Az, hogy 23 éve létezik és működik, egy csoda. Fantasztikusan összetartó banda. Mert ha nem jó a talaj, hiába ültettem volna virágot” – fűzi hozzá mosolyogva.