Hogyan lesz valakiből „vasember”? Csergedi István útja a világbajnoki címig

Itu megmutatja, hol volt az egyik legnagyobb emelkedő, amely „gondot okozott” a kerékpározóknak, és hol szaladt el az a sok ezer sportoló, aki versenyezni érkezett Marosvásárhelyre. Elmeséli, hogy pár hete országos bajnokként még vígan futott a célba, mert hét perccel volt lemaradva mögötte az ezüstérmes,

Itu tudta, hogy erőssége a hegyikerékpár, az első szaladás után két és fél perces hátrányban is volt a francia meg az angol versenyzővel szemben, a biciklis táv végére ő volt már előnyben, s végül 14 másodperccel ért hamarabb célba, mint a második. A szaladásra le is kellett adjon jó három kilót, mert minden kiló számít ott, még az sem mindegy, hogy a 42 éves sportember éppen 62 vagy 65 kiló.

Nem keresi az összefüggést, de Itu 2013-tól kezdett komolyabban biciklizni, hegyikerékpározni, éppen akkor, amikor Hanna lánya megszületett. Rögtön jöttek is az eredmények – meséli –, hozzáteszi, ez pedig azt bizonyítja, hogy bár van kitartása is, talentumot is kapott hozzá. Azt mondja, ami másnak nehezebben megy a sport terén, neki általában rögtön – mindez annak ellenére, hogy nem sportoló családban nőtt fel, mégis van érzéke hozzá. 37 évesen élete első triatlonversenyét is megnyerte. Továbbmenve állítja, hogy ami másnak is megy, az már őt nem is igazán érdekli, nem számít igazi kihívásnak számára. Szüksége van az adrenalinra, a versenyzésre, de még a győzelemre is.

Az igazi nagy kihívás

Legnagyobb eredményének mégis az Ironman versenyt tartja, amelynek azért fogott neki annak idején, mert valaki azt mondta, úgysem tudja megcsinálni, mert nem tud helyesen úszni. „Én mondtam, hogy ha akarom, akkor azt is meg tudom csinálni. És végül megcsináltam 10 óra 22 perc alatt. Ausztriában hatodik lettem a korcsoportban” – meséli.

Erre jó fél évet készült Csergedi István, hozzáértőkkel edzett, és meg tudta csinálni. Felemlegeti, hogy kemény tíz óra volt az, közben nem ehetett rendes kaját, csak valami géleket, meg energiaitalt és kólát ivott, nyolc óra után már a víz sem ment le a gyomrába, a verseny után pedig egy hétig leginkább csak „lebegett”. A mostani világbajnokságra is megvolt az edzésterve, de „ebben a korban már okosan kell csinálni” – állítja, semmiképp sem szabad minden nap edzeni, mert fontos a regenerálódás. Versenyeken bele kell adni mindent, de edzéseken csak 60-70 százalékot – mondja.

Példát mutatni a gyerekeknek

Amikor arról kérdezem, hogy mi lesz az új kihívás az életében, bevallja, két éve nekifogott terepmotorozni, olyan helyeken megy fel a hegyre, ahol el sem tudja képzelni az ember. „Négy-öt óra motorozás kitesz egy olyan fél ironmant” – kacagja el. Emellett azonban legtöbb idejét a gyerekeivel és feleségével tölti. Természetesen négyesben is lehet őket kerekezni látni, s Itu a gyerekeit is igyekszik sportéletre nevelni.

Arra a kérdésre, hogy mit ad számára ez az életforma, Itu elsőként az egészséget jegyzi meg, s hozzáteszi, hogy örül annak, hogy ha jó példát tud adni egészséges életmódból a gyerekeinek, a barátainak. S bár úgy tűnik, mintha mostanában egyre többen pattannának kerékpárra, egyre többeknek lenne a futás az élete része, a 42 éves sportember megjegyzi, hogy Romániának még így is csak 7-8 százaléka sportol, amivel azért egyáltalán nem dicsekedhetünk. István gyerekei mindenesetre büszkék az apukájukra, arra is, hogy sokat jár két keréken, s arra is, hogy hazahoz időnként egy-egy érmet.