Gyimesi szépség mint turisztikai nagykövet

– Hogyan zajlott egy napotok ott?
– Nagyon kemény volt, két-három órákat aludtunk naponta, két hét alatt kikészültem. Felkeltünk hajnali négykor, lefeküdtünk éjjel kettőkor. Nagyon sok programunk volt, rengeteg helyre mentünk, fotózások, ismerkedés, interjúk. Ilyenkor kell beszélni az országról, amelyet képviselsz, magadról. Voltunk például egy idősek otthonában, ott volt egy emelet, ahol a betegek voltak, azt érzelmileg nem nagyon bírtam.

– Milyen a kulisszák mögötti élet, ami kívülről nem látszik?
– Ezen a versenyen most nem voltak, de szoktak lenni kegyetlenségek. Volt olyan, hogy valakinek a ruháját összevágták, vagy bezárták a mosdóba, hogy ne tudjon megjelenni a versenyen. De most a lányok nagyon kedvesek voltak. Itt inkább az tűnt fel, hogy bizonyos országok képviselőit nagyon „nyomatták”, jó helyezéseket értek el, noha egyikük-másikuk nem is érdemelte meg. A kisebb országokból érkező lányokra nem figyeltek, nem is jutottunk be az alversenyeken az első hat közé. Volt például a Miss Talent alverseny, ott az egyik lány kiállt énekelni, de hangja nem volt, a szöveget a telefonjáról olvasta. Egy másik lány pedig profi balettáncosként nem jutott tovább csak azért, mert egy kisebb országot képviselt.

– Noha az első húsz helyezett közé nem kerültél be, milyen hozadéka van számodra mégis ennek a versenynek?
– Sok mindent láthattam, tapasztaltam, átértékelődtek bennem a dolgok. Örülök, hogy ott lehettem, igaz, egy kicsit szomorú is vagyok. De az, hogy világot láthattam, nagy dolog, és nagyon hálás vagyok, hogy megadatott nekem ez a lehetőség. A repülőn első osztályon utazhattam és csodálatos helyeken jártam. Nem biztos, hogy valaha az életben ezt megengedhettem volna magamnak. A portfóliómban is jól mutat, hogy voltam egy ilyen versenyen. És az, hogy minden országot csak egy lány képviselhetett, azért nagy dolog, hogy éppen én is ott lehettem, és amikor belegondolok, akkor boldog vagyok.

– Mik a további terveid?
– Az angoltudásomat akarom tökéletesíteni, mert szeretném tökéletesen kifejezni magamat, hogy mindent el tudjak mondani, amit szeretnék és ezt szépen. Ugyanakkor első éves egyetemista vagyok a csíkszeredai Sapientia EMTE Kommunikáció és PR szakán, az egyetemet mindenképp el szeretném végezni.

– Mit ajánlanál azoknak a lányoknak, akik modellkedni szeretnének, szépségversenyeken indulnának?
– Gondolkodtam, hogy tartok majd felkészítőket, mert az évek során sok mindent tapasztaltam és tanultam. Az első és a legfontosabb, hogy magaddal legyél tisztában, és le kell tudni győzni magadban azt is, ha nem nyersz egy versenyen. Sokszor nem is rajtad áll, mert mindent megteszel, de van, hogy nem a szépségről szól ez az egész, ez egy összetettebb dolog. Nagyon sokat kell önmagaddal foglalkozzál, tisztában kell legyél önmagaddal, tudjad, mik az erősségeid, mik a gyengeségeid, amiket a háttérbe kell szorítani, soha nem szabad beszélni róluk. Mert ezeket egy versenyen fel is használhatják ellened és az életben is.

– Otthon büszkék rád a faluban? Szoktál visszajelzéseket kapni?
– Igazából nem tudom. Gratulálni szoktak, gondolom, követik, hogy miket csinálok. Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy „ó ez most mutogatja magát, és azt hiszi, hogy valamire fog menni.” De konkrét támadás nem ért.