Friss karakter, megszokott minőség: az új Škoda Octavia

Az utastér sem szűkölködik tárolórekeszekben. Aki a kisebb holmikat a könyöklő alá nem tudja betuszkolni, esetleg hidegen szeretné tartani az üdítőt, annak ott a klimatizált kesztyűtartó. Ha célba érkezéskor csapadékos időjárás fogadna, elég benyúlni az anyósülés alá, és elővenni a Škoda-esernyőt. A beltérben egyébként a középkonzolt némileg átdolgozták, hogy elférjen az új, 9,2 hüvelykes Columbus multimédia-rendszer érintőképernyője és a körülötte lévő több kezelőgomb.

Csak turbófeltöltővel

Azt, hogy mennyit fejlődött két évtized alatt a Škoda – és úgy általában az autóipar –, az is jól szemlélteti, hogy míg az első generációnál a sornégyes, 1,4 literes, hengerenként kétszelepes szívó benzinmotor jelentette az alapot mindössze hatvan lóerővel, addig ma az 1,2-es, 86 lóerős TSI a kezdőmotor, sőt az Octavia akár a háromhengeres, egyliteres turbótöltéses benzinessel is elérhető – ez méretét meghazudtolva 115 lóerő és 200 newtonméter forgatónyomaték leadására képes. A TSI-palettának még két tagja van, az 1,4-es 110 és 150, míg az 1,8-as 180 lóerős változatban kapható. Gázolajas fronton az 1,6-os és kétliteres közös nyomócsöves dízelmotor áll rendelkezésre, előbbi 115, utóbbi 150 lovas.

A tesztautóban a TSI-kínálat egyik legjobbjának tartott, 1395 köbcentiméteres, százötven lóerős benzinmotor dolgozott. Az 1,25 tonnás önsúlyhoz valószínűleg ez a legoptimálisabb erőforrás: erős, nyomatékos, csendes, kiszámítható és kedvező fogyasztású. Remekül passzol a klasszikus formavilág sugallta minőséghez. A nyomatékváltó karjához – sebességváltó – nem nagyon van amit hozzáfűzni: mivel az anyacég alkatrésze, nemes egyszerűséggel hibátlan, mintha a helyére betonozták volna, úgy áll a fokozatokban, a határolás elsőrangú, az egyes sebességeket senki sem fogja eltéveszteni. Természetesen dupla kuplungos automata is kérhető az autóhoz.

Kiemelkedő minden ponton

A menetteljesítmények mellett az útfekvés is elsőrangú, pedig az autó tizenhat hüvelykes könnyűfém-felnijein „hétköznapi” méretű abroncsok feszülnek. Az Octavia szélérzékenysége elhanyagolható, a felfüggesztést pedig „finoman hangolták”: nem kemény, így a keresztbordákat jól kisimítja, de terhelésváltásnál még sincs zavaró karosszériadőlés. Tény: nem az aszfaltszaggató, sportos közlekedésre készült – annak ott az RS-kivitel, termetes gumikkal és úttesthez ragasztó felfüggesztéssel.

A Style változat többek között négy irányba állítható, bőrbevonatú multifunkciós kormánykereket, kétzónás klímaberendezést, 16 hüvelykes könnyűfém felniket, tempomatot, Bluetooth telefonkihangosítót, hátsó parkolóradart, hét légzsákot, négy elektromos ablakemelőt, fűtött külső visszapillantó tükröket, esőszenzort, ködlámpát, hővédő üvegeket, Start/Stop, illetve fékerő-visszanyerő rendszert,  és nyolc hangszórót tartalmaz. A fekete és bézs belső gyönyörű, az amúgy is tágas teret tovább „növeli” a világos szín. A csíkszeredai Škoda márkaképviselet tesztautójához ezeken felül holttérfigyelőt, a sofőr fáradtságát figyelő rendszert, adaptív ledes első fényszórókat, kulcs nélküli ajtónyitást, motorindítást és -leállítást biztosító rendszert rendeltek extra opciókként – mintegy szemléltetve, hogy az elérhető plusz kényelmi, szórakoztató és biztonsági kiegészítők száma szinte végtelen.

Az Octaviának nincs szüksége arra, hogy különböző „jobban sikerült” részletekre hegyezze ki a típus reklámozását, mert az autó összességében, minden porcikájában kiemelkedő.

A tesztautót a csíkszeredai Eco Car – Škoda márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (www.ecocar.ro).