Énekesből elismert polgármester: sosem kampányolt Ferencz Alajos

Abban az időben rengeteget jártunk kiszállásokra, de attól én a falusi ember életét éltem, kaszáltam, erdőre jártam, lovakat tartottam” – említette. Időközben a balánbányai művelődési ház igazgatója lett, elvégezte a népművészeti iskolát, így érte az 1989-es változás.

A közösség hívta

Mint elmondta, sikerült megmenteni Balánbányán a rombolástól, a kultúrházat 1990 január elején már meszelték, miután a propagandaanyagok lekerültek a falakról, amikor jöttek Szentdomokosról az emberek, hogy megállt az élet, a tanácsnál nem maradt senki, aki a közigazgatást vezesse. „Nem tudtam, szembekacagjam-e őket, hogy mit akarnak velem? Minden nap jöttek, végül született egy döntés, hogy lejövök egy évre, amíg elindul az élet, mégse hulljon szét minden, hisz közel ezer domokosi ember dolgozott a bányavállalatnál.

Amikor letelt az egy év, megkértek, hogy maradjak még egy évet a választásokig. Jött a földtörvény, közösen eldöntöttük, hogy nekifogunk a földek visszaadásának, akkor mintegy hétszáz ember volt a teremben. Tudtam, hogy itt nem lehet a földeket csoportosítani, de az volt az elképzelésem, ha egy dűlőn belül két darab van, azt adjuk egy helyre. Soha nem felejtem, el, egy idős bácsi kérdezte, vissza akarják adni? Feleltem, hogy igen. Azt mondta adják vissza, de recept melléje nem kell. Hozzáfogtunk mérni a földeket, ott, ahol voltak, hihetetlen dolog volt, amikor annyi ember kint volt egymás mellett állva, és mondták, te itt voltát, te ott. Raktuk a cövekeket, volt olyan, hogy én is ki kellett menjek, mert nem fogadták el a bizottság munkáját. Az erdei kaszálókat is kezdtük mérni, szerencsénkre, mert most, amikor felhagyták az emberek és nem kaszálják, nem tudom elképzelni, hogy egy összefüggő bozótosban hogy lehetne megtalálni, hogy kié volt, meghaltak az öregek, az sincs, aki betájolja. 2000-re már a birtoklevelek jó része ki volt adva, hétvégeken, néha még éjszaka is dolgoztunk. Ennek volt egy bizonyos lefutási ideje, amely alatt, ha melléállt az ember, meg lehetett csinálni, de fel kellett vállalni, hogy lesznek hibák, konfliktusok. Én úgy döntöttem, hogy felvállalom, mert még számíthattam a sok idős emberre, akik ismerték a határt, és tudták, mi hol van” – mesélte.

Létrehoztuk a közbirtokosságot, pár jó ember segített, és talán elsőként magánerdészet is Domokoson alakult, mert kézzelfogható erdő itt tudtunk visszaszerezni - emlékezett. 1990-tól 2016-ig négy év szünettel, 22 éven át volt Szentdomokos polgármestere.

„1992-ben nem tudtak jelöltet állítani, én akkor vissza akartam lépni, nekem előnyösebb is lett volna, 1996-ban sem, 2000-ben sem.

2004-ben voltak, akik másként gondolkodtak, ebben az is benne volt, hogy az erdő védelmében meg kellett fékezni bizonyos dolgokat, és az nem ment szép szóval, sok ember lábujjára rá kellett lépni. Ha kicsit okosabb lettem volna, akkor félreállok, de belesodródtam még egy választásba, amit pár szavazattal elveszítettem. Ezalatt a négy év alatt a közbirtokosság területeit telekkönyveztettük, rend kezdett lenni. 2008-ban megismétlődött az 1990-es helyzet, folyamatosan jöttek az emberek hozzám, hívtak. A következő nyolc év az elképzelt beruházások forrásainak keresésére volt jó, az utak felújítására, és a nyolc év végére éreztem, hogy a képességeim kezdtek csökkenni, így visszavonultam” – részletezte. Két éve vonult nyugdíjba, azt is elárulta, hogy azóta annyit volt otthon a családjával, mint addig összesen napkelte és napnyugta között.

Bizalmat adni és kapni

Ferencz Alajos elmondása szerint egyetlen alkalommal sem jelentkezett polgármesternek. „Nem kampányoltam, függetlenként is nyertem választást, de nem mentem aláírást gyűjteni, az embereket meggyőzni, házalni. Mindig azt mondtam, ha kellek, engem ismernek. Mit mondjak az embereknek? Hogy mostanig ilyen voltam, de holnaptól jó fiú leszek? Azt hiszem, az volt a lényege, hogy ők valamilyen szinten úgy gondolták, hogy az, ami történik Domokoson, az jó. Én azt gondolom, és fiatal kollégáimnak is mondtam, hogy az első és legfontosabb dolog, ha az ember több évre akar berendezkedni ebben a sokszor hálátlan hivatásban, az alázat az emberrel és a tisztséggel szemben. Ha megfelelő alázattal és bizalommal fordultunk az emberekhez, azt ők vissza is adták a bizalommal. Ez a fajta kommunikáció működött, ha megtalálta az ember a hangot az idősekkel és a fiatalokkal is. Tegyük hozzá, voltak eredmények is, és egy kis tudás, mert ahhoz, hogy az ember témában legyen, tudni is kellett, és rengeteget utánaolvasni” – foglalta össze.