Egy kutyának nem lehet hazudni: a kiképző mindennapjai

„Megtanították, hogy hogyan kell kommunikálni nem csak a kutyával, hanem a gazdájával is. Mert bármelyik kutyát meg lehet tanítani valamilyen alapszinten, de az a lényeg, hogy otthon működjön együtt a gazdival, az emberfaktor márpedig kizárhatatlan. Érdekes része volt ez a kutyakiképzésnek. Meg kellett tanulni az embereket is kezelni, a kutyás gazdikat. S így lassan hivatásszerű lett a kutyakiképzés. 2012 óta aktív munkakutyákkal foglalkozok, a rendőrségnek is képzek ki kutyákat, vettünk már részt éles bevetésen is egy földrengés után. Van egy hivatalos állásom, szabadidőmben próbálok itthon segíteni, a kutyaiskolát működtettem tizenkét éven keresztül, most már házhoz megyek, egyéni kutya-gazdi kiképzéseket tartok.”

Mint mondja, nagyon fontos, hogy milyen lelkiállapotban megy be a felvezető, amikor közös munkáról van szó. Nem elég, ha csak odadobja a labdát a kutyának. Egy erős típusú, domináns kutya kevésbé, de egy érzékenyebb kutya érzi, ha a felvezetőjének nem jó a lelkiállapota. Egy kutyának nem lehet hazudni.

„Ha folyamatosan rossz rezgés éri, elfásulhat a kutya. Érzi, ha ideges vagy, vagy depressziós, ha nem tudsz örvendeni.

Emiatt elég hamar leépülnek mentálisan a kutyák. Fontos, hogy egymásra találjon a gazdi és a kutya. Egy magabiztos, nem durva, de erélyes ember egy érzékeny kutyával nem jó csapat. Ugyanígy egy domináns kutya egy puhány emberrel nem tud jól működni. Fontos, hogy amikor kutyát választunk magunknak, vegyük számba, hogy mennyi időnk van a kutyára, hogy milyen fajta. Ha tíz órát ülök a számítógép mellett, nem kocogok, akkor ne vegyek például foxterriert vagy pulit, hiába az az álmom gyerekkorom óta, mert annak a kutyának több kell. Nem fogom tudni az igényeit kielégíteni, és lesz egy frusztrált kutyám, amelyiket pórázon tartok” – magyarázza a szakember.

Rámutat, a végső cél egy kutya kiképzésekor az, hogy az adott élethelyzetben fogadjon szót. Ha például sokat utazik a gazdája, akkor hozzá kell szoktatni a kutyát az autóhoz. Tehát a legfontosabb, hogy a családban, ahol él, szót fogadjon.

A forgatásokkal kapcsolatban a kiképző elmondta, a kutyáknak is castingot tartanak, hogy a rendező megtalálja az elképzeléseinek megfelelő kutyát. „Van olyan, aki megengedheti magának, hogy öt-hat filmes kutyát tartson, de az luxus. A legtöbb keverék kutya, nem fajkutya. Az egyik nagyon jól tud ugatni mindenféle pózban, a másik vigyorog, a harmadiknak fröcsköl a nyála. A rendező jön és mondja, hogy ilyen vagy olyan kutya kell. Előre tisztázzuk, hogy a színésszel vagy statisztával kell dolgozzon a kutya, vagy a kutyakiképzővel. Mert van, amelyik színész fél a kutyától, és akkor dublőr csinálja meg a jelenetet. Beöltöztetnek, megfestik a hajadat, vagy oldalról filmeznek. A harapós jeleneteket általában egy színész sem vállalja be.

A kiképző hangsúlyozza, a filmes munkák mindegyikét egyfajta feladatként fogja fel, ahol ő elsősorban a kutyára kell figyeljen, a kutya igényeit kell nézze. Ő az, aki meg kell győzze a rendezőt arról, hogy mit lehet és mit nem. Nem szól bele ugyan az elképzelésbe, de javasolni szokta, hogy a kutyás jeleneteket milyen sorrendben vegyék fel, mert például a harmadik-negyedik forgatási napon a kutya már nem tud úgy teljesíteni, mint az elsőn.

„Mindenki úgy táncol, ahogy a rendező mondja. A művészemberekről tudni kell, hogy hóbortosak.