Divatforradalom a turkálóbirodalomban

– meséli nekünk a lelkes bolttulajdonos. Minden termékből csak egy van az üzletben. A táskák, ruhák, ékszerek és kerámiák mellett a régi mesterségek termékei is megtalálhatóak itt, például az egyedi tervezésű kalapok és személyre szabott cipők. Jelenleg tizenkét alkotó (Chignon Mignon, Tulipart, Miklos Kata, Rebekarts, Ékességek, Kiss Katalin, Gáspár Zsuzsanna (Zuzi), Szakács Ágnes, Ördögh Angéla, Lukács Andrea, Spielmann László, KUO Design, Libelle) termékei lelhetőek fel, de ez a szám folyamatosan nő, hiszen egyre több dizájner érdeklődik Erdély különböző városaiból – teszi hozzá a fiatal vállalkozó.

Az anyagot érezni kell

Kurjatkó Orsolya maga is dizájner és illusztrátor, ezért nem meglepő, hogy a következő kollekciójában ötvözni szeretné a kétféle tudást. Mint mondja, saját illusztrációit varrná rá a megalkotott darabokra. Öt éve kezdett el tervezéssel foglalkozni, amikor elkezdte az egyetemet, és az első kollekciója a diplomamunkája volt. Találunk is ebből egy, a marosvásárhelyi közízlésnek talán kissé extravagáns kabátot, amelynek egyelőre még nem szabott árat. Jó minőségű pamut- és lenvásznakat keres az alkotásaihoz, amelyeket néha turkálókban is talál. Online nem szeret rendelni, úgy gondolja, az anyagot érezni kell, szereti megfogni, mielőtt megveszi, ezért többnyire Budapestig megy egy-egy textilért, ahol árban és minőségben is jókat talál.

Tömeggyártás helyett elérhető egyediség

Úgy véli, a kevesebb, több. A tömeggyártást minőséggel, kreativitással és tartóssággal akarják felváltani, és boltjukkal egy életérzést kívánnak közvetíteni: egy magával ragadó és inspiráló világba invitálják a betérőket. Áraik eltérőek, egyaránt szándékoznak megszólítani a diákokat vagy az alacsonyabb árakat kereső vásárlókat és a tehetős emberek rétegét is.

Most ér ide ez a hullám, amikor az átlagemberek is kezdenek figyelni a fenntarthatóságra” – magyarázza Kurjatkó Orsolya, aki pont ezt a hullámot szeretné „meglovagolni” a frissen nyitott boltjával.

De miért drágább, mint a kínai?

Végül tegyük fel a kérdést, hogy mégis miért olyan drága egy egyedi dizájnerruha? Bár nem drágább egy-egy prémium márka ruhájánál, de ez sokunkat nem vigasztal. Azon kívül, hogy nem egy indiai varrónő varrja meg, aki óránként egy-két dollárért teszi mindezt etikátlan körülmények között, például negyven fokos melegben, a dizájnerek pénzt adnak az anyagra, cérnára, a professzionális varrógépekre, esetenként a műhely bérleti díjára, szabásmintára, marketingre, számlázásra, de ami még ennél is fontosabb, hogy saját idejüket „varrják bele” az alkotásokba, amelyet értelemszerűen nem töltenek más munkavégzéssel, ezért kérik meg a ruhák árát. Ebből a szemszögből nézve nem a dizájnerdarabok drágák, hanem a tömeggyártott ruhák túl olcsóak.