Csíksomlyói Passió Csoport: mindenki mindenkire számíthat

A népművészeti iskola balettszakos diákja volt Oláh-Bányay Iringó és Görbe Kinga huszonöt évvel ezelőtt, amikor akkori tanárnőjük, Svella Adél rendező-koreográfus több társukkal együtt beválogatta őket a passiójáték szereplői közé. Adélnak több éves előkészületre és kutatómunkára volt szüksége, amíg összeállt a Passió. A lányok zömét a tanítványai közül válogatta ki, a fiúkat pedig a Segítő Mária Gimnáziumból toborozta. A lányok többsége, akik most is táncolnak az előadásban, szintén balettnövendékek, Kinga ugyanis balett-tanárnő, és ő hozza ugyanúgy a tanítványait, mint annak idején Adél – magyarázta Oláh-Bányay Iringó, aki most Görbe Kingával közösen vezeti a Csíksomlyói Passió Csoportot.

Mint visszaemlékezett, Svella Adél az Europassió Szervezet biztatására kezdte el megálmodni, hogy megrendezi Csíksomlyón a passiójátékot. Az első előadás 1996 virágvasárnapján volt. „Mi vagyunk Kelet-Európa legszélsőbb passióközpontja. Csíksomlyón nagy hagyománya volt a nagypénteki passiónak, már az 1700-as évektől mutattak be a ferencesek évi rendszerességgel passiót. Ezt a hagyományt elevenítettük fel 1996 virágvasárnapján Adél rendezésében. Több hónapos benti, majd helyszíni próba előzte meg az első előadást. Akkor még valójában fel sem fogtuk, hogy milyen nagy mérföldkőnek tesszük le az alapjait, és milyen nagy ajándékot kapunk Adéltól. A bemutató napján, bár havazott és hideg volt – úgy, ahogy ez azóta is gyakran előfordul virágvasárnap – , de az emberek tekintete és együttérzése, ami az arcukra kiül, mindig feledteti velünk a zord időjárási viszonyokat. Így van ez huszonöt éve.”

A csoport a tízéves évfordulón döntött úgy, hogy egy időre abbahagyja a passió évenkénti előadását, többen is egyetemre mentek, nehéz volt megszervezni a próbákat. „Úgy éreztük, és bár nehéz döntés volt, hogy kell egy kicsi szünet. Azóta is bánt, hogy talán túl hamar engedtük el egymás kezét. Időközben nekem is gyerekeim születtek, többen családot alapítottunk.

Az idei előadásban közel hatvan személy játszik, a főbb szerepeket még mindig azok, akik 25 éve tagjai a passiónak. Időközben toboroztak új csoporttagokat is, és a családjaikat is bevonták – így van, hogy férj, feleség vagy éppen a gyerekek is bekerültek a passiójátékba. „A tavaly nem tudtuk előadni a passiót a járvány miatt, így az idei az első év, amikor a legtöbb kicsi gyermek a mi gyerekeink közül kerül ki. És persze, reméljük, hogy ők lesznek azok, akik tovább viszik ezt a hagyományt és alappillérei lesznek a későbbiekben a csoportnak – miután mi kiöregedünk, persze” – teszi hozzá mosolyogva Iringó.

„Nagyon szeretünk előadások után összeülni és együtt ünnepelni. Ezen kívül úgy próbáljuk táplálni a közösségi érzést, hogy több rendezvényt is szervezünk, például az év eleji közös farsangi bálok vagy az augusztus végi csoportos nagy kirándulások, az idén júniusban megyünk együtt még túrázni is. Úgy érzem, ennek a közösségnek egyre nagyobb igénye kezd lenni egymás társaságára és barátságára. Itt mindenki mindenkire számíthat.”

A járványhelyzet miatt virágvasárnap – akárcsak a tavaly – nem adhatták elő a passiójátékot, így a 25 éves évfordulót úgy ünnepelték, hogy közösen járták végig Csíksomlyón a keresztutat. Akkor merült fel bennük a gondolat, hogy ha a pünkösdi búcsút engedélyezik, akkor a nyeregben adják majd elő. „Elég szoros volt az idő, hiszen nemrég derült ki, hogy biztosra engedélyezik a búcsút, úgyhogy nagyon-nagyon hamar kellett leszervezni mindent és szerencsére, hogy Urbán Erik atya mellénk állt és felkarolt, mint eddig is. Pénteken lesz a főpróbánk, addig nem jövünk le a nyeregből, amíg minden nem úgy megy, ahogyan szeretnénk.”

Úgy véli, a Csíksomlyói Passió Csoport passiójátéka nagyon különleges, mivel főleg egy nemzetközi, egyetemes nyelvre, a tánc nyelvére alapoz, amit mindenki ért.

„Úgy érzem, hogy az előadásunk évről évre változik, mélyül és csiszolódik, ahogy idősödünk. Például, miután anya lettem, teljesen másképp éltem meg Mária szerepét, mint azelőtt. Nagyon érdekes volt a változás az én életemben is a szerepmegformálás szempontjából, őszintébbek, féltőbbek és letisztultabbak lettek a mozdulataim. Azt vettem észre, hogy nagyon kevés az a néző, amelyik nem sír. Minden előadás alkalmával rácsodálkozok az emberek tiszta, mély hitére, még az egész kicsi gyermekek is meghatódnak. Lehet, hogy az is hozzájárul ehhez, hogy egy egyre felgyorsultabb, kapkodóbb világot élünk, amikor egyre kevesebben kezdenek elmélyülni, a lelkükbe, a szívükbe nézni, és úgy érzem, hogy az ünnepeket is felszínesen kezdik megélni az emberek. És akkor jövünk mi, egy hagyományos, egyszerű passiójátékkal, egyszerű mozgásokkal, egyszerű, szívhez szóló zenével, és úgy érzem, hogy ott érintjük meg az embereket, ahol nem is számítanak rá. A szívüknek egy olyan csücskét, amihez már rég nem nyúltak. Nagyon szép évről évre megélni ezeket a dolgokat, nagy ajándék a passió az életünkben” – összegzett.