Civilizáltak és „kivételezettek”: sorban állási anomáliák

sőt – az ügyfélszolgálati ablakból induló háromszög alakját veszik fel. Sőt ha tehetnék, egymás vállára állva várnának sorukra a kedves ügyfelek, ha nem csak elölről, de mondjuk felülről és alulról is megközelíthető lenne a hivatalnok ablaka.

Sorban állunk a bevásárlóközpontban, a hivatalban, a postán, a strand bejáratánál, a háziorvosnál, mindenhol. Látszólag ez az értelmetlennek tűnő várakozás teljesen ellentmond a 21. század felgyorsult tempójának, amikor mindent egy szuszra és egy kattintással intézünk, ráadásul gyorsan, mert a mesterségesen beosztott idővel versengünk. Ha mélyebben beleássuk magunkat a sorban állás jelenségébe, akkor viszont kiderül, a sor nem az ellenségünk. Sőt.

A sorban állás a civilizált társadalmak jelképe

Ötven évvel ezelőtt a falusi társadalmak voltak túlsúlyban, akkor és ott nem létezett a sorban állás fogalma. A modern városi élethez, egyfajta társadalmi átalakuláshoz, a bürokráciához kötődik a sor fogalma, hiszen nem létezhet államigazgatás és rend egyfajta hierarchia kialakulása nélkül – magyarázza Gagyi József szociológus, egyetemi tanár. A sor márpedig rendet tesz a káoszban, eligazít a bürokráciához vezető úton, igazságot tesz a saját érdekeik érvényesítéséért tülekedő tömegben.  A sorban állás jelensége tehát a civilizált emberek kiváltsága, azoké, akik nincsenek rákényszerülve arra, hogy bogyókat gyűjtsenek a vadonban vagy vadászattal tartsák fenn családjukat.

– mondja a szociológus.

Gazdálkodni az idővel

Kérdés lehet az is, hogy milyen hierarchia van az adott társadalomban, és kik állnak a hierarchia csúcsán? A mi társadalmunkban a politikusok állnak a hierarchia legfelső fokán, hisz ahogy mondja a szakember, a polgármesterek, szenátorok, képviselők nem állnak sorba. A sorban állás mindig idő kérdése is, azaz hogyan gazdálkodunk az idővel, kinek van ideje sorban állni. A szenátoroknak például biztosan nincs. Míg régen a falusi társadalmakban a napszak, az időjárás határozta meg az ember idejét, azaz ha látta, hogy lement a nap, ő is elvonult pihenni, addig ma mesterségesen szerzett munkaidőnk van. A sorban állás pedig pontosan azt jelzi, hogy miként gazdálkodunk az idővel – fejti ki a szociológus.

Hiánygazdaság szülte

Szinte mindannyiunknak vagy legalábbis mindannyiunk szüleinek vannak emlékei a kommunizmusban eltöltött, véget nem érő sorban állásokról.