„UFF-os vagyok, ez a szakmám”

– emlékezett vissza Orsi. Itthon Jakab Attila – jelenleg városmenedzser, akkor még a szervezet vezetője – mellett szokott bele a feladatokba, s bár nem Vásárhelyen, de munka közben közgazdaság és menedzsment diplomát szerzett, sőt tanfolyamra is beiratkozott könyvelést tanulni, hiszen a szervezet működéséhez szükséges papírmunkát is jól akarta elvégezni, okosan szeret gazdálkodni.

Orsi ambíciós, pörgős, de nem szereti az üresjáratokat, így nagyon fontos neki, hogy bármit tesz, meg tudja fogalmazni a célját, hogy magának és másoknak is átlátható, elszámolható legyen tevékenysége. Állítása szerint a folyamatos pályázás, illetve a sajtóközlemények megfogalmazásának köszönhetően tanulta meg, hogy bármilyen jó ötletről legyen is szó, mennyire fontos átláthatónak lennie a mondanivalójának és hogy már a legelején legyen megfogalmazott célja. S bár erős benne a megfelelési vágy, azért szükséges az egészséges lazaság is, hiszen hiába gondol ki részleteiben egy-egy tervet vészhelyzet esetére, úgysem az fog történni, amire felkészülnek. Szerencsére olyan komoly helyzet még sosem állt elő, amire ne tudott volna megoldást találni. Ez rendkívül fontos, hiszen munkája több ponton is felelősségteljes: egyfelől nagyrészt kiskorúakkal dolgozik, másfelől az UFF-programok mentalitásformálásáról is szó van.

Utazva tanulni

Orsi sokat utazik, de még mindig „nem eleget” – ahogy fogalmaz. Munkájának egyik nagy előnye, hogy lehetőség van nagyon kedvező feltételek mellett utazni, így járt már például Törökországban, Spanyolországban, Finnországban, Grúziában és a Zöld-foki szigeteken.

de a legjobb, hogy mostanra megismerhetett Európa különbőző országaiban működő ifjúsági egyesületeket, amelyektők tanulni lehet, és amelyekhez viszonyítani lehet az UFF munkáját.

A mai fiatalok

Orsi úgy látja, hogy inkább ő változott, nem a fórum célkitűzése, és nem is a fiatalok: ő lett tapasztaltabb, lát másképp dolgokat, mint 2012-ben, amikor a tisztséget elvállalta. „Azzal, hogy idősebb lettem, másképp gondolkozom bizonyos témákról. Az ifiház ugyanaz maradt, a diákok is mindig diákok maradnak, csak a módszerek változnak.” Mesélte, hogy már diákkorában is egy baráti társaság volt az UFF, amikor még csak tízes-húszas létszámban zajlottak a heti gyűlések. Azóta akár hetvenes-nyolcvanas létszámban is összegyűlnek időről időre, a hangulat viszont megmaradt, és a célok is. Jövőbeni terveiről egyelőre csak azt sikerült megtudni, hogy van még néhány dolog, amit a szervezeten keresztül megvalósítana, ugyanakkor fontos számára, hogy elődei jól működő programjait megőrizze. Nem egy nagy célja van, hanem sok kicsi.

Szereti, amit csinál

Munkájában azt szereti leginkább, hogy változatos, így élete is az. Az UFF-iroda nyitvatartása átlagosan napi nyolc óra, így a papírmunkával sosincsenek annyira lemaradva, hogy az később valaminek a kárára mehessen. Van olyan sűrű időszak, hogy reggeltől estig bent vannak, máskor meg bárki tér be az irodába, egy kávészünetnyi időt tudnak szánni rá. Beszélgetésünk ideje alatt is érzem, Orsi valóban szereti csapatát és amit csinál. Elmesélte, hogy ha éppen nem utazik, szabadnapjain sem tudja megállni, hogy ne kerüljön az iroda felé, akár kutyasétáltatás ürügyén, akár másképp. Büszke rá, hogy nagyon sok hasonló diákszervezettel ellentétben nekik sikerült úgy fennmaradniuk, hogy egyetlen politikai pártnak sem hódoltak be. Az persze néha hátrány, hogy nincs egy állandó szponzor, hiszen az ifiházra mindig ráférne egy-egy fejlesztés.