Átadná a tudását, ha lenne kinek: Fikó Neli

Az lenne az igazi – fűzi hozzá –, ha régi vászonból tudna dolgozni. Idős asszonyoknál még nagy ritkán lehet ilyent találni, csak meg kell fehéríteni, hiszen látszik rajtuk az idő múlása. Az első férfigatyát évekkel ezelőtt a fia kicsengetésére készítette. „Volt egy kicsi anyagom, édesanyám ideadta az édesapám gatyáját, s addig nézegettem, amikor elbontottam, hogy meg tudtam csinálni a kettőből egyet” – emlékezik vissza. Mint megjegyzi, férfigatyákat nyárra vászonból, télire posztóból varr. Bérmálkozásra, elsőáldozásra kérnek tőle elsősorban csángós inget, gatyát, aztán ha ideje engedi, következhet a kosárterítők hímzése, hisz minden háznál kell legyen díszes vászonterítő, ami az ételszentelésre vagy kosarasbálra jóféle házi falatokkal megrakott kosarakra kerül. Falvédőket már nem kérnek – jegyzi meg –, azokat mindenki leszedte már a falról.

A fonáján varrottas az igazi

Büszkén vesz kezébe egy saját készítésű, csipkés női inget, mutatja annak az úját, magyarázza, hogyan kell megráncolni, megszedni s hímezni. Van rajta keresztszemes s fonáján varrott minta, és hófehér csipke. Egy ilyen ing elkészítése legtöbb másfél hónapos munka.

Ez a személyes kedvence is, azt mondja, arra nagyon rááll a keze, de a keresztszemessel is jó barátságban van. De azt varr – mondja határozottan –, amit kérnek, ám a legfontosabb az lenne, hogy azt a tudást, amit ő az évek hosszú során elraktározott a szívébe és a fejébe, átadja másoknak is. Egyelőre nem igazán van akinek, bár mosolyogva teszi hozzá, vannak a faluban három-négy gyermekes asszonykák, aki már többször jelezték, szívesen felkeresnék, hogy tanuljanak tőle, ő pedig szívesen meg is tanítaná legalább az alapműveletekre őket. „Nem egyszerű, sokat kell dolgozni vele, de nagyon szép. Nekem a kézimunkázás kikapcsolódás” – néz derűsen a szemembe.

Nem nehéz annak, aki tudja

A különböző darabokat díszítő csipkéket is ő horgolja, mindegyik különleges, szépen kidolgozott. Nem nehéz – jegyzi meg nevetve – annak, aki tudja.

Azt azért bosszankodva még megjegyzi, hogy nem mindenki tudja, hogyan kell hordani a csángós inget, rááll arra is a szeme, bizony észreveszi, amikor a kieresztett, félhosszú ing nem ott van ráncba szedve, ahol kellene.

Pakolgatja a terítőket, szeretettel végigsimít a csipkés ingen, s cinkos mosollyal a szája sarkában jegyzi meg, ahova lehet, ő bizony belecsempészi a piros-fehér-zöld színeket is, s mutatja is az ing nyakán lévő háromszínű vékony zsinórt.