Amikor megértjük a BMW-seket: X3, az arany középút

A BMW rendkívül erős szedánvonalához mérve az X-széria középtermetű városi terepjárója olyan, mintha gyártósorra küldtek volna egy konzervatívabb, őrült manőverekre alkalmatlannak tűnő,

Természetesen ez csak annyiban igaz, hogy az X3 egy sztereotípiákat nagyon jól ellensúlyozó típus. De azért annál jóval több is.

Az ideális méret

Az X3 az arany középút a szerényebb termetű X1 és a batár X5 között, méretéből adódóan városban is vállalható, miközben emelt hasmagasságának – és lenyűgöző összkerékhajtási rendszerének – köszönhetően a hepehupás föld- vagy hóval borított mellékutaktól sem ijed meg. Az xDrive egyébként a BMW egyik fő ütőkártyája, alaphelyzetben az erő hatvan százaléka jut a hátsó kerekekre, így a „farcsóváló” játszadozás sem áll távol tőle – amíg a menetbiztonsági elektronika hada engedi. Dicséretet érdemes egyébként az X3 azért is, mert megadja a lehetőséget a vezetőnek: ha elég bátor, nem szab a szenzorrengeteggel operáló rendszer gátat semminek, azaz: teljesen kiiktathatók a főbb menetbiztonsági kisegítő rendszerek. Legtermészetesebb közege azért mégiscsak az országút/autópálya, a nyolcsebességes ZF 8HP automataváltó is profi partner ehhez. Noha nem duplakuplungos, bőven hozza azt a szintet, amit a VW-féle DSG vagy a Renault EDC-je tud, sőt.

Gének átörökítve

A BMW-k elvakult rajongói és birtokosai amúgy épp annyira megosztottak, mint a Porsche-imádók: a hátul kaparó, hosszmotoros, legalább hathengeres „bivalygépek” vezetői egyfajta „szükséges rosszként” tekintenek a bajorok SUV-vonalára: azok eladásaiból szakít annyi többletpénzt a gyártó, hogy az élményautók fejlesztése világszintű maradhasson. Ha úgy tetszik: a BMW X-széria a Porsche Cayenne-je. Pedig az X3-asban benne van a BMW teljes esszenciája, legyen szó minőségről, menetdinamikáról vagy biztonságról. A tesztelt 2011-es évjáratú modell ráadásul prímán örökíti tovább a „vesemaszkos” géneket: ilyen jó arányú, okosan épített hobbiterepjáró, ennyire hosszú motorháztetővel, mégis mindkét utassorban bő helykínálattal és impozáns, 550 literes csomagtérrel nincs még egy.

Motorépítésből jeles

Dízelre ritkán mondják azt, hogy „szép a hangja”, négyhengeres gázolajas BMW-ről ilyet kijelenteni pedig már-már főbenjáró bűn. Ám az igazság az, hogy míg az E39-es típusban hat hengerből és három literből hoztak ki 180 lóerőt, néhány év után ehhez már elég volt két liter és négy henger.

A 20d típusnevet kapott, kétliteres, közös nyomócsövessel haladó X3 hiába nyom „üresen” is több mint 1,7 tonnát, minden jobboldali pedálnyomásra veszettül meglódul – miközben az utastérbe szűrődő halk motorhang tényleg szép, üzemmelegen még nyomokban sem emlékeztet arra, hogy öngyulladós, sőt enyhén acélos, karcos, egy öblösebb kipufogórendszerrel akár sportosnak is nevezhetnénk.

A relatív sebesség

A fő BMW-s sztereotípia oka rendkívül egyszerű az X3-asnál is: az autó egyszerűen „nem képes” a lassú haladásra. Persze, minden a vezetőn múlik, de ebben a közel 150 ezer kilométert futott, hétesztendős modellben akaratlanul is más a sebességérzés. Csúcsfelszereltségű típusról lévén szó, olyan finomság is bekerült a felszereltségi listájába, mint a szélvédőre, szem elé vetített kijelző – head up display –, az azon megjelenő sebességadat pedig sokszor „ijesztő”.

Eközben bent csend honol, a Normál, Sport és Sport+ módba kapcsolható futómű kanyarokban befeszít, és mire észrevesszük, mennyire közel került hozzánk az előttünk haladó, alig marad idő lenyomni egy-egy előzéshez az indexkart. A tesztút óta nem hiszem, hogy minden BMW-s felsőbbrendűségi komplexusban szenved – egyszerűen megtévesztik a vezetőt a német csúcsminőség apró részletei, amelyek összehangolva egy új dimenziót nyitnak meg a közlekedésben. Mindezt úgy, hogy a 67 literes üzemanyagtartályt teletöltve ezer kilométert is lehúzhatunk, míg újra töltőállomásra kellene betérni.

Ahogy a műszaki megoldások, úgy az összeszerelés is magas minőséget képvisel. A beltér nemcsak átgondolt, a prémiumszint minden részletről visszaköszön, a változó rásegítésű kormánykeréktől a széles, de ergonomikus középkonzolon, kapcsolókon át a bőr és szövetborítású sportülésekig – még a csomagtér illesztőelemei és burkolása is lenyűgöző. Egy dolog hiányzik: a pótkerék – a „helyigényes” abroncs helyett defektjavító készlet jár az X3-ashoz.

A tesztautót a csíkszeredai Car Cosmetic használtautó-kereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (Brassói út 137., carcosmetic.ro).