Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:07

Ferencz Imre: Dal

20:28

Bíró Barna Botond: nehéz év volt és nehéz év következik

20:25

Még karácsony előtt megnyílhat egy újabb, 50 kilométeres autópálya-szakasz

19:55

Minden meccsét kijátszotta az olaszok ellen a Székelyudvarhelyi ISK-SZAK

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Baleset miatt áll a forgalom Szejkefürdőn – frissítve

Autós üldözésbe és balesetekbe torkolló ittas vezetés Hargita megyében

Elhunyt Fancsali Éva, a székelyudvarhelyi Kipi-Kopi Napköziotthon igazgatója

Nyomás alá helyeznek, és már viszik is a pénzed – így vernek át a Revolut nevében

Kéthetes előrejelzés: most jönnek a leghidegebb éjszakák

Bosszúra esküdött George Simion AUR-vezér

Szombat este is több ezren vonultak utcára az igazságügy függetlenségéért Bukarestben

Nagy Zoltánt megválasztották a gyergyószentmiklósi RMDSZ élére

Ekkortól csökkenhet az infláció az RMDSZ elnöke szerint

Az év utolsó napjáig kell dönteniük az önkormányzatoknak a helyi adók szintjéről

Amikor fontosabb az életben maradás: átértékelődött zarándoklat

Ferencz Huba, Solti Imre, Vass József, Búzás Márton. Hazaértek

Fotó: Péter Beáta

Tavaly Mariazellből Csíksomlyóra zarándokoltak kerékpárral, ezúttal a Czestochowa–Medjugorje útvonalat szerették volna végigtekerni. Noha az összeszokott csapat fizikailag, lelkileg és anyagilag is felkészült az útra, egy baleset miatt nem sikerült úgy véghezvinni a zarándoklatot, ahogy eltervezték. Mégsem kudarcként élik meg, hisz hazaértek és élnek.

Péter Beáta

2018. május 23., 16:002018. május 23., 16:00

Solti Imre, Vass József, Ferencz Huba és Búzás Márton, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai április 26-án indultak el Csíkszeredából egy kisbusszal, hogy a lengyelországi Czestochowától biciklivel végigmenjenek a Mária-úton egészen a bosznia-hercegovinai Medjugorjeig.

„Minden nehézség nélkül jutottunk el Czestochowába. Ott a zarándokszálláson Botond atya már foglalt szállást, Pater Botond, csak ennyit kellett mondjunk, és kaptuk a szállást. Bejártunk a templomba, szentmisén vettünk részt. Nagyszerű kezdet volt” – elevenítette fel az út kezdetét Solti Imre. Mint mesélték, rengeteg zarándokkal találkoztak ott, érződött a hely különleges kisugárzása, az imádkozás is másabb volt, mint egyedül. Ott aztán hárman biciklire ültek és a kisbusz kíséretében Szlovákia felé vették az irányt. A zarándokútleveleikben gyűltek a pecsétek, szívesen fogadták őket Lengyelországban és Szlovákiában is.

„Mindkét országban nagyon figyelmesek voltak a sofőrök, vigyáznak a biciklisekre.

Ha kellett, öt kilométert is jött utánunk egy kamion, de nem előzött. Ott a biciklis ugyanolyan része a közlekedőknek, mint az autós.

Amint beértünk Magyarországra, érződött, hogy nem szívesen láttak az úton minket biciklisként, Horvátországban sem lett jobb a helyzet. Előztek, húztak el mellettünk az autók” – magyarázta Ferencz Huba.

Vannak, ahol a kerékpárost is a forgalom részének tekintik az autósok, máshol kevésbé

„Márianosztrán a pálos házfőnök szívesen fogadott, emlékezett ránk tavalyról, ellátott minden földi jóval, szállással, áldással. A kompra érkezni újabb élmény volt, a tavaly is voltunk, csak épp más irányban szeltük át a Dunát, a révész fel is ismerte Imrét” – mesélte Vass József.

Amikor a sisak életet ment

A tervek szerint a csapat május 10-én ért volna Medjugorjéba (Bosznia-Hercegovina), reggel fel is kerekedtek, hogy az utolsó pár száz kilométert megtegyék. Huba külön kérte a társait, hogy noha közel vannak már a kitűzött célhoz, de maximálisan figyeljenek az utakon, mert nagy a forgalom, és kevésbé figyelnek a biciklisekre a sofőrök. Hatvan kilométerre voltak Medjugorjétól, amikor Hubát elsodorta egy autó.

„Hat méterrel mentem mögötte, hallottam az autó hangját, visszanéztem és láttam, hogy nagy sebességgel jön, ugyanakkor láttam, hogy elöl Huba készül letérni, és a kocsi már sodorta is el.

Az autó előzni próbálta, vagy húsz métert két keréken ment” – elevenítette fel az eseményeket Imre. „Még hallottam Imre kétségbeesett hangját, de már sodort is az autó. Szerencsére nem frontálisan ütköztünk, hanem a tükör és az oldala sodort el. Összetörött a csuklóm, és a hátam sérült. Ha nincs rajtam sisak, komolyabb sérülést szenvedek. Egy felelőtlen fiatalember és a figyelmetlenségem miatt szinte elvesztettem az életemet. Egy pillanat töredéke alatt történt az egész” – tette hozzá Huba, hangsúlyozva, hogy a sisak életet menthet, ezért biciklizéskor, sízéskor, korcsolyázáskor fel kell tenni.

A veszély is része a kerékpáros zarándoklatnak

„Azt is mondhatnám, hogy feladtuk, de nem igaz. Engem elvittek a kórházba, ahol nagyon kedvesek voltak, az orvosi ellátás pedig nagyon profi. A többiek elmentek busszal Medjugorjéba, másnap visszajöttek értem.”

„Összelegózták” a karját

A kiérkező helyszínelő hatóság tagjai nagyon segítőkészek voltak, bátorították a csíki zarándokokat. „Angolul értekeztünk, megértettük egymást, a fő helyszínelőnek végtelen türelme volt, bátorított, hogy ne féljünk, nem vagyunk hibásak. Maximálisan odafigyeltek ránk” – mesélte Solti Imre. Mivel Huba bal karját műteni kellett, kérdés volt, hogy ott helyben, esetleg Magyarországon vagy itthon történjen ez.

„Mindannyiunknak volt baleset-biztosításunk.

De nem lehet csak erre hagyatkozni, mert mindent utólag fizet ki a biztosító, a kórházi ellátást is.

A hazaszállítás úgy történt volna, hogy miután megvan a kibocsájtó, összeül egy bizottság a biztosítónál, és eldönti, hogy indokolt-e a hazahozatalom, vagy Boszniában műtenek meg, amit majd kifizetnek nekem – ez 17 ezer euróba került volna. Gyorsan mérlegeltem, a román nagykövet folyamatosan tartotta a kapcsolatot velünk. Aztán a hazaút mellett döntöttem, belső vérzésem nem volt, utaztatható voltam.

A piros kisbuszban a hátsó ülést ággyá lehetett alakítani, borzasztó fájdalmak között elvittek Mohácsig. Ott vártak egy személyautóval a barátaim, vettem be fájdalomcsillapítót, és a maradék 14 órán keresztül az anyósülésen utaztam.

Itthon pedig összelegóztak. A karom hat-hét darabból van összerakva, nyolc csavarral, két lemezzel, és örvendek, hogy élek” – zárta a kalandosra fordult zarándoklat elmesélését Ferencz Huba.

Sok mindennel kell számolni

A zarándoklat tagjai fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy aki ilyen útra indul, készüljön fel fizikailag, lelkileg, anyagilag, a felszerelésre pedig fektessen különösen hangsúlyt.

Először bántotta őket a kudarc, de végül annak örültek, hogy szerencsésen ért véget a történet

Fotó: Péter Beáta

Van köztük olyan, aki a hazaérkezésük után is minden második éjjel azt álmodta, hogy Megjugorjéba gyalogol, vagy éppen biciklivel ér be, de most már nem érzik kudarcnak, hogy nem sikerült az, amit elterveztek. „Egy ilyen hosszú útra nem lehet úgy elmenni, hogy biztos be is fejezzük.

Kell számolni azzal is, hogy meg kell állni, vagy hogy bármi történhet.

Egy hétig nem volt más élmény, csak a kudarc, hogy az a hatvan kilométer nem jött össze. Azután már az öröm erőt vett rajtunk, hogy jól sikerült, végül is ezernégyszáz kilométert lebicikliztünk, és most már előtérbe került ez, hogy itthon, vagyunk, hazaértünk, élünk” – összegzett Vass József.